Így zajlik valójában a föld alatt a kotorékozás - 1. rész

Állítsd be, hogy a We love Dogz az elsők között legyen a Google-találatokban!

A kotorékozás ellen évről évre lépnek fel az állatvédők és természetkedvelők azzal érvelve, hogy az szükségszerűen mindkét részt vevő állat számára sérüléssel jár, a vad esetén pedig biztos halállal végződik. De valóban így van? A kotorékozás egy állatkínzó, idejétmúlt, felesleges gyakorlat? Dr. Szőcs Tímea vadegészségügyi szakállatorvos, társállat viselkedésterapeuta segítségével jártuk körbe a témát.

hirdetés

Cikkünkben az alábbiakról olvashatsz:

• A kotorékozás története: miként is alakultak ki a kotorékebek, és miért volt arra szükség, hogy a föld alatt is vadásszanak egyes állatfajokra?
• A rókák szerepe az ökoszisztémában: számarányuk alakulása, életmódjuk.
• Cikkünk hamarosan megjelenő második részéből pedig megtudhatod, amit tudni érdemes a kotorékozás technikájáról: megismerheted a vadászati módszert a gyakorlatban.

A kotorékebek a mai napig népszerűek a magyar kutyatartók körében, többek között a tacskó is közéjük tartozik

Nem meglepő az, hogy számos tévhit él magával a kotorékozással kapcsolatban, hiszen releváns leírásokat nemigen találunk, maga a Wikipédia-szócikk is alig pár mondatos, a mesterséges intelligencia (AI) fel sem kínál ezzel kapcsolatos választ elsőre, ha a Google-ben keresünk rá a fogalomra, dacára annak, hogy ez egy olyan, komplex vadászati módszer, melynek gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, és társállataink egyes fajtáit is kifejezetten annak köszönhetjük, hogy a kotorékozáshoz szükség volt rájuk.

Mindemellett számos olyan videót találunk a közösségi felületeken, amely véres részleteivel hökkent meg és borzaszthat el, kultúr- és irodalomtörténetünk egyik legfontosabb állatokkal foglalkozó műve, a Vuk pedig meglehetősen plasztikusan, az irodalmi eszközök teljes tárházával élve mutatja be a kotorékozást a rókák szemszögén keresztül. De mi az igazság a föld mélyén húzódó, emberek számára be- és átláthatatlan kotorékokban zajló párharc kapcsán?

Mi is pontosan a kotorékozás?

Ahhoz, hogy megértsük, annak idején miért volt a kotorékebek munkájára szükség, és miért kotorékoznak még napjainkban is a modern technikai vívmányok alkalmazása mellett és ellenére a vadászok, érdemes elsőként az alapvető fogalmakat tisztáznunk. Az eredetileg róka, borz, aranysakál, sőt, ha egészen az ókorig tekintünk vissza, a vadmacska vadászatának céljából történő vadászati technika, a kotorékozás elsődleges célja a kotorékokban élő vadak gyérítése, és

a vadak lakott területektől való távoltartása volt.

Az úgynevezett dúvadak, azaz a védett állományra veszélyes szőrmés ragadozók ugyanis a háztáji állatállományt is tizedelték, nagy károkat okozva ezzel az állattartóknak, akik évszázadokkal ezelőtt teljesen védtelenek voltak a kisebb testű ragadozókkal szemben, ha jószágaikat kellett védeni. Ezek a ragadozók ugyanis opportunista vadászok, nem elégednek meg egy-egy ellopott csirkével vagy nyúllal, az elérhető maximális mennyiségre utaznak.

Magyarként felnőve nem beszélhetünk kotorékozásról anélkül, hogy Fekete István Vukja szóba ne kerülne annak ellenére, hogy valójában az író soha nem kotorékozott. Mégis, ez az a mű, ami alapvetően meghatározza tudat alatt, egészen apró gyerekkorunktól kezdve a módszerhez való viszonyunkat. Amikor a kis rókát megkérdezi az apja, Kag, hogy

- Hát mit hozzak haza, ludat vagy kakast? - Ludat! És kakast! És tyúkot is!

az éppen ezt az opportunista vadászmódszert reprezentálja, amiben a dúvadnak nevezett vadállomány veszélye rejlik a hétköznapi ember – és mint látni fogjuk – az ökoszisztéma működése szempontjából is.

A róka mellett a borz és az aranysakál is őshonos ragadozó a Kárpát-medencében

A már említett szőrmés ragadozók, hazánk esetében a róka, borz, mosómedve, aranysakál és nyestkutya a legkönnyebben, leggyorsabban és legnagyobb mennyiségben beszerezhető táplálék felé fordulnak ösztönszerűen, ennek köszönhetik fennmaradásukat és elterjedésüket. Mivel azonban nemcsak a házibaromfi-állományt veszélyeztetik, maga a kotorékozás az ember kétkezi munkájának védelme felől a természetvédelmi szemlélet átalakulása nyomán egyre inkább az ökoszisztéma fenntartásának elősegítése irányába mozdult el az elmúlt évtizedek során. Ez a szemléletváltás az oka, hogy még napjainkban is alkalmazzák a módszert.

Természetvédelem vagy a gyilkolás élvezete?

Manapság a módszer művelői a kotorékozás kapcsán főként a természetvédelmi előnyöket hangsúlyozzák. Kotorékozással ugyanis képesek a környezet terhelésének minimumával olyan helyzetet teremteni - ha már gyéríteni kell egy állatállományt -, hogy a teljes vadállomány, sőt a növénypopuláció is a lehető legkevesebb kárt szenvedje el. Elsősorban ez az oka annak, ha a hivatásos vadászok ezzel a módszerrel dolgoznak - sokszor éppen természetvédelmi szervezetek vagy nemzeti parkok kérésére, tudtuk meg dr. Szőcs Tímea vadegészségügyi szakállatorvostól.

Mérgezés helyett kotorékozás

Az 1970-80-as években a dúvadgyérítés mérgezéssel, füstgyertyás gázosítással is zajlott, azonban ezeket a módszereket a rendszerváltoztatást követő időszakban természetvédelmi okok miatt érthető módon betiltották. Ekkor kezdett újra elterjedni a régi módszer, a kotorékozás, a maitól egy egészen eltérő szemlélettel, sokszor szedett-vedett, nem kifejezetten a munkafeladatra tenyésztett és szelektált kutyákkal, saját szakállra.

Számos ma is kedvelt kutyafajtánk köszönheti létét a kotorékozásnak, ezeket kotorékebeknek nevezzük

Mivel hazánk történelmére a kommunizmus több évtizede vadászati szempontból is rányomta a bélyegét, s ezzel párhuzamosan elkezdett nőni a kedvtelésből tartott kutyák száma is, sokan tartottak úgy kotorékebet, hogy nem ismerték az általuk tartott fajták valódi képességeit, miközben a kutyát az ösztöne vezette a kotorék felé. Az ebben a témában képzetlen gazda általában el sem tudta képzelni, hogy generációkkal korábban, amikor a vadászat még nem tiltott, úri hóbortnak minősült, miként is végezték a munkát a kutyás vadászok. (Nem is beszélve arról a rétegről, mely az állatviadalok tiltását követően ebben találta meg a kielégítő hobbit, és mit sem törődve a kutya épségével, direkt a vérre megy.)

Kotorékeb mindeközben minden falu minden utcácskájában akadt, ahogy ház körüli állat, és bizony róka is. Bár azóta a természetvédelmi és az állatvédelmi-állatjóléti szempontok is egyre inkább elterjedtek, a vadászattal kapcsolatos edukáció megtorpant. Ez szül napjainkban is rengeteg félreértést az egyes vadászati módszerek, és általánosságban a vadászat ökoszisztémát fenntartó hasznosságát illetően.

A szőrmés ragadozókat azonban, manapság már főként az őshonos, védett madarak és emlősök védelme okán napjainkban is gyéríteni kell, főként azért, mert közben a rókák számaránya is nagyfokú változásnak indult az elmúlt fél évszázadban, ráadásul pozitív irányba. Ennek oka többek között a veszettség elleni vakcinázásnak, a vadászok által a természetben hagyott, terített asztalt kínáló nagyvad belsőségek elérhetőségében keresendő. Az elmúlt 50 évben emiatt a rókák száma közel a négyszeresére duzzadt a vadgazdálkodási statisztikák szerint, míg a művelés alatt álló területek aránya nőtt, amivel együtt az erdők-mezők eltartó képessége csökkent.

