Élhető maradhat egy kutyabarát város?

San Francisco az Egyesült Államok talán leginkább kutyabarát nagyvárosa. A kaliforniai megapolisz az USA 13. legnagyobb települése, közel 8 millió lakossal, és rengeteg kutyával. Mostanság pedig egyre több konfliktussal, melynek oka a mások személyes terét tiszteletben nem tartó kutyák, és határszabásra képtelen gazdáikban keresendő. Az ő példájuk a hazai kutyatartás szempontjából is figyelmet érdemel.

hirdetés

Az amerikai Forbes magazin 93 nagyvárost vizsgált kutyabarát szempontból. A felmérés során több szempontot is figyelembe vettek és a helyi rendeleteket is összegezték, amik a kutyákra vonatkoznak. A pontszámba beleszámított, hogy vajon milyen könnyen lehet kisállattal lakóhelyet találni költségmentesen vagy minimális pluszkiadással, 10 perces sétára van-e olyan park, ahol sétálni lehet, kötelező-e az ivartalanítás, vannak-e tiltott kutyafajták. San Francisco messze az első helyen végzett.

A városi kutyatartás adta lehetőségekkel kutyásként se éljünk vissza, figyeljünk másokra

Ebben a városban kutyának lenni jó, de vajon embernek is?

A San francisco-i gazdik tucatnyi nagy park közül választhatnak, ha sétaútvonalat keresnek, a lakások több mint harmadába kedvencükkel is beköltözhetnek, és ugyan ivartalanítási kötelezettségük van, de még némely máshol tiltott kutyafajtát is tarthatják otthon, amennyiben regisztrálják az ebeket. Röviden tehát, kutyának lenni kifejezetten jó itt, azonban a nem kutyatartóknak már tele a póráza azzal, hogy mindenki rendkívül szabadon éli meg a szabad kutyázás lehetőségeit.

A helyi lapokban ugyanis egyre többen számolnak be igencsak komoly konfliktushelyzetekről, és bár a helyzet még nem eszkalálódott, de olvasva a tudósításokat úgy gondoljuk, ahhoz, hogy megmaradhasson a város kutyabarátnak, emberbarátnak is kell lennie.

Megtehetnénk, hogy nem foglalkozunk a szabad kutyatartás egy ilyen távoli vidéken okozott problémáival a We love Dogz oldalain, azonban a magyar kutyatartók számára is hasznos következtetéseket vonhatunk le abból, ami San Francisco utcáin és parkjaiban történik.

Saját magunk, kutyánk és környezetünk életét is könnyebbé teszi, ha a szabályokat betartjuk, a határokat megtartjuk

Hol a határ, és ki húzza majd meg?

Az igény ugyanis a szabadságra hazánkban is egyre nagyobb.  Magyarországon mintegy 3 millió kutya él, ezt a számot pedig nem véletlenül hangsúlyozzuk cikkről cikkre. Alig egyharmaduk rendelkezik veszettség elleni oltással a statisztikák szerint, tehát a felelős kutyatartás Magyarországon e tekintetben épp csak gyerekcipőben jár. De kifejezetten veszélyes helyzetek is kialakulhatnak akkor, hogyha nem tudunk megfelelni az alapvető kötelezettségeknek, miközben olyan előjogokat is egyre inkább elvárunk, amik jócskán átléphetik embertársaink határait, függetlenül attól, hogy azok tartanak-e kutyát vagy sem. Gondoljunk csak arra, hányan sétáltatnak például kutyát póráz nélkül a nagyvárosokban Magyarországon annak ellenére, hogy a pórázhasználat kötelező.

Járjunk bárhol a világon, a nagyvárosok nem állattartói kényelmi szempontok alapján lettek tervezve, sőt: az egyre kevesebb zöld területet látva talán joggal feltételezhetjük, hogy hiába tartanak minden 3. háztartásban kutyát, a rekreációs és szabadidős tevékenységek lehetőségének szűk mezsgyéje még mindig nem tágult eléggé a kutyások igényeihez. 

Már csak ezért is érdemes vigyázni arra a kevéskére, ami jelenleg van, és megtartani az a jövőnek is.

A kutyáinknak feladatokra van szükségük, teremtsük meg a lehetőségeket!

Feladatot a kutyáknak - városban sem lehetetlen

Ez egyébként kutyás szempontból egy kifejezetten jó lehetőség a közös időtöltésre kedvencünkkel, ám ugyanúgy a gazda tudatosságán és felelős hozzáállásán alapul, mint ahogy egy kötelező oltás beadása volna. Sokszor írtunk már arról, hogy városi környezetben a kutyák hajlamosak úgy megélni a mindennapokat, pláne egy hetente öt napon keresztül nyolc órában távol lévő gazdi mellett, hogy nincs dolguk, és ez sokszor romboláshoz vezet. A nagyvárosi környezethez való alkalmazkodás megtanítása kifejezetten jó móka, kielégítő szellemi erőpróba lehet napról napra kedvenceinknek. 

E sorok írója számára például alapvető, hogy a kutya megtanulja, hogy nem jelölhet akárhova, mert más emberek autója, más házak sarka nem nyilvános vécé. Ahogy az is alapvető, hogy a piszkot nem hagyjuk ott négylábú kedvencünk után az úttesten vagy a járdán, de még a füvön sem. És nemcsak azért, mert más beleléphet, hanem azért is, mert azzal, hogy egy kutyát vettünk magunkhoz, azzal már önmagában egy olyan környezetterhelést vállaltunk fel, amit kutya kötelességünk csillapítani lehetőségeinkhez mérten. 

Az állattartás társadalmi szempontból ugyanis nem magától értendő jog, hanem kötelességekkel, és feladatokkal átszőtt lehetőség, még ha a hatályos jogrendszer ebben jóval megengedőbb is.

hirdetés