A 11 portugál kutyafajta: viszontagságos körülmények formálta rettenthetetlen fajták

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveDogz!

Az országok kutyáinak gyűjtése során természetesen az FCI, az AKC és az adott ország kennel klubjának listáját is figyelembe vesszük. Utóbbi azért fontos, mert lehetséges, hogy a nagyobb szervezetek nem fogadják el ugyan az adott fajtát vagy típust, de az ország számon tartja. Hasonlóan a mi sinkánkhoz és májzlinkhoz.

hirdetés

Következzen a 11 portugál kutyafajta rövid történelme és leírása.

Portugál kopó:

Íme, a 11 portugál kutyafajta

1.) Alentejo masztiff

Az alentejo masztiff feltételezhetően a Közel-Keletről származó molosszusoktól eredeztethető. Portugáliában a vándorlegeltetést űző gazdák, és velük együtt a csordák is nagy veszélynek voltak kitéve hosszú utazásaik során, így olyan kutyákra volt szükségük, akik erősek, éberek, és nem ismernek félelmet. Amikor nyáron a hegyekbe terelték az állományt, télen pedig vissza a síkságra, nagy testű kutyák kísérték őket, így ezek az ebek elterjedtek az ország szinte egész területén. A népesség letelepedésével a kutyák végül az Alentejo-síkságon maradtak, ahol alkalmazkodtak a körülményekhez, és nemcsak az állatok terelésére, hanem a nagy vidéki birtokok őrzésére is használták őket.

Az alentejo masztiff nyugodt és magabiztos, őrző-védő ösztöne kivételesen fejlett. Éjszaka még éberebb, nincs semmi, ami a figyelmét elkerülhetné. Egy időszakban nagyvadas vadászatokon is bevetették, ám a modern korban megmaradt őrkutyának. Nincs túl sok mozgásra szüksége, de egyértelműen kint érzi jól magát, ahol felelhet a rá bízott javakért. A családjához nagyon ragaszkodik, idegenekkel szemben természetesen távolságtartó. 

2.) Algarve barroca kutya

Az algarve barroca kutya eredete nagyon régre nyúlik vissza. Ismert, hogy mindig nagy népszerűségnek örvendett az Algarve régió lakói körében, különösen a Barrocal alrégióban, amely sajátos földrajzi adottságokkal rendelkezik – mészköves, köves talajjal és sziklás felszíni képződményekkel. Valószínűleg különböző kutyatípusok sikeres keresztezésének eredményeként alakult ki, amelyek egy sajátos temperamentumú kutyát hoztak létre, tökéletesen alkalmazkodva és hatékonyan működve a legmostohább terepviszonyok között is. Az évek során a fajtát a vadászok – és mások is – „zászlós”, „rojtos”, „bozontos” vagy „gubancos” kutyaként emlegették, farkának formája és tartása, valamint közepesen hosszú és puha szőrzete miatt. A portugál kennel klubon kívül más nagyobb szervezet egyelőre nem ismeri el hivatalosan.

Kiváló vadászkutya, rugalmas, gyors és fürge. Természeténél fogva engedelmes és könnyen kezelhető. Nagyon élénk és intelligens.

3.) Azori-szigeteki kutya

A fajta az Azori-szigetekhez tartozó São Miguel-szigetről származik, és a ma már kihalt terceira masztiff lehet az őse. Létezését a 19. század eleje óta dokumentálják. Noha valójában egy masztiffról van szó, alapvetően pásztorkutyának használták, amely őrizte a szarvasmarha-állományt, a birtokot és az embereket. Igen ritka fajta, ám az iránta elkötelezettek igyekeznek szélesebb körben is elterjeszteni.

Bár alapvetően az azori-szigeteki kutya munkakutya, ha a korai képzésénél erre nem fektetnek hangsúlyt, a tényleges alkalmassága a jó ösztönei ellenére is kompromittálódik. Gazdájához mélyen kötődik, intelligens és érzékeny eb, és megfelelő nevelés mellett igen engedelmes. Családi kutyaként csak olyanok tartsák, akiknek lehetőségük van sok időt és energiát szánni a kutyájukra. Aktív és eszes eb lévén fontos, hogy kipróbáljuk vele a kutyás sportokat, az engedelmességi próbákat vagy akár a terelőversenyeket is.

4.) Castro Laborerio-i pásztorkutya

A fajta nevében a Castro Laborerio a Portugália távoli északi részén található kisvárosra utal, amely egykor hegyvidéki, sziklás terület volt csupán. A mai ismert modern fajta rendkívül ősi őrkutyák leszármazottja, akik a hegyekben dolgoztak együtt az állattartókat támogatva – védték az állományt a nagyragadozók támadásától. Ahogy az ilyen ősi típusoknál lenni szokott, a pontos eredete nem ismert, a legtöbb hasonló kutya nem rendelkezik semmilyen feljegyzéssel 1900 előttről. A genetikai vizsgálatoknak hála azonban azt tudjuk, hogy a Castro Laborerio-i pásztorkutya különbözik a többi portugál pásztorkutyától. Amikor ezek az ebek elvesztették eredeti munkájukat, az állomány nagy része kihalt, számos egyed kóborként okozott problémát az állattartó gazdáknak. Ma már leginkább társként és őrző-védőként tartják, de igen ritka. Számuk nem haladja meg az 500-at világszerte.

Ezeknek a kutyáknak az ősei rendkívül vadak, bátrak és éberek voltak, a modern fajta azonban már megváltozott, státusza miatt sokkal szelídebb, családbarátabb. Ennek ellenére azonban elmondható, hogy természetes őrző-védő ösztönét megőrizte. Hűséges és engedelmes, de az idegeneket nem zárja a szívébe.

5.) Estrelai hegyikutya

A fajtát Serra da Estrela hegyeiben tenyésztették ki, és Portugália egyik legrégebbi fajtája. Ősei szintén őrkutyák voltak, ám írásos feljegyzés nem született róluk. A régió elszigeteltsége miatt a fajta viszonylag ismeretlen volt más területeken egészen az 1900-as évek elejéig, de utána sem örvendett különösebb figyelemnek. A pásztorok gyakran kasztrálták is ezeket az ebeket annak érdekében, hogy elkerüljék a nem kívánt szaporulatot, ami sajnos szintén nem segített az estrelai hegyikutya elterjedésében. Az első hivatalos fajtaszabványt 1933-ban írták meg. A II. világháború előtt a fajta tenyésztői még elsősorban a régió pásztorai és gazdái voltak, többnyire írástudatlanok, így a szabványt akkor sem tudták volna követni, ha akarják. Az 1950-es évek elejére azonban visszatért az érdeklődés a fajta iránt, majd az 1970-es években rohamosan csökkenni kezdett. Az estrelai hegyikutyát végül a portugál forradalom mentette meg, ami lehetőséget adott többek között arra is, hogy a kutyakiállításokon való részvétel ne csak a gazdagok kiváltsága legyen. A fajta megőrizte örökségét, még ma is elsősorban pásztorként tevékenykedik.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

Ébersége, hűsége, intelligenciája és a fiatalabbak iránt mutatott gyengédsége kiváló családi kutyává teszi, így ebben a formában is sokan tartják. Nagy mérete ellenére kifejezetten atletikus, rettenthetetlen kutya. Alapvetően békés, ám a vészhelyzetekre azonnal reagál. Korai és folyamatos szocializáció szükséges számára, ám az idegenekkel természetes ösztönei miatt így is óvatos marad. Erős egyéniségű, független kutya, aki határozott gazdát igényel.