A kotorékebekről sokszor írtunk már, ebben a cikkünkben olvashatsz róluk: 

Természetvédelem és vadászat

Annak ellenére, hogy a valódi kotorékvadászathoz, a napjainkban zajló vadászati munkához Vuk és családja száz évvel ezelőtt papírra vetett történetének már nincs köze, a mozgókép hat érzelmeinkre, különösen, ha gyermekként szembesülünk ilyen mértékben megrázó történettel. A kotorékozásról ráadásul laikusként ezen kívül szinte semmiféle információ nem elérhető, hacsak nem a szakemberek szerint is sok esetben orvvadászok által közzétett, a kotorékozást hamis színben feltüntető, véres, lájkvadász közösségi médiás videók formájában.

Éppen ezért igyekeztünk egy olyan szakembert kérdezni arról, pontosan miként is zajlik egy rókagyérítés kotorékebekkel, és miért is van rá szükség, aki nemcsak állatorvosként és vadegészségügyi szakemberként, hanem kotorékeb-tulajdonosként és kotorékos vadászként is otthonosan mozog a témában.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

“Ha a biológiai sokféleséget, a biodiverzitást meg szeretnénk őrizni, akkor tennünk kell valamit.

Ezek a ragadozók, rókák, borzok, nyestkutyák és mosómedvék opportunisták, kiválóan alkalmazkodnak. Az állományuk hatványozottabban tud duzzadni egy kevésbé alkalmazkodóképes faj állományához képest – magyarázza dr. Szőcs Tímea vadegészségügyi állatorvos. – A ragadozókat bizonyos területeken gyéríteni kell valamilyen módon azért, hogy a biológiai sokféleség ne sérüljön.”

Ennek oka leginkább az őshonos vadállomány sérülékenyebb, sokszor fokozottan védett, veszélyeztetett fajainak védelme, az elmúlt hónapokban például a dürgő, majd tojó, és a földön kotló túzoké, melynek magyarországi megmaradását a rókák és a borzok különösen veszélyeztik. Ezekből a madarakból egyre kevesebb akad országszerte, ráadásul számarányuk okán nem is olyan ismertek, hogy egyre fenyegetőbb kipusztulásuk a közösségi ingerküszöböt elérje. 

Első képek a Mancspartyról

Megérkeztek a GLAMOUR-We love Dogz Mancsparty első fényképei.
MEGNÉZEM A KÉPEKET

„A túzokcsibe nem cuki, a nagy póling nem cuki, a kisróka meg cuki. Az élőhelyek fogynak és tönkremennek, ezer oka van annak, hogy sérül a biológiai sokféleség. De a ragadozó állományt a fentiekkel ellentétben tudjuk kontrollálni. És nemcsak képesek vagyunk kontrollálni, mert nem az a kérdés, mennyit lövünk ki, ejtünk el, csapdázunk be, hanem az, hogy az adott időszakban az adott területen mennyi van belőlük. Nem kell, hogy mi évente kilőjünk sok ezer dúvadat, hanem a túzok példájánál maradva az a fontos, hogy áprilisban és májusban ott, ahol a túzok költ, ott ne legyen borz és ne legyen róka.” - hangsúlyozza dr. Szőcs Tímea. 

Már egyetlen róka is hatalmas pusztítást képes végezni a költési időszakban, amikor az alig száz kikelt csibéből elkap naponta akár többet is, magyarázza a szakember. 

A földön fészkelő madarak tojásaira mind a borz, mind a többi kotoréklakó nagy veszélyt jelent már azzal is, ha a tojást ugyan nem találja meg, de a madarat felzavarja, az pedig egy időre abba kényszerül hagyni a kotlást. A tojás gyorsan kihűl, ezzel a csibe halálát okozva. 

Éppen ezért azon természetvédelmi szervezetek, melyek területén védettséget élvező állatok élnek, valamilyen módon kell, hogy szaporodásukat megtámogassák az egyre növekvő egyedszámú ragadozókkal szemben. 

Erre a kotorékozás például kifejezetten alkalmas, már csak azért is, mert nem alkalmaz természetkárosító vegyszereket.

Cikkünket hamarosan folytatjuk azzal, mi is történik valójában a kotorékban, amikor a vadász beengedi a kutyát.

hirdetés