A 9 holland kutyafajta

Hangai Lilla

Közzétéve: 2026. 06. 13. 08:45 -

- Fotók: Getty Images Hungary • 8 perc olvasás

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveDogz!

Az országok kutyáinak gyűjtése során természetesen az FCI, az AKC és az adott ország kennel klubjának listáját is figyelembe vesszük. Utóbbi azért fontos, mert lehetséges, hogy a nagyobb szervezetek nem fogadják el ugyan az adott fajtát vagy típust, ám az ország számon tartja. Hasonlóan a mi sinkánkhoz és májzlinkhoz.

Következzen a 9 holland kutyafajta rövid történelme és leírása.

Saarloosi farkaskutyák

Íme, a 9 holland kutyafajta

1.) Drenti vizsla

A fajta spanyol, vizslaszerű kutyákból fejlődött ki a 16. században, majd Franciaországon keresztül érkezett Hollandiába. Sokáig ősi tájfajta volt, a Holland Kennel Club 1943-ban ismerte el hivatalosan. Olyan szerény körülmények között élő emberek hozták létre, akik csak egy kutyát engedhettek meg maguknak, így a drenti vizslának mindenre képesnek kellett lennie. Össze kellett gyűjtenie minden vadat, ezenfelül pedig még áruszállításra is bevethetőnek kellett lennie.

Bár terepen rendkívül erős vadászösztönt mutat, otthon, a család körében általában nyugodtabb, mint más vadászkutyák. Ragaszkodó fajta, aki nagyon szeret a családja körében időzni. Érzékeny, így a képzésnél ezt figyelembe kell venni. Idegenekkel szemben távolságtartó lehet, de sosem agresszív vagy félős. A drenti vizsla okos kutya, akinek szüksége van a munkára. Ha ezt szem előtt tartjuk, egy nagyon kedves társunk lehet a személyében.

Drenti vizsla

2.) Fríz vizsla

Hollandiában őshonos, hazájában stabyhounnak hívják. Nevét valószínűleg sokoldalúságának köszönheti, a stabyhoun szó első része a „sta mij bij” vagyis „állj mellém" szavakból származik. Már a 17. században ábrázoltak hozzájuk hasonló kutyákat festményeken. A fríz vizsla arról a területről származik, ahonnan a fríz vízikutya is. Rendszeresen keresztezték a 20. században ezeket az ebeket, ami a fajták összeolvadásával fenyegetett. Ekkor kezdték el a két fajta megtisztítását; 1942-ben mindkettőt hivatalosan elismerték.

Mivel a fríz vizslát is mindenes kutyának tenyészették, így remekel vadászatban és a házőrzésben is. Emiatt persze szüksége van feladatokra és sok mozgásra. Intelligens kutya, akinek azonban megvan a saját akarata, ezért mindenképpen következetes nevelésre van szüksége – nem mintha a kutyáknak alapvetően egyébként nem lenne. Ennek ellenére könnyen tanítható, motivált eb, de arra oda kell figyelni, hogy gyengéden, pozitív megerősítéssel tréningezzük. Nyugodt és kiegyensúlyozott négylábú, akiből remek családtag válhat.

Fríz vizsla

3.) Fríz vízikutya

A hollandiai Frieslandon őshonos fríz vízikutyát eredetileg vidra vadászatára tenyésztették ki, de kutyafogatok húzására is bevetették. Az első feljegyzések körülbelül 400 évvel ezelőtt születtek róla. Túl sok információ nem maradt fent a fajtáról, de úgy tartják, hogy romák és/vagy a Balti-tenger környéki országokból származó tengerészek ebei lehettek, akiket őshonos fríz kutyákkal kereszteztek. A Holland Kennel Club 1943-ban ismerte el a fajtát hivatalosan. Rendkívül ritka ebről van szó, az egyedszámot mindössze 1000-re becsülik világszerte.

Szomorú, hogy ilyen ritka a fajta, ugyanis a tapasztalatok szerint családi kutyának messzemenően ideális négylábú. Nagyon ragaszkodik a gazdához, szeret mindent vele együtt csinálni. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az eredeti munkájának köszönhetően a fríz vízikutya egy nagyon karakán négylábú, ami gondot okozhat a képzése során a kezdő gazdiknak. Ezért kárpótol az a tény, hogy imád dolgozni, mindig lelkesen veti bele magát a feladatok elvégzésébe, legyenek azok bármilyen nehezek is. Vadászatokhoz is kiváló, remekül teljesít vízen és szárazföldön is.

