Nagy vitákat gerjeszt már az egykori Nagy-Magyarországon élő fajtátlan állapotú ebek léte is, nemcsak elnevezésük. Most a májzli mítosz nyomában igyekszünk járni saját tapasztalatok, visszaemlékezések, illetve írott források nyomán.

hirdetés

Cikksorozatunk bevezető részében elkezdtünk belemélyedni, miként is alakulhattak ki a 19–20. század fordulóján megjelenő szelektív tenyésztést jócskán megelőzve a manapság archaikusnak, vagy úgynevezett kutya ökotípusnak nevezett, fajtásítatlan állományok. A következőkből pedig megtudhatod, milyen kritériumoknak kellett megfelelniük a pásztorok kutyáinak és hogyan formálták őket az adott feladatokra.

A májzlik egyszerre különböznek és hasonlítanak – a furcsa, kopaszodó kutyák fajtásítatlan állományát kutatjuk / Fotó: Gerhát Petra

Mit nevezünk fajtásítatlan állománynak, ha kutyákról van szó?

Kutyákat korábban sosem kutattam, egyéb pásztorhagyományokat viszont igen, néprajzosnak-művészettörténésznek tanultam évtizedekkel ezelőtt, így maga a környezet nem áll távol tőlem. A családom is gazdálkodik, ráadásul éppen a Dunántúlon, így az, hogy pont a májzlik kerültek szóba kutatható témaként, több szempontból is a szívemhez szólt.

Mivel a téma hatalmas, a felszínét éppen csak kapargatom, így a szubjektivitás előjogával élve magam is eme sorozatban összegzem mindazt, amit eddig tudni vélek. Azzal a fenntartással, hogy a következő hetek, hónapok vagy évek során minden bizonnyal árnyaltabb tudásra, vagy egészen más következtetésekre jutok majd.

A sorozat első részében már utaltam arra, hogy a kutyatenyésztés kezdeti időszakában az európai nemesség által preferált küllemi szelekció mellett ugyanez a folyamat több társadalmi osztállyal lejjebb is végbement, csak vélhetően a tőke és az írástudatlanság híján dokumentálatlanul. (Más állatállományok, főként a haszonállatok esetében jóval precízebben kezelt a dokumentáció; már csak számarányuk okán is, kutyából viszont kevesebbre volt szükség egy-egy gazdaságban.)

A májzlik lehetnek teljesen kopaszak, és foltokban szőrösek is / Fotó: Gerhát Petra

De miért érdekes, miként tenyésztettek a pásztorok régen ahelyett, hogy elfogadták volna a nagybirtokosok élő infrastruktúráját a munkájukhoz? Mivel a jószág a legtöbb esetben nem a pásztor tulajdona volt ellenben a kutyákkal, így érdeke volt, hogy valóban hatékonyan dolgozzanak a saját igényeinek megfelelően. Éppen ezért lehet, hogy az előbb említett ok mellett emiatt is hiányosabb a dokumentáció a kutyák esetén a haszonállatokkal ellentétben.

A jószág mellett dolgozó pásztorok kialakították a sok, környezetükben élő kutya segítségével – egyfajta ösztönösen tudatos, de a tudományosnak elfogadott körülményeket nélkülöző, empirikus alapokon nyugvó – saját szelekciós folyamatot. Ebből fejlődtek ki azok a kutyatípusok, amelyeket a kulturális antropológia és a néprajz munkatípusoknak vagy ökotípusoknak, netán vegyes állományoknak nevez. A kinológiában, vagyis a kutyák fejlődéstörténetével, anatómiájával, viselkedésével (etológia), genetikájával és tenyésztésével foglalkozó tudományban viszont ez javarészt ismeretlen fogalom, mert

a pásztorok által kialakított fenotípusokat senki nem rögzítette eddig.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

Hatalmas távolságokat tettek meg a pásztorok, amely a kutyatípusokra is hatást gyakorolt

A Kárpát-medence szerves egysége legalább egy évezreden át a magyarság otthona volt. Bár a távolságok a mai viszonyokhoz képest sokkal jelentősebbek voltak a közlekedési nehézségek okán, az akkori kereskedelmi módszerek segítettek abban, hogy a Gyimesektől az Atlanti-óceánig, vagy éppen a keleti sztyeppékig eljuthassanak a jószágokkal együtt a kutyaállományok is. 

A domborzati viszonyok, a nagyragadozók jelenléte a munka típusa és mennyisége mind lehetőséget adott a szelekciós állományjavításra a kutyáknál, melynek következményei a mai napig láthatók – elég csak a 2026 januárjában elfogadott macedón karaman fajtára gondolnunk. A kereskedelmi kapcsolatokon keresztül átláthatóvá vált milyen hatékonyak a jószágokat terelő és védő kutyák, így akinek szeme volt ehhez, könnyedén javíthatta vele a saját kutyáinak vérvonalát.

A májzliknak nevezett kutyák elődeit a juhok mellett alkalmazták terelőkutyaként / Fotó: Gerhát Petra

A pásztorok, gulyások, juhászok hajtották az állatokat, ahova kellett. A kutyák, amelyek ebben segítették őket, bizonyos körülmények között megfeleőnek bizonyultak, másutt meg nem. A szelekció, amivel formálták az állatállományt, az ebekre is hatott, hiszen arra volt szükség, hogy a feladatot megfelelően ellássák. Ha a hegyvidéken mozogtak, és helyben kellett legeltetni az állatot, annak méretére és vérmérsékletére reflektált a kutya. Ami ha hasznosnak bizonyult, a környéken hamar el is terjedt a hasonló munkakörben dolgozók között. Mint hamarosan látni fogjátok, ez napjainkban is pontosan így van a fajtásítatlan munkakutyák között.

Amikor hosszasan kellett terelni, vagy éppen védelmezni, akkor az ehhez megfelelően kialakított tulajdonságokkal bíró ebeket alkalmazták. Lényegében tehát: azt nevezzük ökotípusnak, ami egy ilyen vagy ehhez hasonló folyamat során kialakult. Amelyik eb nem bizonyult hasznosnak vagy hatékonynak, kíméletlenül kiszelektálódott, ahogy a törzskönyvezett fajták kezdeti időszakában is történt. Így váltak ezek a helyi jellegzetességekkel bíró állományok stabillá mind a küllem, mind a jellem szempontjából. És el is érkeztünk a májzlikhoz – következő cikkünkben velük folytatjuk.

Majálisozz velünk a DOGZ Fesztiválon

Tölts velünk egy csodás kutyás napot!

Kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakmai előadások várnak május 1-jén 10 órától a Városligetben és egy menő DOGZ repoharat is szerezhetsz.

Részletek és regisztráció ITT !

hirdetés