Felejtsd el a külcsínt: a sikeres kutyaválasztás titka nem a cukiságban, hanem a szimpátiában, a saját életmódunkban, temperamentumunkban, és az eb genetikai csomagjának összhangjában rejlik. Vass Viktória kutyakiképzővel beszélgettünk a megfelelő kutyafajta kiválasztásáról.

hirdetés

Sokan esnek abba a hibába, hogy egy cuki fotó vagy egy népszerű film alapján választanak maguk mellé négylábú társat, majd hónapokkal később értetlenül állnak a szétrombolt lakás és a kezelhetetlen viselkedés előtt. Interjúnkban a kutyaválasztás valóságáról beszélgetünk: miért nem létezik „kezdő kutya”, miért ver át minket a saját idealizált önképünk, és hogyan segíthet a tudomány abban, hogy ne csak megkedveljük, de hosszú távon el is bírjuk leendő kedvencünket.

Francia bulldog / Fotó: welovedogz.hu

Sok gazdi a küllem alapján választ. Szakértőként mi a tapasztalatod, mi a leggyakoribb hiba, amit elkövetnek a választás során?

Vass Viktória: A leggyakoribb hiba, hogy az emberek a kutya külsejébe, vagy egy az elején még cukinak tűnő viselkedésjegybe szeretnek bele (például ő volt a legrámenősebb az alomból, rögtön mászott ölbe, most meg csodálkozom, hogy rengeteg önálló elképzelése van), nem pedig az egész működésébe. Egy kutya nem lakberendezési tárgy vagy személyiségkiegészítő, hanem egy komplex, idegrendszerrel, ösztönökkel és genetikai csomaggal érkező élőlény.

Nagyon sokan választanak például vizslát, border collie-t vagy malinois-t azért, mert intelligensnek, szépnek vagy menőnek tartják őket, majd teljesen meglepődnek, amikor a kutya napi szinten munkát kér. Egy unatkozó, alulterhelt munkakutya nem „rossz kutya” lesz, hanem kreatív. És ezt a gazdák általában nem élvezik.

A másik gyakori hiba, hogy az emberek a jelenlegi élethelyzetük helyett egy idealizált önkép alapján választanak. Nem azt nézik, hogyan élnek most, hanem hogy hogyan szeretnének élni. „Majd sokat túrázunk”, „majd minden nap futni fogok vele” – csak a kutya 10-15 évre érkezik, nem három motivált hétre januárban.

Malinois / Fotó: welovedogz.hu

Létezik olyan, hogy „kezdő kutyafajta”, vagy ez inkább csak egy városi legenda?

V. V.: Szerintem önmagában olyan nincs, hogy „kezdő kutya”, inkább bizonyos kutyák jobban tolerálják az ember hibáit, jobban kompenzálják a csúszó kommunikációt. Egy golden retriever vagy egy labrador általában rugalmasabban reagál egy bizonytalanabb gazdára is. Egy akita, cane corso vagy malinois viszont nagyon gyorsan visszajelez arra, ha a gazda következetlen, konfliktuskerülő vagy nem tud keretet adni.

De az is fontos, hogy nem csak a kutya lehet „kezdő”. Van, aki első kutyával ösztönösen nagyon jól működik, mert jó az önismerete, jól kommunikál és képes tanulni. És van, aki a negyedik kutyájával is ugyanazokat a hibákat ismétli. Én inkább úgy fogalmaznék: nem kezdő és haladó kutyák vannak, hanem különböző komplexitású idegrendszerek és eltérő emberi kompetenciák.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

Mennyire határozza meg egy kutya viselkedését a genetika, és mennyi múlik a nevelésen?

V. V.: A genetika elképesztően fontos (30%), ezt ma már a viselkedéstudomány is egyértelműen alátámasztja. A kutya nem teljesen „üres lap”, hiszen idegrendszeri érzékenységet, stressztűrést, ösztönkészletet, aktivitási szintet, sőt bizonyos viselkedési hajlamokat is örököl. A nevelés viszont meghatározza (70%), hogy ebből mi hogyan tud működni a hétköznapokban. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy a genetika megadja a keretrendszert, a környezet pedig megtanítja a kutyát ezen belül működni.

Például egy erős őrző-védő hajlamú kutyából lehet jól kezelhető családi kutya, de attól még nem fog úgy viselkedni, mint egy Cavalier King Charles spániel. És ez nem nevelési hiba, hanem genetikai realitás. Szerintem az egyik legkárosabb modern kutyás tévhit az, hogy minden csak nevelés kérdése. Ez óriási bűntudatot rak a gazdákra, és közben figyelmen kívül hagyja a biológiai valóságot.

