Volt már olyan, hogy félreértetted kedvenced testbeszédét? Ez többekkel megesik, mint gondolnád! Ezért is fontos, hogy megtanuljuk, milyen jelzésekkel kommunikálnak egymással és velünk a kutyák.

hirdetés

A kutyák elsősorban nonverbális módon kommunikálnak, így a kutyatartás fontos része, hogy megértsük, mit is szeretne közölni velünk kedvencünk. Az alábbiakban ráfókuszálunk a kutyák fejére és arról lesz szó, hogy egyes fejtartások, fültartások vagy akár arckifejezések milyen jelentéstartalommal bírnak.

Az emberek gyakran félreértik a kutyákat

Számos téves elképzelés maradt fenn a köztudatban a kutyák testbeszédével kapcsolatban. Példaként megemlíthető az a mítosz is, hogy a kutyák akkor csóválják a farkukat, amikor vidámak. Ez ugyanis nem a teljes igazság és a négylábú hangulatának pontosabb feltérképezéséhez a testbeszédének több aspektusát is figyelembe kell venni, sőt, nem szabad elfeledkezni az adott kontextusról sem. Utóbbi viszont becsapós lehet, főleg egy újabb kutatás fényében, amiben azt találták, hogy az emberek gyakran inkább a környezet tulajdonságai (hogy pozitívnak vagy negatívnak találják) alapján értékelik a kutyák érzelmeit, míg a kutyák testbeszédét kevésbé veszik figyelembe. Pedig négylábú társaink elsősorban így kommunikálnak velünk és gyakran egészen apró jelekkel, csupán a fej tartásával vagy valamilyen arckifejezéssel mutatják ki, hogy egy adott helyzetben éppen hogy érzik magukat. Gazdiként pedig a mi felelősségünk, hogy ezeket a jeleket felismerjük, értelmezzük és ha kell, megosszuk a környezetünkkel.

Dr. Kun Guo (PhD), a Lincoln Egyetem kognitív idegtudomány professzora szerint a kutyák esetében az „emberek gyakran összetévesztik a pozitív várakozást a frusztrációval, a megnyugtatást (appeasement) a boldogsággal, a zaklatottságot a meglepettséggel, a félelmet a boldogsággal, a szomorúságot pedig a félelemmel.” Nyilván a legpontosabb megértéshez a kutya teljes testes kommunikációját figyelembe kell venni, és nem szabad csak egy részlet alapján ítélkezni. Ám az arckifejezések kétségtelenül hozzátartoznak a teljes képhez. De hogyan is kellene ezeket értelmezni? Arra hamarosan fény derül.

A szemek kifejező ereje

Ahogyan a mondás is tartja, a szem a lélek tükre. A kutyák esetében is árulkodóak lehetnek a szemek, ám az emberek sokszor ennek tulajdonítják a legkevesebb jelentést, mondani sem kell, hibásan. Sok mindenre következtethetünk kedvencünk tekintetéből, az alábbiak mentén:

• Bámészkodás, bámulás: Ez jelenthet jót vagy rosszat is, interpretációja pedig számos befolyásoló tényezőtől függ, például a kutya és a gazdi kapcsolatától, a kontextustól és még sok mástól. Ha a kutya tekintete „puha” (ezt pedig egy laza testtartás kíséri), akkor ezzel nyugalmat sugároz, sőt, ilyenkor a bámulás akár a szeretet egy jele is lehet. Ha merevebb, „hideg” a tekintete, akkor érdemes neki teret adni.
• Merev tekintet: A merev tekintet a fenyegetés egyik kifejező eszköze lehet.
• Hunyorgás: A hunyorgás jelenthet nyugalmat, relaxált állapotot is, ám egy másik helyzetben a félelemhez is kapcsolódhat. Mindemellett van, hogy az úgynevezett megnyugtató, megbékítő (appeasement) viselkedés része. Ezt más néven behódoló viselkedésnek is nevezik, és egy kutya azért produkálhat ehhez kapcsolódó mozdulatokat, mert így próbálja csökkenteni a konfliktus lehetőségét, tehát így mutatja, hogy nem jelent fenyegetést a másikra nézve.
• Pislogás: A lassú pislogással általában kényelmet és boldogságot kommunikálnak a kutyák. Ám a gyors pislogás a frusztrációt és a stresszt is jelezhet.
• Kiskutyaszemek: Mindenki tudja, hogy hogyan is néz ki, amikor egy kutya kiskutyaszemekkel néz az emberre, és általában ezt az arckifejezést mindenki helyesen értelmezi. Ilyenkor legtöbbször azt kommunikálják a kutyák, hogy akarnak valamit, ám van, hogy a szomorúság jele.
• Bálnaszemek: Bálnaszemekről akkor beszélhetünk, amikor kutya tágra nyílt szemekkel néz valamire, miközben próbál elfordulni tőle, így jól látszik a szemfehérjéje. Ilyenkor a kutya nem érti, hogy mi történik körülötte, bizonytalan, kényelmetlenül érzi magát, esetleg fél vagy szorong, és szeretne kikerülni az adott szituációból.

A száj és az orr is beszédes lehet

A szem kifinomult mozgásaihoz képest a száj és az orr mozdulatait könnyebb észrevenni, ennek ellenére van, hogy nem figyelnek rá a gazdik, vagy nem értelmezik jól kedvencük jelzéseit.

• Nyitott száj: Gyakori látvány a nyugodt kutyáknál. Ezzel szemben az összezárt szájtartás feszültséget jelezhet.
• Kilógó nyelv: Szintén kétféle jelentése lehet. A nyitott száj és a kilógó nyelv elsősorban azokra az ebekre jellemző, akik komfortosan, sőt, kifejezetten jól érzik magukat az adott helyzetben. Ezzel szemben, ha egy kutya csak kicsit dugja ki a nyelvét és nem tartja lazán a száját, akkor az valószínűbb, hogy stresszt jelez. Illetőleg, ha egy kutya erősen liheg játékon, fizikai aktivitáson kívül, vagy a helyzethez nem illően (például nem hűteni próbálja magát a melegben), akkor ez szintén a stressz jele lehet. A gyors, felületes lihegés a fájdalom kísérője is lehet, így mindenképpen érdemes odafigyelni rá.
• Mosoly: Ez nem az a tipikus, vidám kutyákra jellemző, nyitott szájas mosoly, hanem egy zárt szájjal történő grimasz, amikor a kutya felhúzza az ajkait. Ha ezt morgás, feszült testtartás és merev tekintet kíséri, az nyilván inkább vicsorgás, ami egy fenyegető arckifejezés – ezzel távolságtartásra, óvatosságra intve az őt körül vevőket. Ezzel szemben vannak kutyák, akik izgatottság, boldogság vagy behódolás, békítés miatt produkálnak egy nagyon hasonló szájtartást. Ilyen például a dalmata is, akire annyira jellemző ez a vicsorgáshoz hasonló mosoly, hogy sokan csak dalmata mosolynak hívják.
• Ásítás: Az ásítás általában a stressz és a szorongás jele, ám a kutyáknál is megfigyelhető a „szimpátia ásítás”.
• Száj és orr nyalogatása: Ez általában szintén a stressz és a szorongás jele, ám békítő, behódoló viselkedés is lehet.

Különböző fül-és fejtartás jelentéstartama

• Fej oldalra döntése: A kíváncsi, figyelmes kutya jellemzője. Akkor gyakori ez a mozdulat, amikor egy kutya információt gyűjt és próbálja kiszűrni a számára fontosabb részleteket.
• A fej lógatása: Egy egészséges kutyánál (tehát, ha nem áll fenn mondjuk gerincfájdalom, izomfájdalom vagy hasonló, a nyakat és a fejtartást befolyásoló egészségügyi probléma) a fej lógatása bizonytalanságot tükrözhet. Ez is egy amolyan behódoló viselkedés, amivel azt mutatja a kutya, hogy nem jelent fenyegetést. Nyilván fontos, hogy kizárjunk más eshetőségeket, tehát egy „szimatolós” fejlógatás természetesen nem tartozik a fenti kategóriába.
• Természetesen tartott fülek: A fülformától és fültartástól függetlenül minden kutyánál van egy „természetes”, semleges fültartás. Ha így tartja egy kutya a fülét, akkor feltételezhető, hogy az adott helyzetben nyugodt.
• „Hegyezett” fülek: Talán mindenki ismeretes a hegyezi a fülét szólással, ami arra vonatkozik, amikor valaki nagyon figyel a körülötte folyó társalgásra, hangokra. A kutyák is gyakran hegyezik a fülüket, bár náluk inkább a várakozás jele, amikor a fejük tetején összehúzzák a füleiket, amennyire csak fizikailag lehetséges.
• Előre álló fülek: Ezt sok kutyánál nehéz megállapítani, ám amelyeknél lehetséges, náluk az előre mutató fülek (amikor a megszokottnál jobban előre fordítják a füleiket) felfokozott állapotot jelezhetnek. Ez lehet egyszerűen csak izgalom, de frusztrációt is jelezhet, vagy akár az agresszió előfutára is lehet.
• Hátracsapott fülek: Ha az eb amennyire csak tudja, a fejéhez lapítja a füleit, az elsősorban a stressz, a szorongás vagy a félelem jele lehet. Ám, ha a kutya testbeszéde ennek ellent mond, tehát laza, nyugodt, vagy esetleg izgalmat sugárzó, akkor inkább egyfajta békítő, behódoló viselkedésnek számít.

Mindent összevetve nyilván nem főbenjáró bűn egyszer-kétszer félreérteni kedvencünk kommunikációját. Ám fontos, hogy minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy a lehető legpontosabban megértsük a jelzéseit. Hiszen ez egy fontos része a felelős kutyatartásnak, nemcsak mások biztonsága szempontjából, hanem saját kutyánk jólléte érdekében is. Nem fair, ha ignoráljuk (még akkor sem, ha mindezt tudtunkon kívül tesszük) kedvencünk kisebb jelzéseit, sőt, akár odáig is vezethet, hogy a gondozásunkban lévő négylábú sokkal monumentálisabb formában fogja kifejezni magát, ami rosszabb esetben veszélyes is lehet.

hirdetés