Indián, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola tanulója is „lediplomázott” a Miskolci Egyetemen: a különleges képzés során elsajátította az alapfeladatokat, gyakorolta a szocializációt, és sikeresen teljesítette az első fontos mérföldkövet.

hirdetés

Atom és Dióda után ő a harmadik kutyus, aki az egyetemen tanult, hamarosan pedig megkezdi a vakvezető kutyák speciális feladatainak elsajátítását.

A kölyöknevelő legfontosabb feladata az alapszocializáció / Fotó: Miskolci Egyetem

Segítő mancsok – a Baráthegyi Segítő Kutya Iskola

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány olyan szervezet, amely segítő kutyák képzésével támogatja a fogyatékossággal élő embereket. Legfontosabb feladatuk a vakvezető kutyák kiképzése és átadása látássérült gazdáknak, hogy könnyebben és biztonságosabban tudjanak közlekedni a mindennapokban.

A kutyák képzése hosszú folyamat: kölyökkoruktól kezdve tanulják meg az alapvető viselkedést, majd a speciális feladatokra felkészítő kiképzésen kell részt venniük. A végén a kutya és a kiválasztott gazda együtt gyakorolnak, hogy igazi csapatként tudjanak működni. A segítő kutyák társak is, és nem csupán gyakorlati segítséget adnak, hanem önállóságot és biztonságérzetet is nyújtanak gazdájuknak. A Baráthegyi Alapítvány munkája ezért sok ember életét teszi könnyebbé és szabadabbá.

Varga László és második neveltje, Dióda / Fotó: Miskolci Egyetem

Hogyan lesz egy kölyökből vakvezető kutya?

A vakvezető kutyák az alapítvány tenyészprogramjában születnek, és körülbelül két hónapos korukban kerülnek a kölyöknevelőkhöz. A leendő nevelők előtte egy képzésen vesznek részt, ahol részletesen megismerik a feladatokat. „Fontos, hogy a kölyök stabil környezetbe kerüljön, ezért a gazdák cseréje nem gyakori. Az viszont természetes, hogy ha a nevelő például szabadságra megy, a kutyát ideiglenesen más önkéntesnél helyezik el. Ezt a közösségben panzióztatásnak nevezik, ami a kutya alkalmazkodóképességét is fejleszti" – meséli László.

A nevelési időszak alatt több vizsgálat is vár a kutyákra. Négy hónaposan ortopédiai, egyévesen fizikai és mentális teszteken vesznek részt, amelyek során szemészeti és viselkedési vizsgálatokat végeznek. Az egyéves teszt egy nemzetközi standard szerint összeállított vakvezetőkutya-alkalmassági vizsgálat.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

Egy döntés, amely megváltoztatott mindent

Lászlóék története egy családi beszélgetéssel kezdődött: az alapítvány korábban anyósát kereste meg azzal, hogy az anyagi támogatás mellett nem szeretne-e kölyöknevelő is lenni. Ő azonban már idősnek érezte magát ehhez a feladathoz, ezért nemet mondott. „Nekünk ajánlgatta a dolgot, hogy nem akarunk-e mi kölyöknevelők lenni. Akkor még mi is nemet mondtunk, mert abból indultunk ki, ki az, aki egy év után vissza tudja adni a kutyáját, amikor már a szívéhez nőtt. Korábban nekünk törpetacskóink voltak, amikor a második elpusztult, akkor azt mondtam, hogy nem lesz több kutyánk" – idézi fel a kezdeteket László. Idővel átgondolták a dolgot, és elkezdtek utánanézni a kölyöknevelésnek.

A kutyák számára különleges környezet az egyetem / Fotó: Miskolci Egyetem

Így zajlik a kutyanevelés az egyetemen

Nyilvánvaló volt, hogy a kölyöknevelés egy közös családi vállalás, a kutya nevelése nem egyetlen ember feladata. A következő lépésként László engedélyt kért a munkahelyétől, a Miskolci Egyetemtől, hogy támogatják-e a kölyöknevelési feladatokban, hiszen az intézmény alapvetően nem kutyabarát. Szerencsére a rektorasszony engedélyt adott arra, hogy a kutya az egyetem épületeiben tartózkodjon – egyetlen feltétele volt: amikor új kutya érkezik, Lászlónak mindig be kell mutatnia neki is.

Fontos, hogy a kutya ne zavarja az előadásokat vagy más egyetemi tevékenységeket. Egy vakvezető kutya azonban egészen más kategória, jelenleg is van két hallgató, akik vakvezető kutyával járnak. Mára már mindenki ismeri a kutyáinkat az egyetem területén, hiszen mindig velem jönnek dolgozni – az egyetem szinte második otthona lett a kutyáknak. A hallgatók és az oktatók is megszokták, hogy a folyosókon egy vakvezetőnek készülő kölyök sétál gazdájával.

Az alapszocializáció művészete

A kölyöknevelők legfontosabb feladata az alapszocializáció. Ebben az időszakban a kutya megtanulja a pórázon való sétát, a tömegközlekedés használatát, valamint azt is, hogyan közlekedjen lépcsőn vagy liftben. Ugyanilyen fontos, hogy figyeljen a gazdájára, és magabiztosan, nyugodtan reagáljon a különböző helyzetekre. Kiemelt szerepet kap a behívás is – amikor a látássérült gazdák elengedik játékra a kutyát, létfontosságú, hogy az azonnal visszatérjen, amikor hívják.

A nevelés alapja a pozitív megerősítés: ha a kutya jól teljesít, jutalmat kap. A folyamat sok türelmet és folyamatos figyelmet igényel, hiszen a kölykök viselkedése gyakran változik – akárcsak a gyerekeké. Az egyetem azonban különösen jó terep a szocializációra: a nagy terek, a folyamatos mozgás, a zajok és az emberek mind segítenek abban, hogy a kutya megszokja a különböző ingereket. Itt találkozik lépcsőkkel, emeletekkel, üvegkorlátokkal, liftekkel és nagy tömeggel – mindazzal, ami később a mindennapi munkája során is természetesnek kell lennie számára.

Indián, a frissen „diplomázott" labrador / Fotó: Miskolci Egyetem

Nehéz elengedni a felnevelt kutyusokat, de komoly a motivációjuk

A család eddig három kutyát nevelt fel: Atomot, Diódát és Indiánt. Mindhárman ugyanahhoz a kiképzőhöz kerültek Nyékládházára, ami pozitív visszajelzés számukra, hiszen azt jelzi, hogy a kutyák megfelelő alapokkal érkeztek a további képzésre. A kölykök közben az egyetemi közösség életének is részévé válnak: a hallgatók örömmel találkoznak velük a mindennapokban, és sokan hiányolják őket, amikor elérkezik az idő, és továbblépnek a kiképzés következő szakaszába.

„Számunkra az önkéntesség lényege az, hogy bár nagyon megszeretjük a kutyát, tudjuk, neki egy magasabb célja van. Úgy tekintünk erre, ahogy Cicero is mondta: nem azért születtünk, hogy csak magunknak éljünk" – hangsúlyozza László a motivációjukat. A kölyöknevelés egyik legnehezebb része az elválás, de könnyebb az elengedés, hogy tudják, a kutya egy látássérült ember segítő társa lesz.

A történet pedig folytatódik: a család már a következő kölyökre készül, aki március végén kéthónaposan érkezik hozzájuk.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés