Ez az oka annak, hogy kilőheti a vadász a kutyádat az erdőben (vélemény)
Közzétéve: 2026. 02. 02. 13:56 -
- Fotók: welovedogz.hu, Getty Images Hungary • 5 perc olvasásKözzétéve: 2026. 02. 02. 13:56 -
- Fotók: welovedogz.hu, Getty Images Hungary • 5 perc olvasás
Kevés megosztóbb területet találunk a jelenlegi közbeszéd állatokat is érintő témái között, mint a vadászat. Sokakban él még a proletárkommunista retorika lenyomata, a sok évtizedes szellemi elnyomás eredménye, melynek okán úgy gondolják, ez egyfelől valamiféle úri huncutság, mindeközben a tömegek számára pedig kiváló szelep az indulatkezelésre, hiszen keveseket érint, ellenben igencsak jól kategorizálható.
Az elmúlt hetekben egy vadász által kilőtt kutya okozott közfelháborodást: a vadászt szinte meglincseltek az online térben azért, mert a munkáját végezte. Véleménycikkünket olvashatod.

A vadász valóban gyilkos, aki állati tetemeken keresztül éli ki szenvedélyét? Aligha. A vadászat egyensúlyt fenntartó munka, a szó legnemesebb értelmében, melyre mindannyiunk kényelmes és komfortos túlélése szempontjából egyre nagyobb szükség van. Még akkor is, ha már a végtelenségig belekényelmesedtünk a műanyagba csomagolt, színes-illatos, mindig friss és szinte konyhakész élelmiszerek adta egyszerűségbe.
Az ember által lakott, és művelésbe vont területek számának növekedésével együtt a vadgazdálkodás és az erdőgazdálkodás szerepe is gyökeresen átalakult az elmúlt évszázad során. Ha nem lenne vadászat, nem lenne élelem, és ennek nem az az oka, hogy sok vadhúst eszünk, sőt.

Nem szeretjük, ha a róka a budapesti utcákon grasszál, zavar és félelmet kelt, ha a vaddisznók ellepik a városszéli kerteket. S bár a legtöbb helyen nem okoznak kifejezett kárt jelenlétükkel, a gazdaságok területén az is előfordulhat, hogy a vadkár családok megélhetését veszélyezteti. Ez egyúttal hosszabb távon növelheti az élelmiszerárakat, és csökkentheti az elérhető termékek variabilitását is, amit mindenki megérez majd saját zsebén, ha nem is azonnal.
A vadgazdálkodástól tehát azt várjuk el, tartsa ott a vadat, ahova való, s hagyjon életteret az emberek számára dolgozni, szórakozni, biztonságban élni.
Erre talán a leginkább ékes példa az elmúlt évek során a budapesti Hegyvidék önkormányzata területén elszaporodó, a játszótereket feldúló vaddisznókondák körüli folyamatos izgalom, a több tízezres közösségi csoportok, vaddisznókat észlelő fotók és gyűjteményes applikáció megszületése.
Az urbanizált ember láthatóan nem tud mit kezdeni a vadakkal saját környezetében, valamiért mégis szívéig hatol a természet hívó szava, amennyiben kizárólag önös érdekétől vezérelve, akkor és ott engedelmeskedhetik annak, amikor épp kedve tartja.
Hiszen az erdő mindenkié, én magam is akkor használhatom, amikor akarom, ne tiltsa meg ezt nekem senki. Ráadásul a kutyámnak is szüksége van arra, hogy természetének megfelelően viselkedjen alkalmanként, nem fogom kínozni azzal, hogy nem mozoghat sehol szabadon, nem igaz?
Amikor mi, emberek kutyával szeretnénk használni az erdőt, az mintha nem jutna eszünkbe, hogy az erdő élettér, munkahely, melynek épsége az ökoszisztéma működőképességének alapvetése. Az erdei séták alkalmával a kutyatulajdonosok hajlamosak engedni kedvencük vélt szabadságvágyának, és megfeledkezni az írott és íratlan szabályokról. A hatályos törvények, konkrétan a Szabálysértési törvény 193. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy még a fák között sem engedhetjük szabadon kutyáinkat, a póráz kötelező kellék.

