Milyen a nehéz kezdet egy bullterrierrel? Milyen személyiségű gazdához illik a fajta? Mit hozott magával a múltjából? Fábos Tamás tenyésztővel beszélgettünk.

hirdetés

Önnél hogy kezdődött a „bullterrier-szerelem”? Miért kezdett el foglalkozni ezzel a fajtával?

F. T.: Meg kell vallanom őszintén, hogy pontosan úgy kezdődött, amiről minden felkészületlen érdeklődőt megpróbálok lebeszélni napjainkban. Nem emlékszem már, hogy hol láttam meg egy bullterriert először, de szerelem volt első látásra, és egy azonnali döntés is: tudtam, nekem kell egy ilyen kutya. Nem sokkal ezt követően, amikor családi házba költöztem, meg is lett az első, majd rövid időn belül egy második. Utólag belátom, minden tekintetben felkészületlen voltam akkoriban, szinte semmit nem tudtam a fajtáról, és a két kutya egy elhamarkodott döntés eredményeképpen került hozzám.

Az, hogy egy bullterrier mennyire nem egyszerű eset, és mennyire meg kell őket ismerni a tartásukhoz, csak fokozatosan derült ki számomra, ami egy embert próbáló feladatnak bizonyult.

Akkoriban egyedül éltem a házban, sokat dolgoztam, keveset voltam otthon, és a két kutya felnevelése igencsak feladta a leckét. Meglehetősen domináns volt mindkettő, állandóak voltak a hosszúra nyúló bunyók, gyakoriak voltak a verekedések, egyszerűen nem bírtam velük. Még olyan is előfordult, hogy felhívtam a tenyésztőt: keressünk új gazdát a kutyáknak, nem kérem vissza a vételárat, csak jó helyen legyenek. Vele kezdtem el komolyabban beszélgetni a fajtáról; rengeteg fajtaspecifikus tanácsot kaptam, sokat tanultam, de így is eltelt majdnem 2 év, amire rendeződtek a dolgok. Ha most újra kellene kezdenem, biztosan nem így tenném.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

Az alábbi videót érdemes megnézni, amin a fajta energikussága és játékossága is megmutatkozik:

Mi a tanácsa, mit fontoljon meg az a leendő gazda, aki bullterrier tartáson gondolkodik?

F. T.: Nekem előttük több kutyám is volt, mégis felkészületlenül ért, hogy milyen határozottan és következetesen kell velük bánni és viselkedni. Általában elmondható: ők jól tudnak simulni az emberekhez, de egy bullterrierrel mindig határozottan tudatni kell, hogy ki a főnök a háznál. Ha ez nem történik meg, ez a fajta hajlamos az ember fejére nőni, „visszabeszélni”. Nem mondom, hogy meg is támadják a gazdát, ilyen esetről még nem hallottam, de hogy az élet nem lesz könnyű velük, az garantált. Ha ez a viszony rendezett a gazda és bullterriere között, szinte mindenre megtaníthatóak, csak el kell hitetni velük, hogy ők is azt akarják, amit a gazda akar. Ez a fajta határozatlan, magában nem biztos embernek egyszerűen nem való, nem illik ilyen személy mellé.

Sokakat a bullterrier különleges fejformája ragad meg / Fotó: welovedogz.hu

Nagyon sokan az egészen egyedülálló külleme miatt választják a bullterriert. Az ön tapasztalata szerint, amit a gazdajelöltek gyakran elfelejtenek, vagy figyelmen kívül hagynak?

F. T.: Ez a különleges, bohókás fejszerkezet gyakran elfeledteti az emberekkel azt, hogy a bullterrier mégiscsak egy erős akaratú terrier, aminek a múltjában bizony jelen voltak a harci elemek: egykoron kifejezetten arra tenyészették ki őket, hogy az arénában sikeresen küzdjenek meg más kutyákkal. Habár a fajta szerencséjére nem ők lettek az arénák sztárjai, és az ilyen típusú alkalmazásuk meg is szűnt, ettől függetlenül a vérükben vannak az ösztönök: nagyon tudnak küzdeni, ha olyan helyzetbe kerülnek, és erre rákényszerülnek. Számomra meglepő módon sok ember szeretné őket benti, lakáskutyának vinni, amiről egyébként én megpróbálom lebeszélni a jelentkezőket. Igen nagy ügyesség és tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki megtanítsa nekik a rágás, rombolás elhagyását, és a berendezések is megmaradjanak, főként fiatalabb korukban.

Meglehetősen jellemző rájuk, hogy ami a szájukba kerül, azt biztosan darabokra rágják, főként akkor, ha a gazdának nincs elég ideje és energiája az óriási mozgásigényük kielégítésére.

3 éves kor után ezek a rombolóösztönök mintha lecsillapodnának bennük, a játékosságuk megmarad, az emberszeretetük kiteljesedik, nevezhetjük ezt a lenyugvás korszakának is, rossz magyarsággal. Velünk most 4 bullterrier él, érdekes módon mindegyik külön jellem: van közöttük nagyon domináns, és vannak kevésbé azok. Ők falkaszerűen élik a napjaikat, a legdominánsabb a vezér a csapatban. Én, ha magunk vagyunk, bunkónak szoktam őket becézgetni, mert tőröl metszett terrierek: elképesztően akaratos mindegyik, és ha azt látják, vagy azt hiszik, hogy nem látom őket, azt csinálnak egymást között, amit akarnak. Ha itthon vagyunk, konszolidáltak, és teljesül, amit szeretnénk, ha azonban elmegyünk itthonról, mind a mai napig nem lehetünk biztosak abban, mi vár majd minket, ha hazaérünk. Valami meglepetés mindig van: vagy valami tönkre van téve, vagy ki van ásva, pedig sokat mozgatom őket, és egész nap dögönyözik egymást.

A beszélgetést folytatjuk.

hirdetés