Fríz vízikutya

4.) Holland juhászkutya

A pásztoroknak és a gazdáknak egy olyan kutyára volt szükségük, amit nemcsak a nyáj terelésére használhattak, hanem szinte bármilyen feladatra bevethető volt, és könnyen alkalmazkodott a nehezebb körülményekhez is. A pásztorkodás mellett távol tartották a baromfikat a konyhakerttől, terelték a teheneket a fejésre, és még a tejeskannákkal megpakolt szekeret is elhúzták a piacra. Az első fajtaszabvány 1898-ban készült el. Bár jelenleg is használják terelésre a holland juhászkutyát, ma már van lehetősége bizonyítani rendőrkutyaként, vakvezetőként és kutató-mentőként is.

Ennek a fantasztikus teherbírású, agilis és erős kutyának megvan a magához való esze, szeret önállóan döntéseket hozni. Egy ilyen ebre a gazda bármilyen körülmények között számíthat, mindig hűséges, mindig résen van. Ugyan kifejezetten karakteres, egy hozzáértő tulajdonos nagyon könnyen képezheti ki, hiszen egy ilyen négylábú számára rendkívül fontos, hogy megfeleljen, hogy jól teljesítsen. Nem agresszív, nem is félénk, remek kiállása van. Kutyás sportokban és engedelmességi gyakorlatokban is remekel a holland juhászkutya.

Holland juhászkutya

5.) Holland kacsavadász

A kooikerhondje, vagy más néven a holland kacsavadász története egészen a középkor végéig nyúlik vissza, így egy igen régi fajta képviselője rejlik ebben a helyes, agilis testben. A puska feltalálása előtt ezek az ebek egy különös kacsacsapda mellett voltak a vadászok segítségére. Az a feladatuk, hogy utánozzák a rókák vadászati tevékenységét, amellyel felhívják magukra a víziszárnyasok figyelmét. A kacsavadász part menti játékát látva a távolban úszó kacsák kíváncsisága felébred, amitől lőtávolságba merészkednek. Amint a vadász elejti az állatot, a kutyát kiküldik, hogy visszahozza a lelőtt vadat. Ezzel a technikával csak a holland kacsavadász és a vadkacsavadász retriever dolgozik. Az I. világháború és a fegyverkezés miatt a fajta majdnem kihalt, nem érte már meg tenyészteni őket, és vadászni velük. 1939 végén von Hardenbroek van Ammerstol bárónő a Hollandia megszállásával szembeni néma ellenállása részeként elindította a fajta rehabilitációját.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

A holland kacsavadász egy mutatós, éber és magabiztos kutya, aki kiegyensúlyozott természete miatt családi kutyának is ideális. Lételeme a mozgás, így csak sportos, aktív gazdiknak ajánlott. Kedves, lezser, figyelmes jelleme igen könnyűvé teszi az együttélést vele. Nagyra értékeli, ha feladatokat teljesíthet és dolgozhat.

Holland kacsavadász

6.) Holland smoushond

A fajta a 19. század közepén Hollandiában rendkívül népszerű volt a felső középosztály körében; ezek a kedves külsejű kis kutyák ugyanis mesteri ügyességgel követték a lovas kocsikat, és fogták el a patkányokat az istállókban. Bár a fajta eredete bizonytalan, általánosan elterjedt vélemény, hogy a sárga schnauzer volt az egyik központi kutya a fajta kialakításában. A Hollandse Smoushond Club 1905-ben alakult meg, hogy dokumentálja és regisztrálja ezt a helyes istállókutyát, ugyanis fennállt annak a veszélye, hogy örökre eltűnik. A II. világháború után a fajta ismét majdnem kihalt. 1973-ban kezdték meg a rekonstrukciót néhány megmaradt példánnyal; az egyenletbe ekkor bevontak border terriereket is. Szinte sehol sem lehet velük találkozni Hollandián kívül. A smoushond név a kutya bozontos bundájára és pofájára utal, mivel a zsidó férfiaknak – akiket az 1800-as években Smouzennek hívtak, ami Mózes nevéből ered – hosszú szakálla volt.

A bundája az egyik legjellegzetesebb és legfontosabb tulajdonsága a smoushondnak. A testen durva, drótos és egyenes, kócos hatást kelt. Ez az izmos, masszív kis kutya korábban az urak istállókutyája volt, ami megmutatkozik a jellemében is. Élénk, aktív, kedves és barátságos. Nagyon jól kijön a gyerekekkel, és más állatokkal is türelmes. Nem jellemző rá sem a hiperaktivitás, sem a szorongás. Szinte bárki számára kiváló társ lehet, ő a nagybetűs családi kutya.

Holland smoushond

7.) Markiesje

A markiesje a 18. században a nemesi származású holland hölgyek társasági kutyája volt, ám a hivatalos kinológia idővel megfeledkezett róla. Amikor felismerték, hogy a markiesje típusú kutyák a tenyésztés hiánya miatt eltűnhetnek, 1979-ben fajtaklub alakult a rehabilitáció érdekében. A rekonstrukciós szakaszban a fajtaklub felmérte és vizsgálta a teljes állományt, majd húsz év tenyésztői munka után a tenyésztési program eredményei lehetővé tették, hogy a holland kennel klub a kilencedik holland kutyafajtaként ismerje el. (Az FCI egyelőre nem ismeri el.)

A markiesje elegáns, kis termetű kutya, de semmiképpen sem törpekutya. Általában nagyon barátságos ebek, akik mindenkit szeretnek, és élvezik a figyelmet. Kedves és játékos fajta, más kutyákkal és gyerekekkel egyaránt jól kijön. Nem jellemző rájuk a szeparációs szorongás még akkor sem, ha egyedül vannak otthon. Rendkívül barátságosak az idegenekkel is, aranyos természetük pedig ideális családi kedvenccé teszi őket.

Markiesje

8.) Saarloosi farkaskutya

Leendert Saarloos holland zoológus és kutyatenyésztő nem volt megelégedve azzal, amivé a német juhászkutya az évek során formálódott, így szerette volna visszatenyészteni a természetesebb formájába. 1935-ben egy hím német juhászkutyát és egy nőstény szürke farkast pároztatott. Az utódokat német juhászkutyával tenyésztette vissza, így negyedrészben farkasvérrel rendelkező ebeket nyert. Ezek a kutyák alkották a fajta bázispopulációját. A szigorú és jól megtervezett tenyésztés eredményeképpen a következő években létrejött egy olyan erős, szívós, önálló fajta, ami közelebb áll a farkas őséhez. Az első időszakban european wolfsdog néven mutatták be. Ennek az új fajtának a válogatott példányai jól működtek vakvezető vagy szolgálati kutyaként. Eleinte úgy tekintettek rájuk, hogy alkalmasak erre a feladatra, később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a fajta sem munka-, sem vakvezető kutyának nem megfelelő. Leendert Saarloos öröksége nem munkakutya, hanem egy olyan társkutya, amely természetközeli tulajdonságokkal rendelkezik.

A saarloosi farkaskutya energikus, életteli és a terveknek megfelelően magabiztos eb. A fajta odaadó és nagyon hűséges gazdájához, de az idegenekkel szemben távolságtartó. A természetes, farkasszerű viselkedés és az ismeretlen helyzetek elől való menekülési vágy jellemző rá. Keveset ugat, kiváló a szaglása és nagyon erős a vadászösztöne. Mivel kifejezetten farkasszerű a viselkedése, nem javasolt egyedül tartani, társaságban érzi magát a legjobban.

Saarloosi farkaskutya

9.) Schapendoes

A 19. század végén és a 20. század elején Hollandia egész területén összeakadhattunk a schapendoesszal, ami elsősorban juhászkutyaként tevékenykedett. A pásztorok nagyra becsülték munkamorálja és intelligenciája miatt. Rokonságban áll például a szakállas collie-val, a lengyel alföldi juhászkutyával, az óangol juhászkutyával és még a pulival is. A II. világháború alatt a fajta szinte teljesen eltűnt, a kutyás szaktekintély, P. M. C. Toepoel a fajta alapítója, akinek köszönhetően megmenekült ez a figyelemre méltó juhászkutya.

Schapendoes

Juhászkutyához híven ragaszkodó és szeretetteljes eb, akinek a puszta jelenlététől is jobb kedvre derül az ember. A rá bízott javakat nem agresszíven védi, ha megfelelően szocializálják, szinte biztos, hogy ideális családi kutya válik belőle. Arra azért figyelni kell, hogy sok mozgásra van szüksége, így aktív gazdiknak ajánlott a schapendoes. Az egyes kutyák temperamentuma eltérő lehet, ugyanis független fajta, így a képzése itt-ott nehézségekbe ütközhet. Emiatt csak gyakorlott gazdáknak javasolt.