Estrelai hegyikutya

6.) Portugál juhászkutya

Még annak ellenére is, hogy egy viszonylag új fajtáról van szó, a portugál juhászkutya eredete homályos. Az valószínűsíthető azonban, hogy Portugáliában alakult ki, ott is a középső és déli területeken. A Serra de Aires hegyvidéki régiójában már a 20. század óta megtalálható. Az egyik elmélet szerint az ott élő pireneusi juhászkutyák és katalán pásztorkutyák keresztezésével jött létre. A legnépszerűbb teória szerint Franciaországból importált brie-i juhászkutyák ugyan remekül tereltek ezen a területen is, azonban nem voltak képesek hatékonyan alkalmazkodni a nehéz terephez és a hőséghez. Ekkor döntöttek úgy, hogy ezeket az ebeket a környéken dolgozó juhászkutyákkal ötvözik, hogy létrejöjjön a tökéletes elegy.

Ha a lehetséges ősök reputációját nézzük, nem is csoda, hogy a portugál juhászkutya egy kimagasló intelligenciával és életigenléssel rendelkező aktív eb, aki 100%-ig elkötelezett a nyája és a pásztor iránt. Családi kutyaként is tartható, valamint őrzőkutyaként is kifogástalanul teljesít a megfelelő képzés mellett. A munka számára elengedhetetlen, akkor igazán kiegyensúlyozott és él teljes életet, ha mindig adunk számára valamilyen feladatot.

7.) Portugál kopó

A portugál kopó származása valószínűleg azokra a több célra használatos vadászkutyákra vezethető vissza, amelyekkel a föníciaiak kereskedtek Afrika megkerülése során Kr. e. 600 körül, majd eljutottak Portugáliába is körülbelül Kr. e. 700-ban. Erre engednek következtetni a lisszaboni katedrális alatt talált leletek is. Funkcionalitásuk szerint 3 különböző méretben tenyésztették őket. A portugál kopó Portugália 11 nemzeti kutyájának egyike, a lakosság felsőbb osztályai óriási erőfeszítést tettek azért, hogy a fajta fennmaradhasson. A portugál kennel klub jelképe.

A portugál kopó megjelenése számunkra igazán megnyerő, a fajta rajongói büszkék rá, hogy a kutya küllem minden sallangtól mentes, nem hatnak rá a különböző divatirányzatok. Drótszőrű és rövid szőrű változat is létezik. A fajtára jellemző, hogy rendkívül engedelmes és intelligens, könnyen tanul. Jelleme könnyed és vidám, idegenekkel azonban tartózkodó. A családja a mindene, más, kisebb testű kutyákkal és háziállatokkal az erős prédahajtási ösztöne miatt nem biztos, hogy jól kijön. Jellemző rá a fejlett alkalmazkodókészség, ami miatt családok számára is jó választás lehet. Feltéve azonban, hogy aktív életvitelt élnek, és mindennap képesek gondoskodni arról, hogy a kutyát mentálisan és fizikálisan is elég stimulusnak tegyék ki.

8.) Portugál vizsla

A portugál vizsla az Ibériai-félszigetről származik, Portugáliában valamikor a 12. század környékén bukkant fel. Eredetileg királyi kennelekben tenyésztették ki azzal a céllal, hogy a solymászathoz használják – több száz év távlatából a mai napig is betölti eredeti szerepét szülőhazájában. Fontos adalék, hogy a 18. század folyamán számos bortermeléssel foglalkozó angol család települt le Porto környékén, akik így megismerték és megszerették a portugál vizslát. Így került Angliába, ahol szerepet játszott az angol pointer tökéletesítésében. (Érdekesség, hogy mindkét fajtának hangsúlyos a stopja, ami igen hasonló megjelenésűvé teszi őket.) Ma, közel ezer év elteltével, elmondható, hogy a fajta még mindig őrzi eredeti külső megjelenését és funkcionális tulajdonságait.

Igazán intenzív teremtés a portugál vizsla, akinek mindene a gazda. Rendkívül jól terhelhető, mozgásigénye szinte kielégíthetetlen. Ezek mellett azonban elmondható róla, hogy megfelelő stimuláció mellett egy nyugodt, kedves kutya lehet a társunk a személyében, aki a munkáját tekintve elkötelezett és lelkes.

9.) Portugál vízkutya

A portugál vízikutya még a vízikutyák között is igen különleges. Valaha egész Portugália part menti településein megtalálható volt, és arra használták, hogy a a halakat a hálóba terelje, visszahozza a vízen elúszott eszközöket, és hírt vigyen a part és hajók között. Masszív, erős és izmos eb, aki a technika fejlődésével ugyan elveszítette eredeti munkahelyét, szerencsére azonban szülőhazájában még mindig sok helyen használják vízi mentéshez. Barack Obamának, az egykori amerikai elnöknek is volt két portugál vízikutyája, Sunny és Bo.

A portugál vízikutya valódi munkamániás eb, akinek lételeme teljesíteni. Szerencsére intelligenciája miatt nagyon könnyű tréningezni, érdemes vele kutyás sportokat kipróbálni. Terápiás kutyának is alkalmazzák, ami biztosíték arra vonatkozóan, hogy egy gyengéd, empatikus, kedves eb lesz személyében a társunk. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ez csak akkor lesz így, ha megfelelően szocializáljuk és sokat foglalkozunk vele.

Portugál vízkutya

10.) Terceira-i marhaterelő kutya

Az Azori-szigetek benépesítésének kezdetén szükség volt az újonnan betelepített szarvasmarha-állomány különböző fajainak terelésére és összegyűjtésére. Ekkor többféle kutyatípus is érkezett az Azori-szigetekre, köztük olyanok, amelyeket a portugál szárazföldön marhaterelésre használtak. A barbado valószínűleg azokból a kutyákból fejlődött ki, amelyeket a telepesek már a 15. században a vadon élő szarvasmarhák összeterelésére alkalmaztak. Fontos megjegyezni, hogy a következő évszázadok során a szigetek között közlekedő emberek és kutyáik jelentős hatással lehettek a mai terceira-i marhaterelő kialakulására. A portugál kennel klubon kívül más nagyobb szervezet egyelőre nem ismeri el hivatalosan.

Gazdájához hűséges, intelligens, könnyen tanítható, vidám, szelíd, ugyanakkor akaratos fajta.

11.) Transmontano masztiff

A transmontazno masztiff eredetének története közös az összes ibériai masztiff eredtének történetével – fejlődése az Ibériai-félsziget állatterelő vándorútjaihoz kapcsolódik. Ezeken a hegyes vidékekenn, amelyet meredek legelők és nehezen megközelíthető utak jellemeznek, a fajta alkalmazkodott a helyi körülményekhez, valamint azokhoz a juh- és kecskenyájakhoz, amelyek hagyományosan itt legeltek. Pásztorok társaként feladata a farkastámadások elleni védelem volt, a farkasok ugyanis mindig nagy számban éltek ezen a vidéken. Ugyan pontos eredettörténete nem ismert, úgy tartják, hogy a fajta már a régi időkben megtelepedett Portugália hegyvidékein, különösen Trás-os-Montes térségében. Az FCI-nél jelenleg ideiglenesen elfogadott státuszban van.

Mérete ellenére szelíd, ugyanakkor tartózkodó kutya. Óvatos, de nem agresszív, mindig nyugodt és kiegyensúlyozott. Más kanokkal együtt élve és szocializálódva konfliktus nélkül viselkedik, ugyanakkor kialakít egy dominancia-hierarchiát, amikor tenyészszukákkal él csoportban. A nyájak őrzése során természetes, hogy a kanok száma meghaladja a szukákét, a munkát pedig soha nem egyetlen kutya végzi. Idegenekkel szemben kezdetben tartózkodó, de az első fenntartások után gond nélkül kezelhetővé válik. Különösen érzékenyen reagál a gyengéd bánásmódra és a figyelemre.

Új képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!

Nézd meg és éld át újra a hangulatot!

A te kutyád is köztük van?

hirdetés