Az erdélyi kopó kisebb termetű változata, a zsemlyesárgának is nevezett rövid lábú erdélyi kopó hosszú évszázadokig volt társa a vadászoknak. A fajtát az FCI kihaltnak nyilvánította.

hirdetés

Az erdélyi kopók hányattatott története több titkot rejt, mint gondolnánk, hiszen már azzal is kevesen vannak tisztában, hogy két változatban is tenyésztették annyira nem is régen.

A 2000-es évekig kétféle erdélyi kopó volt ismert

Az Erdélyi kopó az első ismert standardját még 1963 március 3-án fogadta el a Fédération Cynologique Internationale (FCI) a dokumentumok szerint. A fajta leírását a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE), a szocialista időszak magyar kennelklubjának elnöke, dr. Sárkány Pál jegyzi, az ő 1976-ban megjelent munkájában, az évtizedekig hivatkozott Nemzetközi kutyaenciklopédiában ugyanis az szerepel, hogy az

FCI a fajta két változatát is elismeri.

A fajtastandardból 2000 április 6-án törölték a rövid lábú kopóra vonatkozó részeket.

Ilyen volt a zsemlyesárga erdélyi kopó

A színe alapján zsemlyesárgának vagy zsömlesárgának is nevezett rövid lábú erdélyi kopó középnagy testű, rövid lábú eb, mely az ősi magyar kopók és a keleti kopók keveredéséből alakulhatott ki. Míg a hosszú lábú, ma is ismert erdélyi kopóval nagyvadakra, például hiúzra és vaddisznóra, a rövid lábú változattal nyúlra és rókára vadásztak. Hajtás közben csengő hangot hallat, megállja a vadat a leírások szerint.

Bőrfelülete pigmentált, szőre rövid volt, egyenes lefutású, testhez simuló. A színét tekintve némileg eltért a ma ismert, hosszúlábú változattól, a leírások szerint szőrének alapszíne barnásvöröses, hasa felé és a végtagokon elhalványult a szín. A homlokon, a mellen, a farkon és a végtagokon kis terjedelmű fehér folt is megjelenhetett. Marmagassága mintegy 10-15 centiméterrel marad el a ma ismert változattól, súlya 22-25 kilogramm volt. Vágtája gyors és kitartó volt.

hirdetés