Egy nemrég publikált kutatás fényt derített arra, hogy a kutyák képesek lehetnek kiszagolni, ha egy szermély éppen egy traumatikus élményre emlékszik vissza. Ez az eredmény új irányokat nyithat a PTSD-vel élők segítőkutyáinak kiképzésében, így ezek az állatok a jövőben még nagyobb segítséget nyújthatnak az érintetteknek.

hirdetés

A PTSD, avagy teljes nevén a poszttraumás stressz szindróma egyike a szorongásos zavarok széles palettájába tartozó mentális egészségügyi állapotoknak. Kiváltó oka jellemzően valamilyen jellegű traumatikus esemény, ami hosszabb ideig feldolgozatlan marad. Sokáig csupán a „katonák betegségének” tartották, ugyanis az első és második világháború következményeként figyeltek fel a jelenségre, ám azóta kikristályosodott, hogy más, rendkívül súlyos, traumatikus esemény is kiválthatja, ami megtörténtekor nagy mennyiségű stresszel vagy félelemmel járt. A PTSD erősen megnehezítheti az érintett személy mindennapjait, ám kezelhető, bizonyos esetekben pedig akár gyógyítható is. Ezen az úton pedig gyakorta segítik az érintetteket a segítőkutyák, akik különböző feladatok ellátásával megkönnyítik gazdájuk hétköznapjait. Sőt, lehet, hogy feladataik közé hamarosan egy új tétel is kerül. Egy viszonylag friss kutatás ugyanis azt találta, hogy a kutyák képesek lehetnek kiszagolni, ha egy személy egy traumatikus élményt idéz fel, ami arra engedi következtetni a szakembereket, hogy a kutyák akár arra is képesek lehetnek, hogy jelezzék, ha egy személynek flashback-je lesz, még az emlékbetörés látható jeleinek megjelenése előtt.

A kutyák kiválló szaglása már most is számos helyzetben segíti az emberek életét

Néhány szóban a PTSD-ről

Feltehetően valamilyen úton-módon már mindenki hallott a poszttraumás stressz szindrómáról, így legtöbbünk fejében kialakult egy kép arról, hogy mit is foglal magába ez a betegség. A médiának (kiváltképp a filmeknek) köszönhetően a PTSD egyik legismertebb tünete a flashback, avagy az emlékbetörés. Sőt, gyakori az a téves elképzelés is, hogy a betegség ezen aspektusa maga a PTSD. Ám ez csupán egy a sok tünet közül, amelyeket négy nagyobb csoportba szokás sorolni; ezek az elkerülés, fokozott szorongás (ingerlékenység és reakciók változása), negatív hangulatbeli változások (illetőleg az észlelésben és hangulatban megfigyelhető változások), továbbá újbóli élmények, tehát a traumatikus esemény valamilyen jellegű újra élése, betolakodása az érintett jelenébe. Utóbbi csoportba tartozik a flashback is. A betegség komplex jellegéből adódóan az egyszerűség kedvéért most csak erről fogunk röviden beszélni.

Az emlékbetörés, avagy közismertebb nevén a flashback legegyszerűbben úgy írható le, mint egy, a traumatikus eseményhez kapcsolódó emlékkép felidéződése, ami jelentős stresszt, félelmet vagy akár pánikot okozhat a betegnek. Nem mindenki éli át ugyanolyan intenzitással az emlékbetöréseket, ám vannak olyanok, akik számára annyira élénk az emlékkép, mintha újra élnék az eseményt, vagy mintegy filmként játszódik le a szemük előtt. A flashbacknek lehet valamilyen kiváltó oka, például egy inger (mondjuk szag, érintés, látvány), ami emlékezteti az érintett személyt a traumatikus eseményre, ám megjelenhet spontán is, látszólag ok nélkül. Ennek fényében tehát nem csoda, hogy ez egy gyakran kutatott aspektusa a betegségnek – hiszen minél jobban megértünk valamit, annál jobban tudunk segíteni az érintetteknek.

A PTSD-vel élőknek segítséget nyújthatnak a csoportos terápiás alkalmak, ahol egy terápiás kutya szintén jó szolgálatot tehet

PTSD és a segítőkutyák

A PTSD egyike azon egészségügyi állapotoknak, amelyeknél nagy segítséget jelenthet egy képzett segítőkutya. Bár a megfelelő terápiás, illetve gyógyszeres kezeléseket nem lehet egy ilyen ebbel helyettesíteni, a mindennapokban számos feladatot képes lehet ellátni, amivel nagyban megkönnyítheti a PTSD-vel élő személy életét. A Service Dogs for America alapján ilyen feladatok lehetnek például az alábbiak:

• Figyelemelterelés egy adott eseményről vagy éppen maladaptív viselkedésformákról, utóbbinál annak megszakításával
• Pszihológiai és érzelmi támogatás nyújtása: a jelenbe való visszatérés segítése például mancsolással vagy odadőléssel
• Gyógyszerek, illetve egyéb, szükséges dolgok odavitele a gazdához
• Agresszió nélkül a személyes tér megteremtése
• Rémálmokból való felébresztés
• Segítség hívása egy személy felkeresésével, vagy egy segélyhívó gomb megnyomásával
• Szorongás vagy pánikroham esetén a PTSD-vel élő személy elvezetése a legközelebbi kijárathoz

A segítőkutyák speciális kiképzése már egészen kiskorban elkezdődik

A kutatás eredményei

A kutatást 2024-ben publikálták, a kutatók fő kérdése pedig az volt, hogy a kutyák vajon képesek-e felismerni, kiszagolni a traumára való emlékeztetés következtében megjelenő stresszt. A kísérlethez 25 kutyát sikerült toborozniuk, ám végül a részvételi kritériumokat (többek közt a megfelelő motiváltságot) csupán 2 kutya teljesítette hiánytalanul: Ivy és Callie. A kísérletben traumával élő személyek is részt vettek, ők biztosították a szagmintákat. A kontroll minta egy olyan szájmaszk volt, amelybe nyugodt körülmények között lélegeztek a résztvevők, a kísérleti minta pedig egy olyan maszk volt, amelybe akkor lélegeztek, amikor emlékeztetve voltak a traumájukra. Emellett a résztvevők kitöltöttek egy kérdőívet is, amiben az átélt érzelmeiket és a stresszszintjüket kellett dokumentálniuk.

Ivy egy golden retriever, míg Callie egy német juhászkutya és belga juhászkutya keverék (a kép csak illusztráció)

A két kutyát először megtanították arra, hogy felismerjék a stresszes mintákat. Ebben a két kutya összesítve 90%-os pontosságot ért el. Ezután (a fent említett módszerrel vett mintákból) egyszerre egy mintát mutatva azt tesztelték, hogy milyen pontosan tudják megállapítani a stresszhez kapcsolódó, emberi leheletből származó VOC-k („volatile organic compound”) jelenlétét. Mindkét eb kifejezetten sikeresen vette az akadályt, Ivy sikeraránya 74% volt, míg Callieé 81%. A két kutya között volt még egy nagy különbség: más-más elképzelésük volt arról, hogy milyen egy stresszes minta. A kutatók a kutyák teljesítményét, a bemutatott mintákat és a résztvevő személyek önbevalláson alapuló kérdőíveit figyelembe véve azt állapították meg, hogy a Callie által jelzett stressz inkább korrelált a szégyenérzettel, míg az Ivy által jelzett stressz jobban korrelált a szorongással.

Egyik jobb, mint a másik?

A kutatók a fentieken felül azt találták, hogy a két kutya minden bizonnyal különböző hormonokra volt érzékenyebb:

Azt feltételeztük, hogy Ivy a szimpatikus-mellékvesevelő tengely hormonjaira (például az adrenalinra) volt érzékeny, míg Callie a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengely hormonjaira (például a kortizolra) reagált.

– fogalmazta meg Laura Kiiroja, a Dalhousie Egyetem kutatója és a fenti kutatás vezetője.

Hogy mi is ez a két tengely? Ennek megfejtéséhez először is fontos, hogy megismerkedjünk a homeosztázis fogalmával. A homeosztázis az élő szervezetek, (ebbe tehát az ember, az emberi szervezet is beletartozik) egyik legfontosabb tulajdonsága, a belső környezet dinamikus állandósága. Tulajdonképpen ez a külső környezethez való alkalmazkodásunk egyik legfontosabb alapköve.

A stressz felborítja a szervezet belső egyensúlyát, ami így arra törekszik, hogy ellensúlyozza ennek hatását, visszaállítva az ideális állapotot. Ezt két fiziológiai „útvonal”, tengely segítségével teszi meg, a HPA-val (hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg-rendszer) és a SAM-mel (szimpatikus-mellékvesevelő-rendszer). A teljesség igénye nélkül összefoglalva tehát elmondható, hogy a két rendszer kiegészíti egymást, működésüket pedig valahogy a következőképpen érdemes elképzelni. A HPA tengely kicsit lassabb, ám hatására olyan hormonok szabadulnak fel, mint például a kortizol, ami a köztudatban gyakran stresszhormonként ismert. A SAM tengely ezzel szemben gyorsabban reagál a stresszes eseményre és hatására többek közt adrenalin szabadul fel a szervezetben.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

Visszatérve a kutatáshoz, kiemelték, hogy a PTSD tüneteinek korai felismeréséhez (például egy flashback korai felismeréséhez) előnyösebb, ha az állat a SAM tengely hormonjaira érzékenyebb, így, ha arra kerül sor, hogy erre a feladatra külön kiképzik a PTSD-vel élők segítőkutyáit, erre a különbségre is figyelmet kell majd fordítani.

Jövőbeli implikációk

Az eredmények azt sugallják, hogy a jövőben akár új feladattal is bővülhet a PTSD-vel élők segítőkutyáinak repertoárja. Ez nyilvánvalóan nem most rögtön fog megtörténni, hiszen a tudományban egy eredmény általában nem eredmény, főleg ilyen alacsony résztvevőszámmal. De, ha több kutatással is megerősítik a fenti tanulmány eredményeit, akkor ez az érintettek hasznára válhatna. Például, ha az erre képzett kutyák valóban képesek kiszagolni, ha egy személynek flashbackje lesz, akkor hamarabb közbe tudnak lépni, vagyis arra is lehetőség nyílik, hogy még az emlékbetöréses epizódokat megelőző pillanatokban figyelmeztessék gazdájukat, vagy megpróbálják elvonni a figyelmét, esetleg teret teremtsenek neki, ha egy zsúfoltabb helyen kerül ebbe a helyzetbe.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

hirdetés