Ánizs és gazdája, Kollár Zsuzsanna az esélyegyenlőség jegyében kapták meg a lehetőséget a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában, ahol Zsuzsanna aneszteziológiai asszisztensként támogatja az intézmény munkáját.

hirdetés

Zsuzsanna és Ánizs a klinikán / Fotó: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola / Pécsi Tudományegyetem (PTE) Klinikai Központ

Kitárult a világ

Zsuzsanna már 38 éve dolgozik az egészségügyben, jelenleg az altatás előtti vizsgálatokat végzi aneszteziológiai asszisztensként. „Olyan, mintha távcsővel nézném a világot” – mondja Zsuzsanna, akinek folyamatosan romlik a látása. Jelenleg 10 százalékot lát egy kisebb sávban, ennyire van beszűkülve a látótere. Az utóbbi egy évben többször elesett, nem volt biztonságos egyedül közlekednie.

„Ánizs előtt a szabadságomat kezdtem elveszíteni, ami lelkileg igen-igen megviselt. Nekem nagyon fontos dolog volt, hogy ne legyek ráutalva senkire, ezért tavaly segítséget kértem a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától. Ahogy megkaptam Ánizst, visszakaptam a szabadságom. Kitárult előttem a világ. Ő néz a lábam elé, én nézhetek előre” – mesélte Zsuzsanna.

Ánizs a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Klinikai Központjának rendelőjében / Fotó: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola/Pécsi Tudományegyetem (PTE) Klinikai Központ

Nem csak a gyerekek kedvence

Az igénylést követően alig három hónap után megérkezett Ánizs, és azóta együtt járnak dolgozni, így a vakvezetőkutyás párossal a kórházban közvetlenül is találkozhatnak a páciensek a rendelésen. Zsuzsanna kiemelte, hogy az esélyegyenlőség jegyében kapták meg erre a lehetőséget a klinikán.

A páros közkedvelt a klinikai központban, ahol nemcsak a gyerekek szívébe lopta be magát Ánizs, de a kollégák között is népszerűségnek örvend. Természetesen vannak olyan páciensek, akik nem szeretnének megismerkedni Ánizzsal, amit tiszteletben kell tartani. Ilyenkor a labrador visszavonul a számára fenntartott helyére, amíg gazdája nem végez a vizsgálattal. A helyiséget úgy alakították ki, hogy bár mindenki láthatja a kutyát, de nyugodtan pihenhet, hiszen munka után Ánizsnak is szüksége van erre.

Ánizs a rendelőben pihen / Fotó: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola/Pécsi Tudományegyetem (PTE) Klinikai Központ

A gyógyító kutya

Ánizs fontos a klinika dolgozóinak is, mert oldja az egész napi feszültségüket.

hirdetés

Elég, ha valaki ránéz, és jobb lesz a kedve tőle. A betegek megnyugszanak a jelenlététől. Van, aki kifejezetten kéri, hogy engedjem oda hozzá, amire van lehetőség, de nem minden esetben teljesítem a kívánságot, mert neki is pihennie kell. Előfordult, hogy egy beteg annyira izgult a vizsgálat előtt, hogy felment a vérnyomása, ekkor kiengedtük hozzá az Ánizst, kicsit játszott vele, simogatta, közben megnyugodott, és lement a vérnyomása. Ánizs egy kis nyakbilétát kapott érte ajándékba köszönetképpen

– mondta el Zsuzsanna.

Vannak kollégák, akik műszak előtt bejönnek, hogy a kutyával közös játékból erőt merítsenek az egész napra. „Azért szeretném kérni az embereket, hogy támogassák az alapítványt, mert ezek a vakvezető kutyusok nemcsak a látássérülteket segítik, hanem mindenkinek mosolyt csalnak az arcára, és ezáltal oldják a feszültséget. Tehát nemcsak nekünk tudnak segíteni, hanem a környezetüknek is” – hívja fel a figyelmet Zsuzsanna a vakvezető kutyák szerepének fontosságára.