Kevesebb mint 500 etióp farkas él a világon, így a világ legritkább kutyaféléi – és lehet, hogy az első ismert nagy testű ragadozók, amik beporzást végeznek.

hirdetés

Afrika legveszélyeztetettebb húsevője elsősorban táplálkozási szokásai miatt került ebbe a nehéz helyzetbe. Erősen specializálódott ugyanis olyan rágcsálókra, amelyek Etiópia magaslati régióiban élnek. Ennek következtében élőhelyigénye is speciális: akár 4500 méterre a tengerszint felett is megtalálható, 3000 méter alatt pedig szinte egyáltalán nem. A prédáinak élőhelyei az olyan nyílt területek, amelyeket lágy szárú növények borítanak. Fő tápláléka egy nagy rágcsáló, az óriás földipatkány. Úgy tűnik azonban, hogy ez a veszélyeztetett kutyaféle meglehetősen édesszájú is. Rendszeresen nyalogatják a fáklyaliliomok (Kniphofia foliosa) nektárját, amely sűrűn díszíti az élőhelyüket. Eközben pedig úgy tűnik, hogy a farkasok beporzóként is működnek; egy olyan szerepben mutatkoznak meg, amelyet általában rovarok, madarak vagy repülő emlősök töltenek be, nem pedig nagy testű ragadozók.

A nektárevő farkasok órákon keresztül is virágról virágra járhatnak

Az Ethiopian Wolf Conservation Program kutatócsoportjának már évekkel ezelőtt feltűnt, hogy olykor farkasok nyalogatják a tetszetős helyi növény nektárját, amely júniustól novemberig virágzik. „Először akkor figyeltem fel a fáklyaliliom nektárjára, amikor a Bale-hegységben pásztorgyerekeket láttam, amint a virágokat nyalogatták. Nem telt bele sok idő, hogy én is megkóstoljam; a nektár kellemesen édes volt” – mondta a tanulmány társszerzője, Claudio Sillero, az Oxfordi Egyetem természetvédelmi biológusa. Sandra Lai, az Oxfordi Egyetem és a farkasvédelmi program ökológusa, a tanulmány vezető szerzője pedig hozzáteszi, hogy a páviánok is előszeretettel fogyasztanak a nektárból. „Etiópiában gyógynövényként tartják számon, és a nektárját hagyományosan kávé édesítésére vagy a kita nevű lapos kenyérhez használják” – fűzi hozzá Abdi Samune, egyik farkasmegfigyelő.

Hiába hallottak a kutatók már korábban is a farkasok eme különös szokásáról, Lai és kollégái meglepődtek, amikor rendszeres megfigyeléseik során látták, milyen mértékben fordul elő a viselkedés. „Akár másfél órán keresztül is virágról virágra járnak. Láttunk egy egyedet, amely egymás után 30 virágot látogatott meg” – meséli Lai. A kutatók több különböző falkánál is megfigyelték a viselkedést, ami arra utal, hogy a nektárfogyasztás általános szokás lehet, nem csak helyi sajátosság.

A nassolás eredményeképpen a farkasok pofáját vastagon beborítja a virágpor – kifejezetten a virág alsó részét nyalogatják, ahol több a nektár –, ami felveti a lehetőségét annak, hogy valóban átvihetik azt egyik virágról a másikra, így végezve beporzást. A nektár nem képezi étrendjük jelentős részét, ezért további kutatások szükségesek annak megállapítására, milyen gyakran látogatják a liliomokat. Mivel ezek a virágok sok állatfajt vonzanak, az sem világos, mennyire fontos a farkasok esetleges beporzó szerepe a növény fennmaradása szempontjából. Ha azonban bebizonyosodik, hogy valóban beporzók, az etióp farkas lesz az első ismert nagy testű ragadozó, amely ilyen módon segíti a növények szaporodását

Az etióp felföld a biodiverzitás egyik forrópontja

A farkasok édesszájúsága természetvédelmi kérdéseket is felvet. Az etióp farkasok és a fáklyaliliomok is Etiópia afroalpesi ökoszisztémájának őshonos fajai, amelyek csak 3000 méter feletti hegyvidéki területeken fordulnak elő. Azonban az ország népességnövekedése miatt egyre több ember és haszonállat költözik magasabbra, miközben az éghajlatváltozás is melegíti ezeket a régiókat.

Anagaw Aticket, az Addisz-Abebai Egyetem ökológusa szerint – aki nem vett részt a jelen kutatásban – lehetséges, hogy a nektár fontos tápanyagot biztosít a farkasok számára. Ha így van, ez tovább erősíti annak jelentőségét, hogy a növény megmaradjon az élőhelyén, még akkor is, ha az zsugorodik és melegszik. „Ezeknek a virágoknak a megőrzése nagyon is fontos lehet az etióp farkas túlélése szempontjából.” A program elsődleges célja a farkasok megmentése, azonban fontos felismerni, hogy nemcsak egy faj, hanem az általa fenntartott ökológiai folyamatok megőrzése is érték. Az afroalpesi ökoszisztéma védelme pedig biztosítja, hogy a sokféle faj, és az őket támogató helyi közösségek továbbra is virágozhassanak.

A beporzás kulcsfontosságú folyamat a biológiai sokféleség fenntartásában. Egy nektárt fogyasztó farkas, amely potenciálisan részt vesz a beporzásban, jól mutatja, milyen összetett kölcsönhatások alakulhatnak ki ezekben az egyedi, afroalpesi ökoszisztémákban. Ebben a törékeny környezetben, ahol mind a farkasok, mind a virágok sérülékenyek, az ilyen kapcsolatok megértése létfontosságú a természetvédelem szempontjából.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

hirdetés