Frank egy sziámi cica, aki egy véletlen folytán belekeveredett a Hearing Dogs for Deaf People angliai szervezet hangjelző kutya-képzési programjába.

hirdetés

A sziámi macska, Frank már nyolc éves, és gazdájával, Julie Shute-tal él High Wycombe-ban. A „fő macskatesztelő” pozíció nem szerepelt a terveik közt, ám ez megváltozott, amikor Shute kiképzőnek jelentkezett a szervezethez, és az önkéntes munka részét képezte az is, hogy velük élt egy növendék eb, Gizmo. Hamar egyértelművé vált, hogy Frank igazán jól kijön az négylábúakkal, a kutya és a sziámi közti interakciókat szemlélve pedig körvonalazódott egy ötlet Shute oktatójának fejében – vajon megoldható lenne-e, hogy Frank „letesztelje” a képzésben résztvevő ebek macskakompatibilitását? Hamar kiderült, hogy a cica több mint alkalmas erre a feladatra, így elkezdték bevonni a folyamatba, természetesen a biztonságát szem előtt tartva. Egyrészt ezekkel a macskás találkozókkal még több szocializációs lehetőséget tudnak nyújtani a kiképzés alatt lévő hangjelző ebek számára, másrészt pedig, ami esetükben talán még fontosabb, ki tudják szűrni, hogy alkalmas-e az adott eb egy macskás háztartásba.

A videón Frank látható, akcióban:

A hangjelző kutyákról általában

A hangjelző, avagy hallássegítő kutyák olyan segítőkutyák, akik hallássérült (siket vagy nagyothalló) gazdájukat támogatják a mindennapok során. Egy ilyen jellegű munkához vannak olyan specifikus tulajdonságok, amelyekkel rendelkeznie kell a kiválasztott kutyusnak, de ezek jellemzően igencsak korán megmutatkoznak. Hangjelző kutya bármilyen méretű és fajtájú lehet, a lényeg, hogy intelligens, és nyugodt temperamentumú legyen. A megfelelő kvalitásokkal rendelkező jelöltek általában 8 hetes korukban kezdik el a kiképzésüket, ami közel 2 évig tart.

Érdekesség, hogy bár az Egyesült Államokban már a ’70-es évek óta képeznek hangjelző kutyákat, hazánkban nagyon sokáig nem ismerték ezt a segítőkutya-típust. Magyarország első, hivatalos hangjelző kutyáját, Chilit a Kutyával az Emberért Alapítvány vizsgáztatta le 2011-ben.

A méret és a fajta nem számít a hangjelző kutyák esetében

Egy hangjelző kutya, ahogyan arra a megnevezése is utal, különböző (fontos) hangokat jelez hallássérült gazdájának, jellemzően úgy, hogy az orrával megböki, ezzel felhívva a figyelmét, majd a hang forrásához kíséri. Segíthet a mindennapi feladatok ellátásában például úgy, hogy felkelti a gazdáját, ha megszólal az ébresztő, vagy jelzi, ha lejárt a vízforraló vagy a sütő. Figyelmezteti arra, ha valaki becsönget, illetve ha kisgyermek van a háznál, akkor az ő hangjelzésiről is tájékoztatja gazdáját – sőt, az eb akkor is jelez, ha megszólal a riasztó. Ez a munka rendkívüli önállóságot és figyelmet kíván a négylábútól, hiszen nemcsak, hogy megkönnyíti vele gazdája életét – akár meg is mentheti azt.

Miért pont sziámi?

Egyes források szerint a sziámi macskák általában jobban elfogadják a kutyákat, mint más cicák. Frank fajtájának ezen táborát erősíti, ami kifejezetten előnyös az ő pozíciójában, mert a kiképzés alatt álló ebek szocializációja szempontjából fontos, hogy az első a találkozásuk egy macskával lehetőleg pozitív legyen – a sziámi temperamentuma és nyitottsága pedig lehetővé teszi mindezt. Mindent összevetve viszont érdemes elismerni, hogy Frank jelleme az, ami ezt a munkát lehetővé teszi, nem pedig a fajtája. De miből is áll a „fő macskatesztelő” feladata? Mindjárt arra is rátérünk!

Frank szerepe a szervezetben

Frank fő feladata, hogy időt töltsön a képzésben lévő ebekkel – ennek célja, hogy a kiképzők lássák, hogy az adott kutya hogyan reagál a macskákra, illetve felmérjék, hogy mennyire alkalmas egy macskás gazda mellé. Az állatok először üvegajtón keresztül találkoznak, majd ha úgy látják a gondozók, hogy Frank és a hangjelzőkutya-jelölt is készen áll rá, összeismertetik őket. Ekkor a cica a gazdája ölében van, és bármikor kiléphet a helyzetből.

„A teljes interakció alatt mindig szabadon félreugorhat vagy kimehet a szobából. De ha kényelmesen érzi magát, az izmai ellazulnak, és a kutya ekkor közelebb mehet hozzá, hogy megszaglássza őt”

– fejti ki Shute a BBC-nek.

Ha a kutya túl izgatott az interakció hatására, tolakodóan érdeklődő, esetleg ugat a cicára, vagy elhátrál tőle, akkor nem biztos, hogy alkalmas lesz egy macskás környezetbe. Természetesen nem az első találkozás az ebek utolsó esélye, ennek ellenére sok mindent elárul, és útmutatásként szolgálhat a kiképzők számára.

A borítókép csupán illusztráció, Frank maga a videón látható.

hirdetés