Ellustultak a bullmasztiffok? Milyen ma a karakterük?

Állítsd be, hogy a We love Dogz az elsők között legyen a Google-találatokban!

Somogyi János, az egyik legsikeresebb hazai bullmasztiff tenyészet, a Somogyvári Vitéz Bullmasztiff kennel alapítója és tulajdonosa volt.

hirdetés

Kutyái és azok leszármazottai 40 országban találhatóak meg. Hogyan látja a mai állományt a legendás tenyésztő? Somogyi Jánossal készült interjúnk első részét ide kattintva érheted el.

Fotó: Somogyvári Vitéz Bullmasztiff kennel

Amikor a potenciális vevők megkeresték önt – gondolom több száz ilyen esete volt –, mi volt az igényük egy bullmasztiffal kapcsolatban? Mit vártak a kutyától?

Somogyi János: Én a vevőknek mindig megengedtem, hogy megnézzék a kennelt, úgymond teszteljenek minket, de én is teszteltem őket. Nem mindenki kapott tőlem kutyát, mert úgy gondoltam, ez a fajta sokaknak nem való. Elég jó emberismerő vagyok, meglehetősen hamar kiszűrtem azokat a jelentkezőket, akiket valójában nem a fajta és annak karaktere érdekelt, hanem valami másodlagos szempont, például üzlet vagy presztízs. Az utolsó időszakban már Magyarországon nem nagyon adtam el kölyköt, ezzel szemben körülbelül 40 országban voltak kennelalapító bullmasztiffjaim, vagy azok leszármazottjai. A kennelemben 15 generáció nőtt fel, az ABC négyszer fordult meg nálam a neveknél.

A Somogyvári Vitéz Bullmasztiff kennelben 15 generáció nőtt fel az évek alatt / Fotó: Somogyvári Vitéz Bullmasztiff kennel

Ön egy ideje már nem tenyészt bullmasztiffokat, visszavonult. Ha van rálátása a mai kutyákra, mi a véleménye napjaink állományáról?

S. J.: Mind a mai napig járok kiállításokra, a mai magyar állomány nem rossz. Viszont egy nagy hibát látok benne: a kutyák formája jó, a küllemük tetszetős, de kevés kivételtől eltekintve nincsenek felkészítve. A mai kutyák nincsenek letesztelve, olyan, mintha le lennének „lustítva”. Ha ma annyit kellene futniuk, mint amennyit a 80-as, 90-es években futottunk a kutyáinkkal, attól a 20-30 perctől elhagynák a nyelvüket. A mai kiállítási kutyáknál a mozgás gyakran arról szól, hogy bemennek a ringbe, futnak 1-2 kört, aztán megvan a győztes. Régebben ennél sokkal jobban nézték, néztük a teljesítményt is. Figyeltük, a kutya elég edzett-e, hiszen az edzettség a szépség része is. Minél jobban látszanak az izmok, annál jobban fog kinézni, és annál jobban terhelhető, ami elengedhetetlen egy munkakutya esetében.

A maiakon azt látom, a formájuk megvan, az idegrendszerük azonban hagy némi kívánnivalót maga után, sajnos elég sok problémás kutyát látok. Ennek részben az az oka, hogy a mai bullmasztiffokkal már nem járnak kutyaiskolába, nem terhelik őket pozitív értelemben. Amikor én elkezdtem kutyázni, nem a kiállításokra vezetett az első utunk, hanem kutyasuliba jártunk rendszeresen, ott ismertük meg igazán, miként működnek a valós életben ezek a kutyák. Ez volt minden alapja: a funkcióját betölti, de ettől még lehet szép is.

Úgy látja, hogy elpuhultak a bullmasztiffok az utóbbi időszakban?

S. J.: Sajnos igen, ezt látom, nagyon elpuhultak.

Ha már ez szóba került, önök mennyit mozgatták a kutyáikat? Ön szerint mennyi az ideális mozgás egy aktív bullmasztiff számára?

S. J.: Ez természetesen változó, hiszen egy bullmasztiffot is úgy kell „föledzeni”, mint egy sportolót. Edzéstervet készítettünk, aminek a végén a kutyáink képesek voltak 15–20 kilométert is lefutni. Természetesen nem bullmasztiff fejű agarakat akartunk magunknak, ezért váltogattuk a hosszú távokat a rövid vágtákkal, mint egy rövidtávfutó. Így a kondíciójuk is fejlődött, és így jöttek ki az izmaik igazán.

A kiállítások mellett a mai bullmasztiffokat is rendszeresen kellene vinni kutyaiskolába / Fotó: Somogyvári Vitéz Bullmasztiff kennel

Ennél a fajtánál, az ön tapasztalatai szerint, milyen egészségügyi problémák fordulnak elő?

S. J.: Vannak szívproblémás egyedek, ami akkor alakul ki, ha túl rövid az orr és nem elég tág az orrlyuk. A rövid szőr miatt előfordulhatnak szőrallergiák. Ezeken felül komolyabb probléma nem szokott előfordulni egy edzett bullmasztiffnál.

Néhány korábbi interjújában utalt arra, hogy a kiállítási „anomáliák” nem tettek, tesznek jót ennek a fajtának. Mire gondolt?

S. J.: Napjainkban egy fajtát majdnem kizárólag a kiállítások alapján ítélnek meg szinte mindenhol, és ez nem feltétlenül jó. Különösen a munkakutyák körében tesztelni kellene azokat az idegrendszeri problémákat, amik egy kiállításon soha nem fognak előtérbe kerülni, kiderülni. Tudnunk kellene, hol tartunk, ezért én nagyon javaslom a következő generációnak, hogy menjenek le egy komoly kutyaiskolába, hozzanak össze egy délutánt, egy napot, és ott, megfelelő kutyakiképzőkkel igenis teszteljék a kutyáikat.

Fotó: Somogyvári Vitéz Bullmasztiff kennel

Tudja-e azokat a paramétereket az kutya, amit egy bullmasztiffnak teljesítenie kell, amik nélkül már nem lehet bullmasztiffnak nevezni? Ezt nem rossz szándék mondatja velem, hanem inkább az, hogy mindenki tudja, nem egy kiállítási cím határoz meg egy kutyát. Nem az számít, nyert-e vagy nem nyert; az számít, miként viselkedik, milyen agyi kapacitással rendelkezik, lehet-e rá számítani, ha erre szükség van. Meg fog engem védeni, ha baj van, vagy nem? A szépség mellett ezeket tudnunk kell. Főként, ha a bullmasztiffról van szó.

Várunk szombaton az ETELE Plaza-ban!

Július 18-án az ETELE Plazaban mancsbárral, fotósarokkal és hasznos előadásokkal vár a GLAMOUR-We love Dogz Mancsparty. Vegyél részt kedvenceddel a szépség- és ügyességi versenyen és vidd haza az ajándékokat!

Ott Leszek!

hirdetés