Nincs is aranyosabb, mint egy harmonikus kutya-gyerek kapcsolat. Ám ehhez többek közt az kell, hogy a négylábú kényelmesen érezze magát a gyermek társaságában – ezt pedig nem mindig könnyítik meg a kicsik. Ezekből a jelekből észreveheted, hogy kedvenced nem élvezi az adott interakciót.

hirdetés

Minden szülő álma, hogy kutyája és gyermeke jó kapcsolatot ápoljon, ám ez nem olyan egyszerű, mint a mesékben. A gyerekek számos olyan dolgot csinálnak, ami kényelmetlenül érintheti, sőt, felzaklathatja a négylábúakat. Sokszor hangosak és kiszámíthatatlan mozdulatokat tesznek – így megesik, hogy túl intenzívek, főleg egy olyan eb számára, aki korábban még nem, vagy csak ritkán találkozott gyerekekkel. Akármilyen háttérrel is rendelkezzen egy kutya, elérkezhet az a pont, amikor kényelmetlenül érzi magát a kicsi jelenlétében, ezt pedig minden bizonnyal jelzi is. A kérdés csupán az, hogy a gazdi észreveszi-e a visszafogottabb, alacsony intenzitású utalásokat, kommunikációs formákat.

Mire kell figyelni?

Egy kutya nem tudja szavakba önteni, hogy éppen hogy érzi magát az adott helyzetben, ám testbeszéde sokat elárul. Ha egy eb a gyerekkel való interakcióban jól érzi magát, akkor testtartása jellemzően laza, fesztelen marad és keresi a kapcsolatot, sőt, még akár játékra is hívhatja a kicsit. Arckifejezése is relaxált, fülei pedig semleges pozícióban állhatnak, ahogyan farka is, amit az eb ilyenkor vidáman, lazán csóvál.

A vokalizáció, az orral bökdösés és a nyalogatás sem jelent feltétlenül rosszat, hiszen egy ilyen helyzet izgalmas lehet számára, ami gyakran így kerül kifejezésre. Az előbb felsoroltak közül nem kell mindennek egyszerre jelen lennie, ám egy olyan kutya testbeszéde, aki kényelmesen érzi magát az adott helyzetben, elsősorban a fesztelen és laza, ezt pedig érdemes észben tartani.

A kényelmetlenség első jelei

Nem minden kutya-gyerek találkozás lesz ideális, hiszen vannak olyan ebek és helyzetek, akiknél és amikor ez nem valósul meg. Az is gyakori, hogy interakció közben valamitől megijed a négylábú és már nem érzi olyan kényelmesen magát az adott szituációban – többek közt ezért fontos, hogy ezek az közös tevékenységek mindig felügyelet mellett történjenek, hiszen így még időben észrevehetjük, ha változás történik kedvencünk testbeszédében és beavatkozhatunk.

Egy hirtelen mozdulat elég ahhoz, hogy kényelmetlenül érezze magát az eb az adott szituációban

A kényelmetlenség első jelei könnyedén észrevétlenek maradhatnak, ha nem tudja a gazdi, mire figyeljen. Például, a passzív viselkedés is az egyik jele lehet, ilyenkor a kutya ignorálja a gyerek közeledését és nem reagál a kezdeményezéseire. Emellett olyan mozzanatokra is érdemes odafigyelni, mint az ajkak nyalogatása és az ásítás.

Ezek jellemzően (de nem kizárólagosan) önnyugtató viselkedésformák, és gyakran megfigyelhetőek stresszes, szorongó kutyáknál. Az ásítás ezen kívül az izgatottság, vagy akár az unalom jele is lehet, ahogyan az ajkak nyalogatása fájdalmat és behódolást is jelenthet, így minden esetben fontos, hogy egészében nézzük az eb testbeszédét, valamint a kontextust is figyelembe vegyük.

Továbbá a félrenézés, a fülek enyhe hátra húzása, egyes források szerint a farok balra csóválása és néhány kutyánál a megszokottnál nagyobb mértékű, túlzott nyáladzás mind a kényelmetlenség apró jelei lehetnek.

A közhiedelemmel ellentétben nem csak a boldok kutyák csóválják a farkukat, így mindig figyelembe kell venni a kontextust is

Amikor a kutya egyre nyilvánvalóbban kommunikál

Ha az előző, finomabb jelek hatására nem történt változás az eb helyzetében, akkor minden bizonnyal direktebben, nyilvánvalóbban fogja kifejezni magát. Megtörténhet, hogy testtartása befeszül, esetleg megdermed, remeg, fülei amennyire csak lehet, lelapulnak, maga alá húzza a farkát, vagy teste többi részével együtt az is mozdulatlanná válik, bálnaszemekkel néz és/vagy megpróbál kisétálni a helyzetből.

Ha ezt nem tudja megtenni, akkor feltehetően nyüszítéshez vagy morgáshoz folyamodik, mintegy utolsó figyelmeztetésként– ezek után pedig gyorsan megtörténhet a baj, így semmiképpen nem szabad ignorálni ezeket a jeleket. Ezt a folyamatot kiválóan ábrázolja az agressziós létra is, amiről ebben az írásunkban beszélünk részletesebben.

Ilyenkor mit lehet tenni?

Ha észrevesszük, hogy kedvencünk számára kényelmetlen az adott helyzet, a legegyszerűbb és legbiztonságosabb, ha rögtön beavatkozunk. Semmiképpen ne büntetéssel, hiszen maga a tény, hogy kommunikál és jelzi, hogy valami kellemetlen a számára, alapvetően pozitív és előremutató, sőt, kiszámíthatóvá és „olvashatóvá” teszi a kutyát.

Ennek ellenére fontos a közbeavatkozás, egyrészt kutyánk bizalmának megőrzése miatt, másrészt elővigyázatosságból. Ezt a gyermek oldaláról is meg lehet tenni, ám első körben talán jobb, ha tartunk egy kis szünetet és kiemeljük (nem kell szó szerint) a kutyánkat a helyzetből. Ehhez nagyon jól jön, ha van egy saját, biztonságos helye, ahová visszavonulhat és ahová nem követheti a gyerek – ha éppen nincs ilyen, az sem a világ vége, a lényeg az, hogy fizikai távolságot teremtsünk kettőjük között, így szőrös barátunk fel tud lélegezni.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

Ez a beavatkozás megoldhatja az éppen aktuális helyzetet, ennek ellenére érdemes mind az ebet, mind pedig a gyereket felkészíteni a találkozásra. Ehhez a korábbiakban már számos tanácsot összegyűjtöttünk, több szituációt is figyelembe véve, így mindenképpen érdemes elolvasni a következő írásokat.

Ebben a cikkben szakértői véleményt olvashatsz arról, hogy hogyan készítheted fel kutyádat egy kisbaba érkezésére, míg itt arra vonatkozóan találsz tippeket, hogy hogyan szoktathatod hozzá a kutyád az egyre növekvő kisgyerekhez. Ha további nézőpontokat is figyelembe vennél, akkor ezt az írást ajánljuk.

hirdetés