Hogyan lehet 200 kutyát egyszerre mozgatni Budapesten? És hogyan lehet felkészíteni őket erre a feladatra? Halász Árpád állattréner élményei a Fehér Isten című film forgatásáról.

hirdetés

Kutyások számára az egyik legikonikusabb állatos film a Fehér Isten, amiben több mint 200 kutya szerepelt egyszerre. Úgy tudom, Ön készítette fel ezeket az állatokat is.

H. Á.: Ez a dolog úgy indult, hogy többen, több vonalról megkerestek azzal a hírrel: lesz egy hazai kutyás film, amiben sok eb szerepel majd. Mundruczó Kornél, a film rendezője eljött hozzánk és elkezdtünk beszélgetni a feladatról, és eleinte 20 kutya együtt mozgatásáról volt szó. Egy hét múlva találkoztunk, és megmutattuk neki, hogyan fut át rendezetten ennyi kutya A pontból B pontba. Ezt látván a kérés először 40 kutyára módosult, mi megcsináltuk 60 kutyával. Amikor Kornél látta, hogy 60 kutya gond nélkül kezelhető, és ez milyen jól néz ki, elkezdtünk beszélgetni először 100 kutyáról, majd, ő azt mondja, hogy én mondtam, én arra emlékszem, hogy ő, 200-ra módosult a létszám. Elkezdődött egy nagyon komoly munka, egy felkészülés, amely során összeszedtük a trénercsapat kutyáit, és három menhellyel is elkezdtünk együttműködni. Először a menhelyeken kezdtük el képezni a kutyákat, a főszereplőt pedig Theresa Miller hozta Amerikából, aki egy nagyon komoly állattréner család leszármazottja, például az édesapja játszott szerepet a kutyáival a Beethowen című filmben. A legnehezebb az volt, hogy miként illesszük össze a sokféle kutyát, hogyan szocializáljuk őket, szukákat és ivaros kanokat úgy, hogy abból ne legyen verekedés. A legnagyobb nehézség annak a megtalálása volt, hogy mitől nem ugranak össze, hogyan kerüljük el a rivalizálást, ami tönkretette volna a filmet. 4 hónapos felkészülési idő volt, és már a felkészülés alatt kiderült, hogy milyen jól kezd mindez összeállni.

Amikor megérkezett ide hozzánk a váci és a budaörsi különítmény, és elkezdtük összeengedni a kutyákat, olyan volt, mint amikor a folyó beleömlik a tengerbe, szinte egy áradat indult el: a kutyák farka fenn az égen, azt éreztük: emelkedik a pálya a boldogságtól.

15-en néztük egyszerre, ahogy ezek a kutyák élvezték a szabadságot, az együttlétet a falkában és a feladat örömét. A szemük elkezdett csillogni, és azok a „nyomi” állatok is, akik féltek, lelki töréssel kerültek a menhelyekre, szabályosan elkezdtek kinyílni és centiket nőttek. Ahhoz, hogy ez működjön, a kutyáknak egy nagyon fontos dolgot kellett felfogniuk: egy szabályrendszert állítottunk fel, abba kellett belehelyezkedniük, az alapján dolgozniuk, ami egy nagyon kényelmes helyzet volt a kutyák számára. Ebbe bele tudtak helyezkedni, és egy nagy döntési jog és kényszer került le a vállukról, a szabályrendszerben pedig nem volt benne az a döntés, hogy ő verekszik. Óriási probléma lett volna, ha két kutya összeugrik, hiszen ott perceken belül 40-en, vagy 60-an verekedtek volna.

Halász Árpád / Fotó: H. Á.

Hogy lehetett ennyi kutyát mozgatni Budapest belvárosában gond nélkül?

H. Á.: Már a tréningek során is rengeteg vicc és élmény született. Például elmentünk egy fatelepre, hogy az első közös futtatást megcsináljuk, egy csarnokból ki és végig a telepen. Megkérdeztem Marci barátomat, miért engedték el a kutyákat, pedig nem is sípoltam. De sípoltál, válaszolta ő, majd kiderült, az egyik papagáj leutánozta a síp hangját az egyik ablakból. Majdnem ugyanez megtörtént velünk a Batthyány örökmécsesnél is, ahol a 200 kutya várta az indulást a kifutóban. A helyi kirendelt rendőr meg próbálta a forgalmat irányítani a sípjával. Trénerből azonnal három ugrott a rendőrre, öt meg tartotta a boksz ajtaját, hogy ne induljanak a kutyák. Ennyire be voltak kondicionálva a síp hangjára. Amikor zegzugos utcákban, fordulókban kellett futniuk az emberek között, akkor a statisztának beöltözött trénerek fújták a sípot leszakaszolva; itt elhallgatott, ott megszólalt, és a kutyák tökéletesen teljesítettek. Volt 7-8 vezérkutyánk, akikkel előre bejártuk a területet, és ők húzták maguk után a falkát. A többiek nem szakadtak le, nem maradtak le, senkit nem hagytunk ott, minden jól sikerült. Brutális élmény volt, ugyanakkor rendkívül fárasztó, ez a három hónapos forgatás. 285 kutya szerepelt végül a filmben, de egyszerre „csak” 200.

Szerezd meg Te is a menő DOGZ repoharat!

Május 1-jén izgalmas kutyás programokkal, szakértői előadásokkal és családi élménnyel vár a DOGZ Fesztivál a Városligetben. Ne hagyd ki!

Regisztráció és program ITT

Mi lett a kutyákkal a forgatás után?

H. Á.: A film végén a gyártással csináltunk egy nagyon komoly portfóliót, minden kutya egyesével le lett fotózva, kis jellemzést írtunk róluk, és elkezdtünk gazdát keresni nekik a forgatás után. Nagyon gyorsan elvitték őket, az állatvédők csodálkoztak is, pedig az ok nagyon egyszerű. Örökbefogadók mindig vannak, keresgélik a számukra megfelelő kutyát. Nyilván azt a kutyát fogják elvinni, akit nem kell kergetni, aki képzett és egészséges és kész. Egyet kértünk az örökbefogadóktól, azt, hogy focimeccsre ne vigyék őket: ha sípol a bíró, akkor a kutya futni fog.

Pár éve egy savanyúság árus néni megszólított a Vásárcsarnokban: ugye maga a Halász Árpád. Én vagyok, mondtam, csak néztem az uborkákat. Vittünk azokból a kutyákból, sorolta, mert a férjemnek az volt az álma, hogy nyugdíjasan, póráz nélkül tudjon sétálni a kutyájával. És képzelje, ez teljesült, nagyon köszönöm!

Jó helyre sikerült adnunk ezt a kutyát is, gondoltam.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

hirdetés