A portugál vízikutya egyre nagyobb népszerűségnek örvend, így hoztunk néhány érdekességet a fajtával kapcsolatban.

hirdetés

A portugál vízikutya egyike a bongyor szőrű vízimádó ebeknek, kinézetét tekintve pedig igencsak közel áll a spanyol vízikutyához, illetve az uszkárhoz – ebből következik, hogy vannak, akik rokoni kapcsolatot feltételeznek ezen fajták között. A portugál vízikutyát angolul „Portugese Water Dog”-nak (röviden PWD-nek) hívják, portugál neve pedig „cão de água”, ami lényegében azt jelenti, hogy vízikutya. Szülőhazájában még portugál halászkutyának („cão pescador português”) is nevezik, utalva ezzel korábbi foglalkozására. A következő érdekességek segítségével jobban megismerheted ezt a sokszínű fajtát.

A portugál vízikutya elemében van a vízben

1.) A portugál vízikutya történelmének jelentős részében halászokkal dolgozott

A portugál vízikutya állítólag az ország legdélebbre fekvő történelmi tartományából, Algarvéből származik, ám idővel az északabbra eső partok halászainak is segédkezett, a hasznos állatot pedig hosszabb hajóutakra is magukkal vitték. A fajta igazi mindenes volt, ahol lehetett, ott munkára fogták. Feladatai közé tartozott a szakadt hálók partra húzása, a menekülni próbáló halak visszaterelése a hálóba, a hajók közti, illetve a hajók és szárazföld közti üzenetek kézbesítése, sőt, a hajó helyzetének jelzése is: amikor köd volt, a matrózok a kutyák ugatásából tudták, hogy merre van a másik, így el tudták kerülni az összeütközéseket – állítólag még életeket is mentett.

A halászok és a portugál vízikutya közti kapcsolat pedig minden bizonnyal többszáz évre visszavezethető – egy 1297-es írásban említést tesz egy szerzetes egy fekete, hosszú és durva szőrzetű kutyáról, aki éppen egy kalózt húzott a partra. Az ebnek csak a teste első felén volt szőre, illetőleg a farka bojtos volt.

Egészen az iparosodás és modernizálódás koráig hűséges segítői voltak az embernek, ám az újabb technológiák miatt már nem volt szükség a négylábúak munkájára.

2.) Úszóhártyás lábai vannak

Már a portugál vízikutya testfelépítése is árulkodik korábbi munkájáról – göndör vagy hullámos bundája tulajdonképpen vízálló, lábujjai közt pedig úszóhártyák húzódnak. Szinte minden kutyának vannak valamilyen mértékű úszóhártyái, ám egyes fajtáknál szinte észrevehetetlen, míg másoknál jól fejlett – utóbbi csoportba tartoznak például a retrieverek, az újfundlandi, illetve lényegében az összes fajta, amelynek történelme során vízi munkát kellett ellátnia.

3.) A legritkább kutyafajtának tekintették

A fentebb említett változások miatt tehát a portugál vízikutya jóformán munkanélkülivé vált, így populációja erősen megcsappant. Olyannyira, hogy a 20. századra a kihalás fenyegette. A fajta megőrzésére tett törekvések egyik jelentős szereplője Vasco Bensaude, tehetős hajós volt, aki az 1930-as években elhatározta, hogy megmenti a portugál vízikutyát és a fajta tenyésztésébe kezdett. Kennelének az Algarbiorum nevet adta, leghíresebb kutyáját pedig Leãónak nevezték. Minden törekvése ellenére a fajta még évtizedeken keresztül a fajta populációja meglehetősen alacsony volt, emiatt pedig még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült 1981-ben, mint a világ legritkább fajtája. Ekkoriban állítólag csupán 85 portugál vízikutya volt világszerte, közülük 66 pedig az Amerikai Egyesült Államokban élt.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

4.) Amerikában nagy népszerűségre tett szert a 20. században

Ez pedig azóta is töretlen, bár nincs a legnépszerűbb fajták közt. Ahogyan az előző érdekességnél is láthattuk, az 1980-as évekre a PWD amerikai állományának létszáma mesze felülmúlta más országokét, ennek pedig egy lehetséges oka, hogy megnőtt a kereset a fajtára, valamikor a 20. század közepén. Volt, aki egyenesen Portugáliából importálta kutyáit – az első ilyen tenyésztő páros Millerék voltak, akik 1972-ben megalapozták az Amerikai Portugál Vízikutya Klub (Portuguese Water Dog Club of America) létrejöttét.

5.) Visszahozták a kihalás széléről – de milyen áron?

A fajta amerikai népszerűsége nélkül lehet, hogy ma már nem is beszélhetnénk portugál vízikutyáról. Az ottani, lelkes tenyésztőknek (továbbá néhány portugál és más nemzetiségű tenyésztőnek) köszönhetően a PWD jelenleg közelében sincs a kihalásnak, ám egy szűk állományból kellett rehabilitálni, így elkerülhetetlen volt, hogy előbb vagy utóbb öröklődő betegségek sújtsák a fajtát.

A standard szerint kétféle szőrtípusa lehet, az egyik hosszabb és kissé hullámos a másik rövidebb és göndör. Az FCI standardja a képen látható, úgynevezett oroszlán fazont preferálja / Fotó: Wikimedia Commons

Az 1980-as évek közepén az amerikai állományban felütötte a fejét egy betegség, ami rengeteg kölyökkutya életét követelte, ám sokáig nem tudták, hogy mi okozhatja az azzal járó, neurológiai tüneteket. Ezt a betegség a GM1-Gangliosidosis (anyagcsere és lizoszóma tárolási betegség) volt, amelynek következtében az érintett kutyák még egyéves koruk előtt elpusztultak vagy az állapot súlyossága miatt el kellett altatni őket. A betegség elsősorban az Algarbiorum vérvonalnál jelent meg, így a tenyésztők „átpártoltak”, és ha tehették, inkább az Alvalade vérvonallal dolgoztak. Ekkor még nem tudták, hogy itt egy másik problémával kell szembenézniük, a progresszív retina atrófiával (prcd-PRA). Ma már mindkét betegségre léteznek genetikai szűrőtesztek, ám akkoriban ez igencsak megnehezítette a tenyésztők dolgát és veszélybe sodorta a fajta jövőjét.

6.) Egy korábbi amerikai elnök választott fajtája

A 21. században újabb népszerűségi hullám indult, amikor 2009-ben az akkori amerikai elnök, Barack Obama és felesége, Michelle Obama ajándékba kapták Bót, az akkor fél év körüli portugál vízikutyát. Bo olyan jó benyomást tett a családra, hogy 2013-ban magukhoz vették Sunny-t, aki szintén a fajta képviselője. Sunny legjobb tudomásunk szerint jelenleg is családjával él, Bo viszont sajnos átkelt a szivárványhídon 2021-ben, 12 éves korában.

Bo (bal oldal) és Sunny (jobb oldal)

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés