A táci Gorsium Régészeti Parkban egy tevecsontot kerestek a raktárban, azonban hatalmas mennyiségű kutyakoponyát találtak helyette. Ez lett a napokban megnyitott kiállítás alapja.

hirdetés

Pannonia provincia központja, amolyan fővárosa volt a ma Szabadbattyán, Tác és Székesfehérvár között, többhektárnyi területen fekvő Gorsium. A régészeti feltárások évtizedek óta folynak ezen a területen, és számos különleges lelet, mindennapi használati tárgy, palota, szentély és kincs mellett bizony kutyás emlékek is napvilágra kerültek.

Nagy becsben tartották a kutyáikat a rómaiak, ábrázolásaikon is rendre megjelent a kapcsolat / Fotó: welovedogz.hu

Így élhettek a kutyák az ókori Rómában

A rómaiak kutyákkal való kapcsolatáról síremlékek, a hitvilággal kapcsolatos ismeretek, csontok és plasztikák kapcsán következtetnek a kutatók. Mint az a bőséges leletanyagból kiderül, egészen hasonlóan éltek együtt négylábú társaikkal, mint mi. A koponyacsontok a kutyák funkcióit is sejtetik, s bár a mai értelembe vett fajtákról még nem beszélhetünk ekkoriban, koponyáik felépítése alapján két, élesen elkülönülő csoportot:

a vadászatok során, illetve őrzésre alkalmazott molosszus típust, valamint a kisebb testű pásztor-, illetve juhászkutyákat mindenképp megkülönböztethetjük a rómaiakat illetően.

Népszerűek voltak továbbá a kutyaviadalok is, amelyre szórakozásként tekintettek akkoriban. Ennek egyik látványos emléke, a jelenleg ismert egyetlen harcikutya-ábrázolás, ami éppen Gorsium környékén került elő. Ehhez hasonlót a Római Birodalom területén sehol másutt nem találtak.

A Gorsium Régészeti Park harci kutyát ábrázoló szobra világszinten is egyedülálló / Fotó: welovedogz.hu

Társak a munkában és az életben is

A római kori kutyás leletek alapján azt is tudjuk, hogy igazán mély érzelmi kapocs fűzte az embereket kedvenceikhez. A kiállítás egyik legmegrázóbb szekciójában azon sírfeliratok fordításából ismerhetjük meg mindezt, melyeket kutyáik temetésére írtak a gazdák. Hitük szerint ugyanis úgy tartották az egykori Gorsium, és a birodalom számos más területén lakók is, hogy kedves társuknak ugyanaz a végtisztesség jár, mint családtagjaiknak. Számos, kifejezetten a kutyák számára állított sírkő ismert, melyen nemcsak az ebek neve szerepel, de életmódjukról, erősségeikről is sok mindent megtudhatunk.

Karjaimban könnyek között viszlek utolsó nyughelyedre, ugyanúgy, ahogy tizenöt évvel ezelőtt örömmel hoztalak haza a saját kezemben.

A fenti sírfeliratból nemcsak az derül ki, hogy ott egy kutya nyugszik, de az is, hogy 15 évet élt. Ez még manapság is matuzsálemi kor, hát még évszázadokkal, és számos gyógyszer feltalálását megelőzően.

Mya soha nem ugatott ok nélkül, de most csendben van

– áll egy másik sírkövön.

A koponyák és egyéb csontok vizsgálata során az archeozoológusok, azaz az állati maradványokkal foglalkozó régészek azt is megállapították, hogy állataikat a rómaiak is gyógyították. Odafigyeltek étkezésükre, egy-egy baleset esetén igyekeztek tehermentesíteni a törött testrészeket. Sokszor erőn felül, mai mércével mérve is elképesztő mennyiségű energiát fektettek abba, hogy meggyógyíthassák őket. Éppen ezért úgy vélik, nemcsak vadásztárs, ház- és jószágőrző, de társállat is volt egyes társadalmi csoportok esetén a kutya.

A kutyák méretére és életkörülményeire utalnak a római korból megmaradt lábnyomok is / Fotó: welovedogz.hu

Szelekciós tenyésztést alkalmaztak a rómaiak

A római provinciák területén már megjelent a szelekciós tenyésztés, ami részben a küllemet is befolyásolta, azonban nem a ma megszokott módon. A fajtajelleg-specifikus tenyésztésről a korabeli írók is beszámoltak: kiderült, nem feltétlenül a habitus volt a tenyésztés alapja, hanem sokszor a küllem is. Columella, a császári római korszak írója szerint a pásztorkutyának feketének, az őrkutyának fehérnek kell lennie, hogy a sötétben jól látható legyen. (Itt azonban megjegyezenénk, hogy bár fontosnak tartják a küllemet, ennek gyakorlati haszna lehetett. A fehér őrkutya jobban látható sötétben is, a fekete terelőkutya pedig kitűnik a jószágok közül.) A munkakutyák mellett pedig már ekkoriban is tenyésztettek kisebb testű társasági kutyákat is.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

hirdetés