Cavalier King Charles spániel / Fotó: welovedogz.hu

Rengetegen mondják: „sokat fogok vele sétálni”. Hogyan mérheti fel valaki reálisan a saját aktivitási szintjét, mielőtt kutyát választ?

V. V.: Nagyon egyszerűen: ne azt nézd, mire vagy képes egy jó napon, hanem azt, hogyan élsz átlagosan novemberben, esőben, fáradtan, túlórázva, rossz mentális vagy érzelmi állapotban. A kutya nem a motivált verziónkkal él együtt, hanem a valódival. Egy magas aktivitású kutya nem csak fizikailag igényes – sokszor folyamatos jelenlétet, döntéshozást és mentális energiát kér. És ezt sokkal kevesebben bírják hosszú távon, mint gondolják.

Érdemes végiggondolni például:

• Most mennyit mozgok heti szinten rendszeresen?
• Mennyi időt töltök otthon?
• Mennyire szeretem a rutint?
• Mi történik, ha beteg vagyok vagy lemerülök?

Fotó: welovedogz.hu

Egy sportosabb fajta (például border collie vagy malinois) esetében elegendő-e a fizikai lefárasztás, vagy a szellemi munka fontosabb?

V. V.: A legtöbb munkakutyánál a kizárólagos fizikai fárasztás inkább ront a helyzeten. Gyakorlatilag élsportolót csinálunk a kutyából, miközben az idegrendszere egyre terheltebb lesz. Ezeket a kutyákat eredetileg döntéshozatalra, problémamegoldásra, együttműködésre tenyésztették. Egy border collie nem attól lesz kiegyensúlyozott, hogy napi három órát labdázik; sőt, sokszor pont ebből alakulnak ki a kényszeres viselkedések.

Nekik nem csak mozgás kell, hanem feladat, kontroll, önszabályozás és mentális kihívás.

Milyen fajtákat ajánlanál egy klasszikus, 8 órát irodában töltő városi embernek, és melyeket kellene kerülni mindenképpen?

V. V.: Általánosságban stabilabb idegrendszerű, rugalmasabb, közepes energiaigényű kutyákat ajánlanék. Például egy jól tenyésztett labradort, uszkárt, havanese-t, whippetet vagy akár egy nyugodtabb keveréket. Amit nagyon átgondolnék, az például a malinois, a border collie, az ausztrál juhászkutya, a husky, az akita vagy erős munkavonalas vadászkutyák. Nem azért, mert „rossz” kutyák, hanem mert rengeteg frusztrációhoz vezethet, ha az életmód és a genetika nincs összhangban. A kutyaválasztásnál szerintem nem az a jó kérdés, hogy „meg tudom-e oldani”, hanem hogy hosszú távon természetesen illeszkedik-e az életünkhöz.

Ausztrál juhászkutyák / Fotó: welovedogz.hu

Hogyan tudjuk összehangolni a saját személyiségünket a kutyáéval?

V. V.: Először is szerintem a „domináns gazda” kifejezést érdemes óvatosan használni, mert a hétköznapokban sokszor teljesen mást értünk alatta. A fontosabb kérdés inkább az, hogy mennyire kiegyensúlyozott valaki, mennyire következetes, mennyire tud határt tartani és konfliktust kezelni. Van, akihez egy érzékenyebb, simulékonyabb kutya passzol, mert finoman kommunikál. Mások kifejezetten jól működnek karakteresebb, autonómabb kutyákkal. A probléma általában nem abból adódik, hogy „erős” a kutya, hanem abból, ha a gazda és a kutya ugyanazon a ponton instabil. Például egy szorongó ember és egy genetikailag nagyon érzékeny kutya gyakran kölcsönösen erősítik egymás feszültségét.

A kutyaválasztás tehát sokkal több, mint egy esztétikai döntés: a hozott genetikai csomag és a saját életmódunk kíméletlen összehangolása. De mi történik akkor, ha a fizikai fárasztás helyett valami egészen másra vágyik a kedvencünk? Interjúnk következő részében a mentális stimuláció fontosságáról, a gyermekközpontú kutyák mítoszáról és a menhelyi választás buktatóiról beszélgetünk, hogy kiderüljön, létezik-e egyáltalán tökéletes párosítás.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés