Ezért nem szereti a kutyád a gyerekeket: így segíthetsz neki

Állítsd be, hogy a We love Dogz az elsők között legyen a Google-találatokban!

Egyes kutyák látszólag ok nélkül nem kedvelik a gyerekeket, amivel alapvetően még nem feltétlenül van probléma, ám ha heves reakcióval is társul a nemtetszés, az már kellemetlenebb, mi több, veszélyes lehet. Sőt, a között is van különbség, hogy egy kutya csupán megtűri a gyerekeket vagy szereti őket. Előbbi szintén könnyedén átcsaphat nem kívánt reakcióba, ha túlterhelődik a négylábú idegrendszere.

hirdetés

Ha olyan kutya gazdája vagy, aki nem kedveli a gyerekeket, különösen ébernek és figyelmesnek kell lenned, hogy minden érintett biztonságban legyen addig, amíg megfelelő tréninggel nem tudod megváltoztatni a kutyád gyerekekről alkotott képét.

Ha a kutya elbújik, amikor gyerekek érkeznek hozzátok, biztosra veheted, hogy nem rajong értük

3 ok, amiért a kutyád nem szereti a gyerekeket

1.) A szocializáció hiánya

Ha a kutyád kölyökkorában, a szocializációs időszak alatt nem szerzett kellemes tapasztalatokat gyerekekkel, akkor számukra ijesztőnek vagy nyomasztónak tűnhetnek. A szocializáció a kutyanevelés egyik fontos része: a kölykök fokozatosan és kíméletesen ismerkednek meg új látványokkal, hangokkal és élményekkel, ami segít nekik önbizalmat építeni és csökkenteni a félelmeiket. A kölykök életében létezik egy kritikus szocializációs ablak (körülbelül a 3. és a 14. hét között), amikor az idegrendszerük a legfogékonyabb az új ingerek befogadására. Ha ebből az időszakból kimaradnak a gyerekekkel való pozitív interakciók, a kutya felnőttként fenyegetésként tekinthet a kicsikre.

2.) Traumatikus élmény

Lehet, hogy a kutyádnak korábban kellemetlen tapasztalatai voltak gyerekekkel. Talán egy kisgyerek rendszeresen piszkálta, nyúzta, zavarta őt, és emiatt a kicsi embereket ma már a kellemetlenséggel társítja. Olyan helyzetek, amelyek nekünk ártatlannak tűnnek – például amikor hagyjuk, hogy egy gyerek rámásszon a kutyára, vagy újra és újra elvegye a játékát –, a kutyák számára rendkívül stresszesek lehetnek, és negatív kapcsolatot alakíthatnak ki bennük a gyerekekkel szemben.

3.) Kiszámíthatatlan viselkedés

A gyerekek kiabálnak, futkároznak, lökdösődnek, húzgálnak, ölelgetnek és ugratnak – ez a fajta viselkedés egyes kutyák számára túl sok ingert jelenthet. Senki sem kedvel mindenkit, mindig lesznek olyan emberek, akikkel a kutyád nem találja meg a közös hangot.

Glamour - We love Dogz Mancsparty

Mancsbárral, fotósarokkal és hasznos előadásokkal várunk július 18-án az ETELE Plazaban. Vegyél részt kedvenceddel a szépség- és ügyességi versenyen és vidd haza az ajándékokat!

Ott Leszek!

Hogy néz ki az a kutya, amelyik stresszes?

A kutyák kellemetlen érzéseit nem mindig ugatás vagy morgás jelzi. Kedvenceink kezdeti stressz- és félelemjelzései gyakran annyira finomak, hogy észre sem vesszük őket, hacsak nem figyelünk tudatosan rájuk. Ezért mondják sokan azt, hogy egy kutya „minden előjel nélkül odakapott”. Pedig a jelzések általában ott vannak.

Miként a PetMD állatorvosi honlapon olvasható, az a kutya, amelyik kényelmetlenül érzi magát a gyerekek közelében, és inkább elkerülő stratégiát választ, elsétálhat, amikor közelednek hozzá, vagy megpróbálhat elbújni, ha a gyerekek túl közel kerülnek. Sajnos a gyerekek többnyire nem veszik észre, amikor egy kutya nem szeretne kapcsolatba lépni velük, és gyakran még inkább üldözőbe veszik.

Az a kutya, amelyik feszült a gyerekek közelsége miatt, behúzhatja a farkát, és hátrasimíthatja a füleit. Megrázhatja magát, mintha vizes lenne, ismételten nyalogathatja az ajkait, gyakran ásíthat, vagy akár halkan moroghat is.

Azok a kutyák, amelyek megelőző stratégiákat alkalmaznak, hogy távol tartsák maguktól a gyerekeket – például ugatnak vagy hangosan morognak –, egyértelműen kifejezik, hogyan éreznek. Ugyanakkor ezek a látványosabb reakciók gyakran azt jelentik, hogy a kutya már korábban végigpróbálta a finomabb jelzéseket, és azért erősítette fel a viselkedését, hogy végre megtarthassa a számára biztonságos távolságot.

Az állatviselkedés-kutatók ezt a folyamatot agressziós létrának nevezik. Ez a skála megmutatja, hogy a kutya fokozatosan lépked fel a legfinomabb stresszjelzésektől (mint a szájnyalogatás vagy elfordulás) a látványosabb figyelmeztetéseken át (morgás) a végső önvédelmi reakcióig, a harapásig.

Agressziós létra a kutyáknál / Grafika: welovedogz.hu

Ezt tedd, ha a kutyád nem szereti a gyerekeket

A kellemetlen érzéseinek figyelmen kívül hagyása nem fogja megoldani a problémát. A reaktivitás önmagában is kockázatos, de gyerekek esetében különösen az. Kezelés és megfelelő segítség nélkül akár rosszabbodhat is a helyzet. Sőt, az is rendkívül balul sülhet el, ha olyan helyzetbe kényszerítjük a kutyát, ahonnan nem tud elmenekülni, amikor szorong – például ha lefogjuk, hogy egy gyerek megsimogathassa.

Ha azt veszed észre, hogy a kutyád kellemetlenséget jelez egy gyerekeket érintő helyzetben, a legbiztonságosabb megoldás az, ha kezeled a helyzetet, és eltávolítod őt onnan. Ne engedd, hogy gyerekek odaszaladjanak hozzá köszönni, és nyilvános helyeken mindig tartsatok biztonságos távolságot a gyerekektől.

Ha nem tudod felügyelni a kutyádat amikor gyerekek érkeznek hozzád, a legbiztonságosabb megoldás, ha egy gyerekmentes, biztonságos helyre teszed, például a kennelébe vagy a pihenőhelyére. Ez számára nem büntetés, hiszen a kennelnek egy biztonságos helynek kell lennie a kutya életében. Adj neki rágójátékot vagy jutalomfalattal tölthető logikai játékot, hogy elfoglalja és jól érezze magát.

A kennel a kutya számára mindig egy biztonságos, nyugalmas hely legyen

Elkezdheted megváltoztatni a kutyád gyerekekről alkotott képét egyszerű tréninggel, amely összekapcsolja a gyerekek látványát valami olyasmivel, amit a kutyád nagyon szeret – például jutalomfalatokkal. Valahányszor a kutyád távolról meglát egy gyereket, adj neki különösen értékes jutalomfalatokat mindaddig, amíg a gyerek a látóterében van. Amikor a gyerek eltűnik, hagyd abba a jutalmazást. Idővel a kutyád a gyerekek meglátásakor azonnal rád fog nézni a jutalom reményében. Ez azt jelenti, hogy elkezdte összekapcsolni azt, ami korábban kellemetlenséget okozott számára (a gyerekeket), valamivel, ami csodálatos számára (a jutalomfalatokkal).

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

Ha aggaszt a kutyád reakcióinak erőssége, a legbiztonságosabb megoldás egy pozitív megerősítésen alapuló módszerekkel dolgozó kutyatréner felkeresése. Egy szakember lépésről lépésre felépített tréningprogramot tud összeállítani, amely segít a kutyádnak megtanulni, hogy a gyerekek jelenléte nem veszélyforrás, hanem akár kellemes dolgokat is jelenthet számára.

Így tanítsd meg a gyerekedet a kutyák tiszteletére

A gyerekek néha játékszerként tekintenek a kutyákra. Emellett az empátia sem mindig természetes a legkisebbek számára. Ezért fontos megtanítani a környezetedben élő gyerekeknek, hogy a kutyák érző lények, akiknek saját szükségleteik és érzelmeik vannak.

Ahogy az AKC cikkében írják, a legfontosabb, hogy egyértelmű szabályokat állítsunk fel arra vonatkozóan, hogyan kell bánni a kutyával, és dicsérjük meg vagy jutalmazzuk a gyerekeket, amikor betartják ezeket.

Érdemes például a következő szabályokat bevezetni:

• Soha ne zavard a kutyát, amikor a kennelében vagy a saját pihenőhelyén van.
• Ne zargasd a kutyát evés vagy alvás közben.
• Soha ne húzd meg a fülét, a farkát vagy más testrészét, ne gyomrozd.
• Ne ölelgesd a kutyát.
• Ne csúfold vagy ingereld.
• Ne zavard, amikor csontot vagy rágójátékot rág.

Az is nagyon hasznos, ha a gyerekek megtanulják felismerni a kutyák testbeszédét és hangjelzéseit. Így könnyebben észreveszik azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a kutyának elege van a figyelemből. A kutyák kommunikációjának minden finomságát persze nem biztos, hogy megértik, ezért érdemes egyszerű irányelveket adni nekik. Például bár egyes kutyák játék közben is moroghatnak, tanítsd meg a gyerekeknek, hogy a morgás mindig azt jelenti: hátrébb kell lépni és békén kell hagyni a kutyát.

Az is fontos, hogy pontosan ismerd a saját kutyád stresszjelzéseit – még a finomabbakat is, például az ásítást –, hogy minél hamarabb közbe tudj lépni a gyerek és a kutya között, és mindenki biztonságban maradjon.

hirdetés