A gazdája védelmére találták ki – mit tud valójában egy bullmasztiff?
Közzétéve: 2026. 07. 16. 11:00 - Frissítve: 2026. 07. 16. 11:24
- Fotók: Somogyvári Vitéz Bullmasztiff kennel • 4 perc olvasás
Állítsd be, hogy a We love Dogz az elsők között legyen a Google-találatokban!
Somogyi János, az egyik legsikeresebb hazai bullmasztiff tenyészet, a Somogyvári Vitéz Bullmasztiff kennel alapítója és tulajdonosa volt.
hirdetés
A kezdeti nehézségekről, a bullmasztiff fajta karakteréről és annak jövőjéről beszélgettünk.
Ön több mint 30 éven keresztül világszínvonalú bullmasztiff kutyákat tenyésztett, szinte egyedülálló eredményekkel Magyarországon. Hogyan indult ez a szerelem ezzel a fajtával, miért éppen bullmasztiff?
Somogyi János: A legelső kutyámat azért választottam, mert szükségem volt egy nagyon erős, bátor, kitartó és rettenthetetlen kutyára. Akkoriban ez a fajta még nem létezett Magyarországon, barátaim segítségével kezdtünk el keresni tenyészeteket és kölyköt Európa-szerte, majd Németországban találtuk meg, amit kerestünk 1984-ben. Ott rendeltünk meg egy kutyát – persze nem mondtuk el, hogy hová kerülne, ha eláruljuk, akkor ugyanis nem kaptuk volna meg. 2 év múlva vehettem át, ő volt a kennel alapítója: Mephisto.
Bevált ez a kutya, hozta azt a kemény őrző-védő vonalat, amit Ön várt tőle?
S. J.: Korábban rottweilereim és kuvaszaim voltak, de az új fajta nagyon bevált, tulajdonképpen rábíztam az életemet, vigyázott rám. Később derült ki, hogy nagyon nagy szerencsém volt vele, ő nagyon komoly amerikai vonalból származó ősökkel rendelkezett, maximálisan betöltötte azt a szerepet, amire szántam. Akkoriban még alig voltak kiállítások, de oda is elkezdtünk járni, majd Németországba is. Elgondolkodtunk azon, hogy vajon honnan fogunk még egy ilyen kutyát szerezni, és így, hosszas keresés után került hozzánk egy szuka Dániából. Velük kezdtünk el tenyészteni, majd a Somogyvári Vitéz kennelt megalapítani. Az első kölykökből a legjobbakat hagytuk meg magunknak, és így indult el az egész.
Glamour - We love Dogz Mancsparty
Mancsbárral, fotósarokkal és hasznos előadásokkal várunk július 18-án az ETELE Plazaban. Vegyél részt kedvenceddel a szépség- és ügyességi versenyen és vidd haza az ajándékokat!
A nevük máig legendás, sokan emlékeznek még az önök tenyészetére. Milyen eredményeket értek el egykoron?
S. J.: Több világgyőztes, és ha jól emlékszem, 18 Európa-győztes kutya került ki tőlünk. Ezen ne azt értse, hogy egy kutya nyert 18-szor, összesen ennyi kutyánk nyerte el ezt a címet. A több mint ezer serleg közül már csak néhányat rakunk ki az emlékek miatt. Tenyésztési nagydíjból 97-et nyertem el, négyszeres aranykoszorús mestertenyésztő vagyok.
Miben voltak másak az akkori bullmasztiffok, mint mondjuk a német őrző-védő kutyák?
S. J.: Az egyik barátom az a német úriember volt, aki 1972-ben az első rottweilert behozta Magyarországra, én eleinte tőle tanultam a kutyázást. Részben ezért, az első bullmasztiffot is úgy kezdtem el kiképezni, mint egy rottweilert. Azt kellett tapasztalnom, hogy ők nem dolgoznak olyan gyorsan, mint egy rottweiler, viszont amennyivel nagyobb, annyival keményebb, a támadása gyakorlatilag elsöprő. Itt azokról a kutyákról van szó természetesen, amiket munkára használtak, náluk ez gyakorlatilag alapkövetelmény volt. Erre találták ki őket egykoron, és véleményem szerint ezt meg kell őrizni, ettől bullmasztiff egy bullmasztiff. Vadőrök mellett szolgáltak, az angol királyi erdőket védték, a vadőrök gyakorlatilag az életüket bízták rájuk. A vadorzók készek voltak bármire, így olyan kutya kellett, aki megvédte tőlük a gazdát, ugyanakkor képes volt ártalmatlanná is tenni a támadót.
Mindig úgy gondoltam, ezt a tulajdonságot és tettrekészséget meg kell őriznünk, és ezt meg is őriztem, amellett, hogy a kutyáink szépek is voltak. Muszáj dolgozniuk és olyan teszteken részt venniük, amiből kiderül a tenyésztő számára, vajon még benne van-e az adott kutyában az, ami miatt egykoron megteremtették őket, amitől bullmasztiff a bullmasztiff. Itt nemcsak a forma, a küllem a lényeg, hanem az idegrendszer, a mentális egészség is. Sajnos, én ezt a mi korunkban, a mai kiállításvezérelt környezetben elveszni látom. Ez baj, mert így a fajta lényege fog elveszni. Marad helyette egy nagy macika, vagy valami ilyesmi...
Úgy látja, hogy az utóbbi években, évtizedekben efelé haladunk?
S. J.: Sajnos igen, de nem csak Magyarországon. Ezt a fajtát a gazdája védelmére találták ki – ha ez eltűnik belőlük, akkor mi értelme marad a létezésüknek? A németeknél például volt egy olyan periódus, amikor harci kutyának sorolták be a bullmasztiffokat, és büntetőadót vetettek ki utánuk. Ennek természetesen volt egy olyan vonulata is, ami a német nemzeti fajtákat szerette volna előtérbe helyezni – de nem csak ez volt az ok. Interjúnkat hamarosan folytatjuk.
A legmodernebb kutyás lexikon
Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.
hirdetés
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Csupor Erik
Újságíró
Kortársaimhoz hasonlóan én is a Szinák–Veres-féle Kutyakalauzon szocializálódtam és nőttem fel, hosszú estéken át nézegettem és memorizáltam a színes fotókat és a leírásokat fejben. Akkor kutyám még nem lehetett. Az első nyári munkám első fizetéséből vettem meg életem első, kissé elsietetten választott magyar agár keverék kutyáját, akinek a tartására egyáltalán nem voltam felkészülve, amire nekem is rá kellett jönnöm.
A bölcsészkar befejezését követő mozgalmas időszakban, amikor külpolitikai újságíróként, majd washingtoni tudósítóként dolgoztam, sem idő, sem lehetőség nem volt a kutyázásra, a felkészülésre azonban igen: az akkor összegyűjtött fél könyvtárnyi irodalom azóta is itt áll a polcomon. Az első német boxerem a 90-es évek elején csatlakozott hozzám.
Éveket töltöttem el üzleti területen, marketing adatbázisokat építő és a hazai e-kereskedelmi ipart meghatározó cégek építőjeként, vezetőjeként és résztulajdonosaként, de a kutyáktól többé nem tudtam elszakadni: a családot mindig kiegészítette egy pár: eleinte boxerek, majd bordeaux-i dogok és végül cane corsok.
Egy évtizede léptem ki az üzleti élet és a multilét mókuskerekéből, azóta a hobbijaimnak, a hobbijaimból élek, tudatosan kizárólag azokkal foglalkozom. Ezek a kedvtelések pedig a motorozás a világ hegyvidékein és minden, a nagytestű kutyákkal kapcsolatban. 2022 nyara óta írok cikkeket a welovedogz.hu-nak és hat éve készítem egyedül a legnagyobb hazai kutyás (és egy angol nyelvű) YouTube csatornát. Cane corso kutyáim váratlan és megdöbbentően korai távozása miatt, egy igazi „nehéz bombázóra” váltottam, most ismerkedem igazán a japán tosa inu fajtával, a feladathoz együtt növünk fel Tosával, a 6 hónapos tosa inu kan kölyökkel.
Kapcsolódó cikkek
