Mi indokolta a bullmasztiff létrejöttét Dickens korában? Használja-e a fogsorát egy támadó ellen? Milyen családba illik ez a kutya? Kózel Gyula bullmasztiff-tenyésztővel beszélgettünk.

hirdetés

A bullmasztiff a népszerűbb és ikonikus masztiff-fajták közé tartozik, és különösen az angolszász világban elterjedt. Honnan származik ez a fajta, mit érdemes tudni a múltjáról?

K. Gy.: Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, vissza kell mennünk a Charles Dickens-idejében létező Angliába, amikor a szegénység és az éhezés olyan magas szintű volt, hogy az ott élők számára a mindennapi létfenntartáshoz szükség volt a bűnözésre, illegális tevékenységekre, például az orvvadászatra. Ez nagyon komoly feszültséget eredményezett a jómódú föld- és erdőtulajdonosok és a szegény rétegek között. Részben ezért született meg a bullmasztiff;

a létrehozásának célja az volt, hogy hatékonyan meg tudják védeni a birtokok vadállományát az egyre gyakrabban feltűnő vadorzók ellen, hiszen ezt a tevékenységet akkoriban is tiltotta a törvény.

Ahhoz, hogy ez a feladat ellátható legyen, egy kifejezetten robosztus, erős, ugyanakkor robbanékony kutyára volt szükség, aminek magas szintű intelligenciával és magabiztossággal kellett rendelkeznie. A fajta kialakítói két ősi angol kutyatípushoz, az akkori angol masztiffhoz és az angol bulldoghoz nyúltak, és e két fajta párosításával és különböző arányú keverésével hozták létre a bullmasztiffot. Itt természetesen ne a napjainkban ismert, mára már teljesen megváltozott, társasági kutyává vált angol bulldogra gondoljunk, hanem az akkori, sokkal testesebb munkatípusra (középkori angol bulldog). Először bikafogó kutyáknak hívták őket, majd ebből a típusból alakult, szelektálódott ki az akkori bullmasztiff, aminek a legfontosabb jellemzője a temperamentuma, a fantasztikus karaktere volt.

Kiegyensúlyozott karakterű kutyák / Fotó: Kózel Gyula

Az egyik meghatározó eleme a karakternek a kiegyensúlyozottság volt, azért törekedtek ennek a megerősítésére, mert hibátlanul el kellett kapniuk az illegálisan vadászó vadorzókat, földre kellett teríteniük őket, miközben a saját védelmükre is figyelniük kellett, ráadásul mindezt szétmarcangolás és komolyabb sérülés okozása nélkül annak érdekében, hogy bíróság elé lehessen állítani őket. Ehhez természetesen óriási testi erő kellett, és elképesztő higgadtság, kiegyensúlyozottság.

A feladat nehézségéről sokat elmond a tény: akkoriban az illegális vadászatért nagyon súlyos büntetések jártak, ami bizonyos nagyságrend fölött halál is lehetett. Egy rajtakapott elkövető mindent megpróbált ennek elkerülésére, és bizony sokszor szúró-vágó eszközökkel is rendelkezett.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

Tapasztalható-e ez a keménység és marcangolásmentesség a napjainkban élő bullmasztiffoknál is?

K. Gy.: Erről a fajtáról azt érdemes tudni, hogy a támadót vagy áldozatot a földre dönti, lehetőség szerint ott tartja, viszont nem tépi vagy marcangolja, ellentétben más, nagy testű őrző-védő fajtával. Ez az a fajta viselkedés, amire tulajdonképpen szelektálták hosszú időn át, és jellemző is volt rájuk, mára már egy kicsit elvesző félben van, vagy ha merészen akarok fogalmazni, szinte teljesen eltűnt. Napjainkban a bullmasztiffot már inkább egy nagy testű családi kutyának nevezném. Amit nagyon szeretnek bennük a gazdák, az azonban a múlt öröksége: a kiemelt megfontoltság és higgadt vérmérséklet; a családért bármire képesek. A kisgyerekeket nagyon kedvelik, elviselik a „nyúzást” a részükről, nem reagálnak idegesen vagy agresszíven, és soha nem fordulnak a velük jól bánó család ellen.

Rosszul viselik a magányt / Fotó: Kózel Gyula

Mindezek ismeretében mi a tapasztalata, ki számára ideális társ egy bullmasztiff?

K. Gy.: Ez a fajta azoknak a gazdáknak ideális, akik sok időt tudnak vele tölteni, ahol legalább a család egyik tagja otthon tud lenni vele. A bullmasztiffoknak kiemelt szüksége van az emberi közelségre, ez a fajta nem tartható kennelben. Az, hogy valaki rendelkezik egy több ezer négyzetméteres kerttel, nem elég: ha a kutya egyedül van naphosszat azon a területen, nem fogja jól érezni magát, nem úgy alakul a jellemfejlődése, ahogy kellene, és a személyisége is megváltozhat.

Igénylik a testi kontaktust / Fotó: Kózel Gyula

Rendkívüli módon emberközpontúak, ezt mindig hangsúlyozom a fajta után érdeklődőknek, szükségük van a testi kontaktusra, akár olyan módon, hogy egy kicsit hozzáérnek a gazdához. Ez természetesen néha vicces dolgokat is eredményezhet, hiszen a méreteikkel és a súlyukkal általában nincsenek tisztában. Ha egy csupa izom bullmasztiff hozzád dörgölőzik egy kicsit, akár fél méterrel odébb is kiköthetsz. Ebből adódóan ők kifejezetten foglalkozásigényes kutyának számítanak. Elfoglalt, 10-12 órát dolgozó, kevés időt otthon töltő embereknek általában nem ajánlom őket, és kölyköt sem adok ilyen esetben. Az válasszon bullmasztiffot magának, aki vagy szabad időbeosztásban tud dolgozni kötetlen munkaidőben, vagy a családban meg tudja oldani valaki gyakori jelenlétét otthon.

A beszélgetést folytatjuk.

Ilyen volt az év legnagyobb kutyás fesztiválja

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. A DOGZ Fesztiválon készült fotókat hamarosan galériáinkban láthatod.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés