Megdöbbentő, mi történik, ha teljesen eltűnnek a farkasok

Csupor Erik

Közzétéve: 2026. 06. 18. 11:00 -

- Fotók: Getty Images Hungary • 4 perc olvasás

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveDogz!

Miért félnek az emberek a farkasoktól? Mi történik, ha egy területről eltűnnek? Hogyan hat a jelenlétük a szarvasokra és a növényzetre?

Gayler Krisztinával és Czéher Györggyel beszélgettünk.

farkasok futnak a yellowstone nemzeti parkban

Farkasok a Yellowstone Nemzeti Parkban

Manapság szinte minden embernek van véleménye a farkasokról, függetlenül attól, hogy tudnak-e róluk bármit is. Az emberiség történetében alig létezik olyan dokumentált eset, amikor farkas támadt volna emberre. Ennek ellenére, kortól függetlenül, szinte mindig irtották őket. Mi az oka ennek a furcsa ellentmondásnak?

Gayler Krisztina: Ha az emberek járják az erdőt és mezőt, és véletlenül összefutnak farkasokkal, automatikusan a negatív sztereotípiák ugranak be: megtámad, ez egy vérengző állat, lám, a nagymamát is megette a mesében – a lista nagyon hosszú. Valahogy a farkasoktól való félelem olyan szintre jutott, ami irracionális. Szerintem ez az emberiség közös tudatalattijának a részévé vált, és szinte kiirthatatlan a hétköznapokból. A 19. században már az államok is felépítették a maguk sztereotípiáit, Amerikában például az 1870-es évektől dokumentáltan több százezer farkast irtottak ki. Ez zajlott az 1960-as évekig; fejpénzt, konkrétan 50 dollárt fizettek a kilőtt ragadozókért.

Czéher György: Ha az ember egy nála erősebb, hatékonyabb ragadozóval találkozik, akkor a tájékozatlansága miatt egy ellenséges félelem alakul ki. Ez a félelem a napjainkig fennáll például a vadászok körében, akik sok tekintetben ellenérdekeltek a farkasokkal ugyanabban az ökoszisztémában. Az ember szereti betölteni a nagybetűs nagyragadozó helyzetét és saját maga szabályozni a vadont a saját törvényei szerint, pedig egy átlagos helyzetben a farkasok se veled, se nélküled helyzetben vannak, kulcsszerepet töltenek be. Természetesen másként kell jószágot tartani és gazdálkodni, de ha ők részesei egy adott környezetnek, a vadon élő vadállomány általában sokkal egészségesebb, hiszen mozgatják a növényevő állatokat, akik sokkal kevésbé betegszenek meg. Sőt, még a saját háziállataink is kevésbé vannak kitéve különböző megbetegedésnek.

Igen sok kommentet olvastam az elmúlt időszakban, akik úgy fogalmaztak: ez mind szép, de mégis, mi szükség van egyáltalán a farkasokra? Csak problémát okoznak, a kutyákat is elviszik, veszélyt jelentenek. Mi történik olyankor, ha a farkasok nincsenek jelen?

G. K.: Amióta emberi történelem létezik, a farkasok mindig velünk éltek, ráadásul mindenhol, az Északi-sarktól a sivatagokig. A legjobb példa pedig éppen az, amit az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban tapasztaltak. Amikor nemzeti parkká nyilvánították, az akkori kormány elrendelte a farkasok és a kojotok teljes kiirtását – az utolsó példányt 1926-ban ejtették el. Ezt követően kezdett el mérhetetlenül szaporodni az ott élő szarvas- és őzállomány olyan mértékben, hogy a park flórája és faunája érzékelhetően elkezdett leépülni. A csordáknak nem volt természetes ellenfele, a tömeg miatt betegségek ütötték fel a fejüket, a növényzet pedig nem bírta ezt a kimagasló populációt.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

Egy idő után elkezdődött a tömeges szarvasvadászat, majd a tömeges elszállítás. Ha az emlékezetem nem csal, 73 000 egyedet vittek máshová, de semmi nem használt. Az a csapat, akik végül a farkasok visszatelepítését végezték, 1995-től állt fel és Kanadában befogott ragadozókat vittek vissza a nemzeti park területére. A néhány hónap alatt szabadon engedett farkasok elkezdték végezni a dolgukat – a szarvascsordák elkezdtek vonulni, fittebbek lettek, megváltozott a viselkedésük, éberebbekké váltak. Mindenki megdöbbenésére a szarvasok ugyanazokat a vonulási útvonalakat és ösvényeket kezdték el követni, amit korábban, amiket például megfigyeltek és leírtak az 1800-as években. A növényzet is regenerálódott, mert azt nem rágta le a túlméretezett szarvaspopuláció.

Cz. Gy.: Az derült ki tulajdonképpen, hogy a vadon élő állatok természete, a táplálkozás és éghajlati viszonyok közötti vándorlásban testesül és jelenik meg. Ahol nem tolja őket egy ragadozóállomány, ott megállnak egy helyen és stagnálnak. Pont ezt tették a Yellowstone-ban a szarvasok, hasonlóan a haszonállattartás sivatagosító hatásához. Az ember szándékosan kiirtotta a ragadozókat, azok pedig nem hajtották őket, így a szarvasok sokan voltak, kis területen. Ezek az állatok mindent letapostak, lelegeltek – a fiatal rügyeket is –, az aljnövényzet megszűnt, a környezetük teljesen megváltozott, nem természetes formában nőtt.

Amikor a terepbiológusok ezt észlelték, akkor hozták vissza a farkasokat. Ők lepődtek meg legjobban ezek után, hiszen a farkasok szabadon engedését követően még a domborzati viszonyok és a terület növényekkel történő fedettsége is megváltozott. Nem mellesleg nyomon tudták követni, ami történik, így olyan adatmennyiség, új ismeret és egyedi megfigyelések tömege jelent meg a farkasokkal kapcsolatban is, ami alapjában változtatta meg e ragadozóval kapcsolatos ismereteinket. Interjúnkat hamarosan folytatjuk.