Azt hihetnénk, hogy erdőjáró, természetkedvelő kutyatartó kollégáink mindegyike számára alapvetés, hogy a természetben élő vadállatok élete éppen annyit ér, mint a saját kedvencüké, és ennek megfelelően nem pusztán szabály- és jogkövető magatartás a kutya pórázon sétáltatása kirándulás vagy túrázás közben. Évről évre történnek azonban mégis balesetek, amikért a legkönnyebb másokat hibáztatni. Pedig a tragédiához vezető döntési láncolat legelején kizárólag a gazda áll, történjen bármi is.
Ha a kutyánk gazda nélkül kószál a fák között, kóbor kutyának számít, és a területi vadásztársaság alkalmazottja jogosult kilőni a vadvédelem okán. Erre az 1970-es évektől éves szinten több ezer alkalommal kerül sor a statisztikai adatok szerint. A kilőtt kutyák jelentős része valóban kóbor eb, melyből több százezernyi él hazánk területén. Van azonban, amikor gazdás, kóborló kutya kerül puskacsőre, és ennek megvan az oka – a vadásznak póráz és a jelen lévő gazda híján nincs mérlegelési lehetősége.

Alapszabály, hogy csak teljesen behívható kutyát engedünk el, ez városban működik is (amellett, hogy szintén szabálysértésnek minősül), hiszen az a megszokott és kiszámítható közeg mindkét fél szempontjából. Azonban az erdő nem természetes környezete sem a mai kor emberének, sem a kutyáknak. A házi kutya Canis lupus familiaris rendszertani neve is jelzi, hogy az embercsalád mellett élő állat.
Nincs ismerete, nincs megszokása az erdő kínálta ingerek felé.
Ember legyen a talpán, aki a felugró vad után perdülő kutyáját pusztán hanggal megállítja. A kutya zsákmányszerző ösztöne fajtától függően lehet erősebb vagy gyengébb, de hogy pontosan mit örökölt felmenőitől, mennyire kapcsol be ez adott esetben nála, nem kiszámítható. És mire kiderül, lehet, hogy elkéstünk.
A kutya szempontjából ráadásul ebben a helyzetben a lehető legkellemesebb következmény a jól sikerül hajsza, mely hosszabb távon önjutalmazó rutinná válhat. Rosszabb esetben az erdei fák, a változatos terepviszonyok, netán egy megtermett vaddisznó sérülést is okozhat. S mi történik a vaddal mindeközben? Mert ne legyenek kétségeink, biztosan van harmadik szereplője is a történetnek, hiába nem látjuk.

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.
A zsákmányállat ösztönös viselkedése a menekülés. Addig fut, míg végelgyengülésében össze nem esik. Kiszalad a közútra, ahol akár fatális balesetet okoz. Mindeközben a gazdinak fogalma sincs minderről, hiszen pillanatok alatt olyan távolságba kerül kedvencétől, hogy már esélye sincs megállítani, s nem csak a verbális kontroll elvesztése miatt. Közös érdek tehát az, hogy betartsuk a szabályokat, hiszen sokkal nagyobb a tét, mint egy fél órányi aggodalom, hogy hol lehet éppen a kutyánk.
Bár felszabadító lehet mást, pláne egy tőlünk távol álló embercsoportot hibáztatni a saját felelősségünk elismerése nélkül, a modern kutyatartói szokások tudatos alakításához ez utóbbi szervesen hozzátartozik. Nemcsak mások, saját magunk edukációja, az önreflexió és a tudatosság mind egy-egy tényező abban, hogy a világunk kutyásként is élhetőbbé válhasson.

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!
Nézd meg és éld át újra a hangulatot!
A te kutyád is köztük van?
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Kapcsolódó cikkek