Családi kutyatartóként nehezen tudjuk elképzelni, vajon milyen élete volt egykor valójában négylábúinknak, amikor még egyes feladatokra tartották őket. A munkakutyák, segítőkutyák, sportkutyák, még a mentőkutyák jelentős része is este, amikor gazdájával, vezetőjével hazatér, leteszi a munkát éppen úgy, ahogy mi, emberek. De élnek Magyarország-szerte olyan pásztorok, akiknek soha nem ér véget a műszak. Egészen másként tartanak ők kutyát, mint mi, és ha a maguk valóságában a szemünk elé kerülnek, hajlamosak vagyunk saját életünk szemüvegén keresztül megítélni őket – néha olyankor is állatkínzást kiáltva, amikor egyszerűen csak dolgoznak.

hirdetés

Nem véletlen, hogy az őshonos magyar kutyafajták, nemzeti kincseink jelentős része pásztorkutya. Őseik évszázadokon át dolgoztak az erdőkben, mezőkön, állatok mellett, vagy éppen azok után kutatva. Vajon állatkínzásnak számít az, ha dacolva az urbanizációval, arra használjuk a kutyákat, amiért egykor kialakultak? Véleménycikkünket olvashatjátok.

A pásztorok és kutyáik még mindig köztünk élnek

A magyar hagyományosan állattartó nép, erre predesztinálta otthona is, a Kárpát-medence. De vannak-e manapság igazi pásztorok? És vajon alkalmaznak-e kutyákat a munkájuk során? A kérdésekre a válasz természetesen az igen, amint azt végigkövethettétek itt, a We love Dogz hasábjain is: az elmúlt hónapok során egy fajtásítatlan magyar pásztorkutya-állomány, a májzlik kapcsán számomra is meglepő mélységekig sikerült a témába beleásnom magam – és hol van még a vége?

Mert még mindig keveset tudok róluk, és minél több információval rendelkezem, annál jobban látom, mennyire keveset.

Amiért viszont most úgy döntöttem, hogy összefoglalom kicsit az eddigi ismereteimet, az egy egészen érdekes folyamat, ami vélhetően, ha kevésbé sűrű rózsaszín köddel állok a témához, előre látható lett volna számomra is. A májzlis kutatócsoportunk munkáját segítve igyekszem már most is valahogy láthatóvá tenni a magyar kopasz kutyákat, a német pulinak nevezett állományt, többek között egy közösségi médiás oldalt működtetve, ahol gyakorló pásztorokkal készült interjúrészleteket, képeket, videókat osztok meg. Mert az nyilvánvaló, hogy ha nem válik ismertebbé ez a típus, mire végzünk a kutatással, ki is halhat.

És bár így is lenne értelme annak, hogy megőrzünk valamit a múltból a jövőnek, mennyivel jobb arra gondolni, hogy egy élő értéket, egy még létező nemzeti kincset dokumentálunk éppen.

A Facebook-posztok kapcsán sok esetben a kommentek az igazán érdekesek. Nekem ezzel sokáig szerencsém volt, ugyanis hosszú ideig csak azok találtak rá az oldalra, főként gulyások, juhászok és pásztorok, akik maguk is tartanak, vagy valaha tartottak májzlit. Amikor viszont elkezdett egy olyan, elképesztően komoly, százezres mértéket ölteni a nézettség, olvasottság, hogy már az algoritmus is megkedvelte a témát, egyre többen fejezték ki aggodalmukat a kutyák tartási körülményeit tekintve, mert az állatkínzásnak tűnik, hiszen sérült és félő kutyákat is láttak a felvételeken.

Jelen cikk alapgondolatát ez adta, egy másik szemszögét is megmutatni a kutyatartásnak. Megtehetném, hogy kedves, sőt cuki videókat osztok meg a saját kutyámról, elhitetve azt emberekkel, hogy a pásztorkutyák pontosan olyanok, mint azok a kedvenceink, amiket örökbe fogadtunk, tenyésztőtől vettünk, amik az emberekhez és az urbanizált körülményekhez szoktak.

Megtehetnénk, hogy kihasználva egyes, kifejezetten okos pásztorkutyafajták népszerűségét, rákapcsolódunk a „border collie-kat és mudikat a városba" vonalra. Jóval egyszerűbb lenne a kopasz kutyák fennmaradásának biztosítása is, ha azt mondanánk, ez a különleges, a magyarokhoz köthető állomány bizony kifejezetten jó családi kutya.

De ez hazugság lenne. A leendő gazdáknak és a kutyáknak pedig akár még olyan kínlódásokkal és nehéz helyzetekkel teli körülményeket teremtve, amit az én lelki békém nem bír el. Mert nem minden májzli való a városba, emberek közé, ahogy más pásztorkutyák sem feltétlenül.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

Ebben a cikkben olyan videókat is láthattok, amik egy mesterségesen létrehozott környezetben mutatják be ezeket a kutyákat – kutatás közben, ahol videóra vesszük, ahogy megnézzük őket szőröstül bőröstül. Persze, hogy félnek, sokan hónapokig nem látnak más embert a gazdájukon kívül, és akit igen, az ellenség, amitől óvni kell a jószágot.

Mások-e a dolgozó pásztorkutyák?

És érthető, hogy emiatt a tartási körülményeket sokan állatkínzásnak vélik, mert ezek a kutyák nem kötődnek más emberhez a gazdájukon kívül, nehezen viselik a mi kedvenceink számára megszokott helyzeteket, mindez pedig még látványos is, hiszen mozogóképről van szó.

Én együtt élek egy egykori pásztorkutyával, ami az elmúlt hónapok során alkalmazkodott ugyan a városhoz és az emberekhez, de ennek ellenére felfedezhető benne az az egygazdásság, ami a magyar pásztorok segítőit mindig is jellemezte, és amiért kívánatosnak bizonyultak arra a munkára, amire végül szelektálták azokat. A pásztorokkal együtt élő példányok viszont megmaradtak olyannak, ahogy évszázadokon át éltek – nem kellett, és nem is volt szabad soha máshoz alkalmazkodniuk. Még maguk a pásztorok – legalábbis egy jelentős részük – sem érzi magát az épített környezetbe valónak, nem véletlen választották ezt a hivatást. A kutyáik pedig kifejezetten hozzájuk kötődnek, ezért tudnak jól működni abban a funkcióban, amiben szükség van rájuk. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha a rabló el tudná tereltetni a gulyát vagy a nyájat velük oda, ahonnan majd kényelmesen ellophatja...

A pásztorok mellett élő kutyák haszonállatok annak ellenére,

hogy a magyar jogrend az ebeket a kedvtelésből tartott állatok közé sorolja törvényi szinten. (Ez azért kár, mert így a munkakutyákat tartóknak ugyanolyan szabályoknak kell megfelelniük, mint a díjnyertes kiállítási kutyák gazdáinak, dacára annak, hogy ez a két csoport egyértelműen a két szélső érték a számegyenesen). Pedig milyen sok félreértést elkerülhetnénk azzal, ha a helyén kezelnénk a munkaköröket, és ennek megfelelően azokat is, akik ezt végzik. Hasonló helyzetben vannak maguk a pásztorok is, mivel ilyen szakma hivatalosan nincs, hiába vannak több százan.

A pásztorok kutyáinak haszna abban rejlik, hogy védik a jószágot négy- és a kétlábú ragadozók ellen is,

ahogy a vadászkutyáké abban, hogy akkor állnak készen a munkára, amikor követni kell a vércsapát, felkutatni a sebzett vadat. És lehet, hogy órákig várnak egyedül egy autóban az erdő szélén, mire sorra kerülnek.

Az állatkínzás nem ott kezdődik, ahol a kutyának feladata van / Fotó: welovedogz.hu

Nagyon érdekesen alakult az elmúlt évszázadban a kutyák helyzete az állatok között, főként a kényelmi tenyésztésnek és a családi kutyatartásnak köszönhetően. 

A városi kutyatartó ilyet nem tesz

A faj evolúciója, a kutyafajták szelekciója évezredeken keresztül a hasznosságuk mentén alakult és formálódott, erről nem szabad megfeledkeznünk. Volt, aminek várnia kellett naphosszat, hogy valamit tegyen, volt, amelyiknek nem volt pihenője egész életében, mert feszült figyelemmel leste, mit kér tőle az ember. Volt, ami megsérült munka közben, és volt, ami azért sérült meg, hogy beletanuljon abba, amiben dolgoznia kell.

Bár korábban évezredeken át mindenütt az elvégzendő feladatok miatt tartották őket, manapság nemcsak funkció szinten veszik ez ki a kutyák lehetőségei közül – hiszen egyre kevesebb a munkakutya –, de szemléletben is egyre inkább az előbbi az uralkodó. A kutyának pedig egyetlen igazi feladata maradt, élni, velünk, az örömünkre lenni. Ami egyfelől üdvözlendő, hiszen ebből is látszik, hogy a felelős állattartás egyre elterjedtebb végre! De sokszor szül félreértéseket, hogy néhol még dolgoznak az ebek, mert elszoktunk a látványtól. Ahogy a pásztorok kapcsán nem lehet a kutyákat figyelmen kívül hagyni, úgy kutyáik kapcsán sem lehet elmenni a tény mellett, hogy mi az oka annak, ha a tartás ridegnek tűnik, emiatt a sérülések lehetősége is fokozottabb. 

A pásztorkutyáknak szükségük van térre, hogy önállóságukban kiteljesedhessenek / Fotó: welovedogz.hu (Gerhát Petra)

Mi is az állatkínzás valójában?

Egy olyan állatfaj szempontjából, melynek a munka genetikába programozott életcél, mennyivel életszerűbb és mennyivel minőségibb az, ha naponta kétszer egy órát sétál a szmogos belvárosban, és ha pusztán annyit látunk belőle, hogy a nap további 22 órájában pár négyzetméteren mozog? Vajon erről mit gondolunk, szintén állatkínzást kiáltunk? A körülményeket nem ismerve, vagy azok egy apró szeletét látva könnyen ítélhetjük meg, vajon ki miként tartja a kutyáját, de nem biztos, hogy igazunk lesz.

Érdemes elgondolkodni, empátiával felvértezve, kiszakadva saját élethelyzetünkből azon is, vajon a másik lény számára melyik az élhetőbb. Lehet, hogy mindkettő, mert az a két óra bőséggel ellátja ingerrel és a szabad mozgás lehetőségével, és az is lehet, hogy az a sérülés megéri, mert kiélheti azon ösztöneit, aminek köszönhetően egyes társai ma két órát sétálnak velünk, a nap további részében pedig jelenlétükkel örömöt varázsolnak a mindennapjainkba.

A szeretet minősége nem mérhető fel másodpercek alatt

Azok, akik a vagyonukat, jószágaikat, munkájuk sikerét bízzák a kutyákra, legyenek akár pásztorok, juhászok, gulyások, de vadászok is, éppen olyan mértékben, ha nem jobban kötődnek nem pusztán érzelmileg, fizikailag is a kutyáikhoz, mint mi, kedvtelésből, örömből kutyát tartók. Éppen úgy aggódnak értük, ha megsebesülnek, éppen úgy siratják őket, ha elpusztulnak, ha nem jobban – hiszen nekik lételem a jó kutya, olyan, mintha mi a kezünket-lábunkat vesztenék el.

Egy jó pásztorkutyát nem lehet pillanatok alatt beszerezni, az nem fogyóeszköz, sőt: hatalmas probléma, ha az állatokat kutya nélkül kell akár napokra is hagyni, míg egy újat talál a pásztor.

Jószág mellé való kutya nem terem minden bokorban, nincs otthon másik példány, amiért gyorsan hazaszaladnak, ha elpusztul valami miatt a másik. És még ha találnak is ígéretes egyedet, azt rá kell arra tanítani, ahogy az adott ember dolgozik.

Az állatkínzás definíciója törvényileg szabályozott, de lélekben tán sokan hajlamosabbak vagyunk állat feletti szintre emelni kedvenceinket, és ennek megfelelően kategorizálni azt, vajon mi jó nekik, és mi nem. De a kutyák nem emberek – a szeretteink, tőlünk eltérő szükségletekkel. Amik kielégítését sokféleképpen tudjuk elmulasztani, de azzal biztosan nem, ha a pásztorkutyát hagyjuk terelni, a vadászebet vadászni, vagy éppen az őrkutyát területet védeni. Ha a genetikai programjában szereplő készségeket képesek vagyunk biztosítani számukra, az inkább követendő példa, mintsem aggodalomra okot adó körülmény. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a pásztorok szentek lennének; ugyanúgy emberek, hiányosságokkal és vannak, akik valóban fittyet hánynak a felelős állattartásra. Pontosan ugyanakkora eséllyel lesz állatkínzó közülük egy, mint bármely más embercsoport esetén.

A kutyás pásztorkodásról korábban szakértővel is beszélgettünk.

Majálisozz velünk a DOGZ Fesztiválon

Tölts velünk egy csodás kutyás napot!

Kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakmai előadások várnak május 1-jén 10 órától a Városligetben és egy menő DOGZ repoharat is szerezhetsz.

Részletek és regisztráció ITT !

hirdetés