A titokzatos vonyítás nyomában: Vajon a te kutyád is válaszol a farkasnak?
Közzétéve: 2026. 04. 11. 11:00 -
- Fotók: Getty Images Hungary, welovedogz.hu • 4 perc olvasásKözzétéve: 2026. 04. 11. 11:00 -
- Fotók: Getty Images Hungary, welovedogz.hu • 4 perc olvasás
Az ELTE etológusai egy világszinten is egyedülálló kutatásban vizsgálták és tárták elénk, mi okból kezdenek el egyes kutyák farkashang hallatán vonyítani. Cikkünkből most megtudhatod a válaszokat!
A válaszok a genetikai közelségben, az életkorban és a hormonokban rejlenek – a kutatás pedig rávilágít arra, hogyan változtatta meg a háziasítás az ember „legjobb barátjának” ősi kommunikációját.

Minden gazdi ismeri a pillanatot, amikor kedvence egy szirénára vagy zenére különös, „farkasos” vonyítással felel. De vajon miért teszik ezt? A négylábúak kommunikációjával kapcsolatban egy a Cambridge-i Egyetemen végzett kutatás kimutatta, hogy az ősi genetikai háttér miatt számos kommunikációs jellemző felismerhető a farkasoknál és a kutyáknál, ugyanakkor persze mindkét faj rendelkezik sajátos, rá jellemző verbális és nonverbális jelekkel is. Témánk segítségével bekukkanthatunk az ELTE kutatóinak munkájába, ahol kísérleti körülmények között, fajtatiszta kutyák bevonásával keresték a választ a kérdésre: vajon a mai ebek értik-e még a vadon szavát?
Először is fontos tudnunk, hogy az üvöltés valójában a farkasok jellegzetes kommunikációs formája. A nagy távolságú üzenetváltásra, területük határainak kijelölésére, illetve a falka többi tagjának helymeghatározására használják, akik az esetek többségében szintén üvöltéssel válaszolnak. Háziasított rokonaik, a kutyák esetében a helyzet bonyolultabbnak tűnik, hiszen egyes fajtákról, például a farkasszerű szánhúzó ebekről széles körben úgy tartják, hogy „nagy üvöltők”. Tudnivaló róluk, hogy gyakran válaszolnak harangszóra, szirénára vagy zenére, míg mások soha életükben nem üvöltenek, még ha képesek is lennének rá.

Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói, a farkasok üvöltése nyomán vették górcső alá a kutya vonyítás rejtélyét, és azt vizsgálták, hogy igaz-e az, hogy bizonyos fajták hajlamosabbak az üvöltésre, és van-e ennek köze a farkasokhoz fűződő genetikai háttérhez. A kísérlet során egy viselkedéslaborban 68 fajtatiszta családi kedvencet vizsgáltak, mégpedig úgy, hogy farkasüvöltést játszottak le, majd árgus szemekkel figyelték a kutyák reakcióit. A kutatók azt nézték meg, hogy a farkasoktól való genetikai távolság, vagyis az úgynevezett root distance, hogyan befolyásolja az egyes fajták válaszkészségét.
Lehoczki Fanni, a tanulmány első szerzője így nyilatkozott:
Eredményeink szerint azok a fajták, amelyek genetikailag közelebb állnak a farkasokhoz (ősi fajták), hajlamosabbak saját üvöltéssel válaszolni a lejátszott farkasüvöltésre. Ezzel szemben a farkasokkal távolabbi rokonságban álló (modern) fajták jellemzően ugatással reagáltak. Úgy tűnik, bár az üvöltés a legtöbb fajta repertoárjában jelen van, a megváltozott társadalmi környezet miatt elvesztette funkcióját, így a modern fajták már nem a megfelelő helyzetekben használják.
Emellett azt találtuk, hogy azok a fajták, amelyek többet üvöltenek, több stresszre utaló jelet is mutatnak ebben a helyzetben. Feltételezzük, hogy a genetikailag farkashoz közelebb álló, ősi fajták jobban képesek feldolgozni a farkasüvöltésbe kódolt információkat, mint a modern fajták. Így az ősi fajták stresszessé válhatnak, ha úgy érzik, egy falka területére tévedtek, és az üvöltést – a farkasokhoz hasonlóan – az elkerülés eszközeként használják.
– mondja Faragó Tamás, az ELTE Etológia Tanszékének tudományos főmunkatársa.

Érdekes megfigyelés, hogy Faragó Tamás által említett genetikai összefüggés csak az idősebb, 5 év feletti négylábúakra jellemző, ami a tapasztalattal vagy az életkorral járó személyiségfejlődéssel magyarázható. A hipotézis szerint a stresszes üvöltés egyfajta félelmi reakció, és bár az idősebb ebeknél gyakrabban tapasztalható ez a fajta óvatosság, a pontos okok feltárása még további kutatásokat igényel.
Lehoczki Fanni kifejtette, hogy a kutatás során különös összefüggést találtak például a nemi hormonok és az üvöltés között. Míg a nőstényeknél az ivartalanítás nem befolyásolta a „hangadó” viselkedést, a kanoknál viszont jelentős különbség mutatkozott. Megállapították, hogy a tesztoszteron hiányos, ivartalanított hímek sokkal intenzívebben reagáltak a farkashangokra, mely alátámasztja azt a feltevést is, hogy az üvöltés náluk egyfajta stresszreakció. Ebben a kontextusban a kutyaüvöltés üzenete valahogy így szólhat: „Félek, kérlek, ne gyere közelebb!”

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!
Ez az első tanulmány, amely célzottan vizsgálta kedvenceink üvöltését. Az ELTE etológus kutatói által felszínre hozott eredmények alátámasztják, hogy a háziasítás és a szelektív tenyésztés alapjaiban megváltoztatták az ebek hangrepertoárját, valamint az üvöltés észlelését és produkcióját is. Ez a felismerés pedig még közelebb visz minket ahhoz, hogy igazán megértsük az ember és négylábú társa közötti különleges, évezredes kötelék történetét és titkait.

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!
Nézd meg és éld át újra a hangulatot!
A te kutyád is köztük van?
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Kapcsolódó cikkek