A klasszikus kondicionálás Ivan Pavlov nevéhez fűződő tanulási folyamat, és a mai napig is rendkívül jól hasznosítható bármely kutya-gazda kapcsolatban. Ugyan kísérletei történelmi és tudományos szempontból kulcsfontosságúak, etikai szempontból, ha a legfinomabban fogalmazunk, akkor is azt kell mondanunk, hogy megkérdőjelezhetőek. A kondicionált tanulás ma már szerencsére nem egy kísérleti protokoll, hanem elméleti alap, amelyre egy átlagos gazda is nagy sikerrel építhet.

hirdetés

A következőkből megtudhatod, hogy mire jött rá Pavlov, mi az a klasszikus kondicionálás, és ezt hogyan használhatod a mindennapi életben a kutyád segítésében.

Ivan Pavlov / Fotó: Wikimedia Commons

Pavlov kutatásairól dióhéjban

Ivan Pavlov orosz fiziológus eredetileg az állatok emésztésének működését kutatta: kutyákon vizsgálta a nyál-, gyomor- és hasnyálmirigy-váladékokat, hogy megértse az emésztőrendszer reflexes szabályozását. Ennek érdekében sebészeti úton apró csatornákat, úgynevezett fistulákat alakított ki, amelyek segítségével pontosan mérni tudta a kiválasztott váladékokat. Kutatásai során megfigyelte, hogy a kutyák már az étel megjelenése előtt, pusztán bizonyos ingerek – például az etető személy léptei vagy az etetőtál látványa – hatására is nyáladzani kezdenek. Ez a felismerés vezette el őt a klasszikus kondicionálás jelenségének leírásához.

Pavlov munkája döntő hatást gyakorolt a pszichológia és a viselkedéstudomány fejlődésére: megalapozta a behaviorizmust, és hozzájárult ahhoz, hogy a viselkedés tanulmányozása kísérletileg vizsgálható, objektív területté váljon. Felfedezései később a tanuláselméletek, a pedagógia, az állatviselkedés-kutatás és a pszichoterápia alapfogalmaivá váltak. A klasszikus kondicionálás elveit ma is alkalmazzák, például a fóbiák kezelésében, a deszenzitizációs terápiákban vagy állatok tréningezésében.

Ugyanakkor kísérletei etikai szempontból ma már vitatottak. A kutyákon végzett sebészeti beavatkozások és a laboratóriumi körülmények a mai állatjólléti normák szerint túl invazívnak számítanának, és csak szigorú etikai engedélyekkel, alternatív módszerek hiányában lennének megengedhetők. A tudománytörténet ezért ma kettős szemmel tekint Pavlovra: egyfelől úttörőként tiszteli, aki alapjaiban változtatta meg a tanulásról alkotott elképzeléseinket, másfelől tudatosítja, hogy kísérletei a koruk termékei voltak, és etikai szempontból ma már nem elfogadhatók.

Összességében Pavlov munkássága ma is a pszichológia és idegtudomány egyik sarokköve. Elméletét azóta kiegészítették az operáns kondicionálás, a kognitív tanulás és a modern idegtudomány eredményei, de alapgondolata – hogy a viselkedés a környezet ingerei és az egyén válaszai közötti tanult kapcsolat – továbbra is meghatározó a tanulás megértésében. Meghatározó, és laikus gazdaként ma is használható, amely tudás hozzásegíthet a könnyebb és biztosabb alapokon nyugvó kutya-gazda kapcsolathoz.

A környezet formálja a viselkedést / Fotó: welovedogz.hu

Az állatok tanulási folyamatainak megértése: klasszikus és operáns kondicionálás

Az állatok tanulási folyamatainak megértése kulcsfontosságú viselkedésük befolyásolásához és értelmezéséhez. Az emberek hajlamosak a tanulást kizárólag olyan helyzetekhez kötni, amikor tudatosan tréningeznek egy állatot (például amikor a kutyát megtanítják a behívásra vagy ülni), pedig a tanulás folyamatosan zajlik. Minden, amit egy kutya vagy macska élete során tapasztal, valamilyen mértékben hatással lesz későbbi viselkedésére. Ha megérted, hogyan tanul a kutyád, sokkal hatékonyabban tudod majd nevelni és képezni.

Az asszociatív tanulásnak két formája van: klasszikus kondicionálás és operáns kondicionálás.

A klasszikus kondicionálás alaptételeit fentebb már bővebben kifejtettük – egy olyan tanulási folyamatról van szó, amely a környezeti inger és egy természetesen előforduló inger közötti társításon alapul. Az operáns kondicionálás atyja Burrhus Frederic (B. F.) Skinner, aki szerint a klasszikus kondicionálás túl egyszerű magyarázat az összetett viselkedésekre. Úgy vélte, a viselkedés megértésének legjobb módja az, ha az adott cselekvés okait és következményeit vizsgáljuk. Az operáns viselkedés két feltételt teljesít: az állat önkéntesen hajtja végre, vagyis nincs közvetlen kiváltó inger; a viselkedés megerősítéssel vagy büntetéssel befolyásolható, azaz a következmények hatására gyakorisága növelhető vagy csökkenthető. Az operáns kondicionálásra egy remek példa a klikkeres tréning, vagyis ahol a kutya önkéntes viselkedését erősítjük jutalommal.

Minden, amit egy kutya vagy macska élete során tapasztal, valamilyen mértékben hatással lesz a későbbi viselkedésére / Fotó: welovedogz.hu

Így működik a klasszikus kondicionálás a kutyák esetében

A klasszikus kondicionálás során egy semleges jelet a természetes reflex előtt helyeznek el. Pavlov híres kísérletében a semleges jel egy hangjelzés volt, a természetes reflex pedig a nyálelválasztás az étel láttán. Amikor a semleges ingert (hangot) ismételten társították az étel megjelenésével, végül a hang önmagában is kiváltotta a nyálképződési választ.

A kutyák természetüknél fogva nem kezdenek el nyáladzani, ha meghallanak egy csengőt; ez a reakció azért alakult ki, mert megtanulták, hogy a csengő megbízható jelzője az étel közelgő érkezésének. Ez a fajta tanulás evolúciós előnyt jelent: ha egy állat képes felismerni a ragadozó közeledtét jelző eseményeket, időben el tud menekülni. Ugyanígy, ha egy állat gyorsan reagál a táplálék megjelenésére utaló jelekre, előbb jut hozzá az erőforráshoz. Minden tanulás a környezettel való kölcsönhatások révén történik. A környezet formálja a viselkedést.

A klasszikus kondicionálás során az állat megtanulja, hogy egy bizonyos hang, illat vagy ingersorozat egy természetes vagy kívánt reflexszel társul. Például a konzervnyitó zúgása (ami az étellel társul) arra készteti a kutyát, hogy a tálkához siessen. A kattintó hang a klikkeres tréningben idővel az ételjutalomhoz társul, de itt már nem reflexszerű reakcióról van szó: a kutya önkéntes viselkedését erősítjük a jutalommal, ezért ez operáns kondicionálás.

Ha a nemkívánatos dolgokat pozitív élményekkel társítjuk, azok maguk is pozitívvá válnak idővel / Fotó: welovedogz.hu

Összegezve a leírtakat

A klasszikus kondicionálás során az állat tehát megtanulja, hogy egy semleges ingerhez pozitív vagy kellemetlen élmény társul. Egy átlagos kutyagazda a gyakorlatban ezt úgy használhatja, hogy bizonyos hangokat, tárgyakat vagy tevékenységeket pozitív élményekkel köt össze. Új tárgyak, helyzetek vagy helyek bevezetésénél a pozitív asszociáció csökkentheti a félelmet, és növelheti a kíváncsiságot. Ezért szoktuk javasolni, hogy ha például a kutya mondjuk fél a póráztól, első lépésként hagyjuk kint a pórázt ott, ahol a kutyával a legtöbbet tartózkodunk, játszunk vele mellette, valamint adagoljunk neki közben jutalomfalatokat is.

A klasszikus kondicionálás segíti a bizalom és a komfortérzet kialakítását, valamint elősegíti, hogy a kutya nyugodtan és biztonságban érezze magát a környezetében. Ez különösen hasznos lehet stresszes helyzetek, új tárgyak vagy látogatók esetén, amikor a reflexszerű reakciók mérséklése a cél. Nagyon egyszerűen alkalmazható, nincs hozzá szükség különösebb gyakorlatra és hatalmas energiabefektetésre sem, csak sok türelemre és jelenlétre. Egyszerűen mondva tehát ha a kutya fél valamitől vagy nem szeret valamit, az élményt társítsuk pozitív ingerekkel, ami által maga az élmény is pozitívvá válik, ha elég sokszor ismételtük.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

hirdetés