Kevesen ismerik ezt a bájos kutyafajtát – 6 érdekesség a japán csinről

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveDogz!

Elegáns és különleges kutya, tele meglepetésekkel – a japán csin tartása sokáig csak az uralkodók kiváltsága volt, kialakulása pedig buddhista szerzetesekhez kötődik.

hirdetés

A japán csin méretében és népszerűségében is eltörpül a shiba inu és az akita inu mögött, ennek ellenére még így is rengeteg rajongója akad, akik okkal szeretik ezt a helyes ölebet. Tudj meg többet a fajtáról az alábbi érdekességek mentén!

Az apró termetű japán csin a csivavához hasonló méretekkel rendelkezik - a képen a két fajta egymás mellett látható (a jobb oldali a csin)

1.) Japán fajta, egyenesen Kínából és Koreából

Bár a fajta kialakulásának pontos részletei a történelem homályába vesztek, a történészek tetemes része úgy gondolja, hogy a japán csin és a pekingi palotakutya közös ősön osztozik. Az FCI szerint a japán csin közvetlen elődei 732-ben tették be a mancsukat az ország területére és ajándékként érkeztek a Koreai uralkodóktól. Ezek az ebek nem sokkal később Kínából származó kutyákkal is keveredtek, amelyek minden bizonnyal kereskedelem útján, a selyemúton keresztül érkeztek és sokszor a buddhista szerzetesekhez kerültek, akik gondoskodtak arról, hogy fennmaradjon az állatok vérvonala.

Új képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!

Nézd meg és éld át újra a hangulatot!

A te kutyád is köztük van?

2.) Értékes kincsként gondoskodtak a japán csinekről

Egyes források szerint a palotákban eunukokat bíztak meg a kutyák gondozásával és őrzésével, ugyanis ezek az állatok értékes kincsnek számítottak. Nem birtokolhatott akárki japán csint, ez sokáig csak a nemesek kiváltsága lehetett.

Az eunukok (eunuch) kasztrált férfiak voltak, akiket számos kultúrában szolgaként, háremőrként vagy bizalmas tisztviselőként alkalmaztak a történelem során. Ez a szokás elsősorban a bizánci, oszmán és kínai udvarokban volt jellemző. Japánban a kasztrálás nem volt bevett gyakorlat, így nem valószínű, hogy eunokok gondoskodtak volna a korai japán csinekről. Feltételezett származásukat is figyelembe véve viszont elképzelhető, hogy a fajta elődei ilyen különleges bánásmódban részesültek.

3.) A fajtát egészen érdekes szálak fűzik az Amerikai Kennel Klubhoz

A japán csin a 17. századtól a 19. századig szinte külső behatás nélkül alakult az országban, ugyanis 1636-ban Japán „bezárta a kapuit”, hogy más kultúrák kevésbé befolyásolják a helyi szokásokat és értékeket. Ez az izoláció egészen az 1850-es évekig tartott, amikor az akkori amerikai elnök, Franklin Pierce és a brit uralkodó, Viktória királynő megbízásából Matthew C. Perry, amerikai tengerésztiszt elutazott a szigetországba, hogy kereskedelmi állomásokat hozzon létre, ezzel újra megnyitva Japánt nyugat felé.

Ez a művelet sikeresnek bizonyult és a férfi hat (más források szerint hét) ajándék kutyával indult a hazaútra. A tervezettek szerint az amerikai elnök, az angol uralkodó és a tengerész is két kutyával gazdagodott volna, ám a hosszú utat csak a hatból csak két eb vészelte át. Ezek a tengerész családjánál leltek új otthonra, egészen pontosan a férfi lányának, Caroline Perrynek ajándékozta a japán csineket. A család elmondása szerint a két kutya szeretett házi kedvencként élte mindennapjait és egészen haláluk napjáig gondoskodtak róluk.

Felmerülhet a kérdés, méghozzá jogosan, hogy ez a történet mégis hogyan kapcsolódik az AKC-hez – most pedig erre is kitérünk. Caroline Perry August Belmonthoz ment feleségül, gyermekük, August Belmont, Jr. pedig az 1884-ben alakult Amerikai Kennel Klub egyik első elnöke volt 1888-tól egészen 1915-ig. Valószínűleg nem véletlen egybeesés, hogy az AKC 1888-ban ismerte el a japán csint, mint önálló fajtát.

4.) A japán csin számos macskás tulajdonsággal bír

Ez pedig egyesek szerint még a nevében is megjelenik. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a csin (angolul „chin”) a fajta kínai gyökereire utal, ám más forrásokból az derül ki, hogy a chin szó macskaszerűt jelent. Ezek a kutyák általában szeretik a magaslatokat, illetve, ami talán még ennél is macskásabb, hogy gyakran mosakodnak – megnyalogatják a mancsukat, majd ezzel áttörlik az arcukat.

A japán csin már kölyökként is elragadó jelenség

5.) A prüszkölő kutyák

A japán csin egyik szembetűnő tulajdonsága rövid orra, ami miatt gyakori, hogy a fajta képviselői prüszkölnek. Erre gyakran „snizzle”-ként hivatkoznak kedvelői, ami ha minden igaz, magyarul szippantást jelent, bár nem hivatalosan a szitáló hó, illetve havaseső leírására is használják a kifejezést. Ez szintén releváns lehet, hiszen a prüszkölés közben van, hogy egy enyhe „pára” is elhagyja az eb orrjáratait.

6.) Bundájuk sokáig alakul

A japán csin másik szembetűnő tulajdonsága dús, selymes szőrzete. Ám idő, mire ez kialakul – a kölykök 5 hónapos koruk után jelentős mennyiségű szőrt vesztenek és legalább egy éves korukig sokszor hiányos, igencsak ritka bundával élik mindennapjaikat.

hirdetés