Minden emlős, sőt még a madarak is hasonló hangkészletet használnak az érzelmi állapotok kifejezésére. A tudósok úgy gondolják, hogy a specifikus hangminták, amelyek bátorítást vagy tiltakozást fejeznek ki, valószínűleg genetikailag kódoltak.

hirdetés

Az, hogy képesek vagyunk kommunikálni a kutyákkal, létfontosságú része a kapcsolatunknak. Eugene Morton, a Smithsonian Intézet Nemzeti Állatkertjének munkatársa már az 1970-es években felfedezte, hogy léteznek bizonyos univerzális hangdimenziók, amelyeket a legtöbb emlős és madár is használ, hogy kifejezze érzelmi állapotát – például jelezze, hogy a másik ne menjen közelebb, vagy éppen azt, hogy biztonságos közelednie. Ez a felismerés elindított egy máig tartó kutatást az állatok által használt közös hangokról és azok értelmezéséről. Innen tudja a kutya, hogy az adott hang nemre vagy igenre utal-e.

Ösztönösen tudjuk, hogyan adjuk át az információt / Fotó: welovedogz.hu

Az állati hangok alapvető dimenziói

Hangmagasság: a mély hangok – például a kutya morgása – rendszerint fenyegetést, haragot és agressziót jeleznek. A magas hangok ennek ellenkezőjét indikálják: azt mondják, hogy biztonságos megközelíteni az állatot.

Hossz: minél hosszabb a hang, annál valószínűbb, hogy a kutya tudatosan dönt a jellegéről és az azt követő viselkedésről. Így például egy hosszú morgás fenyegetőbb, mint egy rövid.

Ismétlődés: a gyors, ismétlődő hangok izgatottságot és sürgetést jeleznek.

Újabban a kutatók elkezdték vizsgálni a hangszínt is, ami a hang összetettségének mérőszáma. Kísérletekben gyakran a „harmonikus zaj-arányt” használják. A magas arány dallamosabb, hívogatóbb, kellemesebb hangot eredményez, míg az alacsony arány karcosabb, érdesebb, fenyegetőbb érzetet kelt.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

Magyar tanulmány vizsgálta, hogy a kutyák értik-e az igenre és a nemre utaló különbségeket a hangokban

Gábor Anna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatója és csapata azt vizsgálták, vajon bizonyos emberi hangokat a kutyák ösztönösen „igen”-nek vagy „nem”-nek, illetve „ide” vagy „oda” jelzésnek értelmeznek-e. A kísérletben a kutyák gazdái egy paraván mögött térdeltek. Ők láthatták a kutyájukat, de az állat csak a fejük tetejét látta. A gazdák ezáltal a hangjukkal tudták irányítani kedvencüket, de a kutya nem támaszkodhatott testbeszédre vagy arckifejezésre.

A vizsgálat részletes elemzése egyértelműen mutatta, hogy a kutyák megértették a gazdáik által kiadott hangokat – legalábbis abban az értelemben, hogy az „igen” azt jelentette: folytasd, amit éppen csinálsz, míg a „nem” azt, hogy állj le, és esetleg csinálj mást. Az „ide” és „oda” jelzés megkülönböztetése sokkal gyengébb volt – a kutyák láthatóan az „igen” és „nem” hangokra hagyatkozva találták meg a megfelelő helyet.

Mely hangokat értelmezik a kutyák úgy, hogy »nem, hagyd abba!«? Az ilyen hang jellemzően mélyebb, hangosabb, hosszabb, és érdesebb, karcosabb hangzású – vagyis alacsonyabb a harmonikus zaj aránya. Ezzel szemben a »igen, csináld tovább«-hangok magasabb hangfekvésűek, rövidek, gyakran ismétlődnek, halkabbak és dallamosabbak.

Tanult vagy veleszületett?

A kísérletben résztvevő gazdákat nem képezték arra, hogy meghatározott hangokat használjanak. Saját tapasztalataik alapján használták a megfelelő hangszíneket – akár a kutyájukkal, akár más emberekkel folytatott kommunikáció során alakították ki ezeket. A kutatók szerint ez egy ösztönös, valószínűleg genetikailag kódolt reakció. Vagyis, többé-kevésbé nagyon is jól tudjuk, hogyan szóljunk a kutyánkhoz, ha éppen meg akarunk neki tiltani valamit vagy ha biztatni akarjuk.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés