Hogyan zajlott a bukovinai pásztorkutya kialakításának állami programja? Miért ilyen nagy termetű ez a román fajta? Czéher Györggyel beszélgettünk bukovinai tapasztalatairól.

hirdetés

A mioritic mellett a másik impresszív román fajta a bukovinai pásztorkutya. Ti gyakran jártatok bukovinai tereptúrákra, mi volt a benyomásotok velük kapcsolatban?

C. Gy.: Igen, régebben sokat jártunk Bukovinába, és alaposan szétnéztünk a környéken. Utoljára 2011-ben, a fajtásítási folyamat derekán látogattunk el arra, de a bukovinai kutyáknak már évtizedekkel korábban nagyon jó hírük volt. Amit a helyiek ekkoriban meséltek nekünk, az az volt, hogy a székely és csángó pásztorok a Gyimesekből gyakran átmentek a beltenyésztettség csökkentése érdekében például Gyergyóba, ahol nagyobb termetű fedezőkanokat kerestek. Néha pedig a román pásztorokkal csereberélték a kutyákat. Volt egy állandó állományjavító szándék, egy állandó csere a helyi kutyatípusok között. Ebből a hírből, amit nagyon sok pásztor elmesélt nekünk, én arra következtettem, hogy a bukovinai állomány hatalmas kutyákból áll. Nos, ez az elképzelés maximálisan téves volt akkoriban, a bukovinai helyszíneken azt tapasztaltuk, hogy az állomány körülbelül 10%-a nagy, az összes többi körülbelül akkora, mint az átlag kalibakutyák, vagy kisebbek náluk.

Egy felnőtt egyed

A mostani fajtajelleg kialakulásában fontos szerepet betöltő, hatalmas termetű kutyák bukaresti körvetítéssel kerültek oda. A pásztoroknak »állami ukázba adták« a fedeztetést ezekkel a nagy testű kutyákkal. Egyfajta, főtereken felállított látványkennelekben állítottak ki, helyezték el a régióba importált nagy testű kanokat, amik nem dolgozó kutyák voltak, de küllemben felmutatták az államilag deklarált célt, hogy így kell majd kinéznie a bukovinai pásztorkutyának. Nagyon furcsa volt látni, hogy körülbelül 3 × 3 méteres ketrecekben ott vannak ezek a kutyák, amelyek nagyok, jó hangjuk és felépítésük van.

Ezek a kutyák többségében állatorvosok, civilek kezében voltak, és az elmondások szerint befedeztettek orosz agarakat és újfundlandikat is a méret növelése érdekében. Ezt természetesen ma már nehéz lenne dokumentálni, ez a helyiek verziója volt.

Amiben egyébként a románok Európa-szerte az élen járnak, és sokat tanulhatnánk tőlük, az az, hogy a bukovinai pásztorkutyás napokon és az összes kiállításon népviseletbe beöltözve pásztorkutyaként, kvázi népi kutyaként jelenítik meg ezt a keresztezett állományt is, egyfajta látványos show részeként. A keverés miatt az állományon belül elég nagy a szórás, nyilván nem minden egyed tökéletes, de még a rosszul sikerült párosítások is sokszor jobbak annál, mint amit a gazdák kepések kihasználni. A bukovinai tulajdonképpen egy felhype-olt (túlértékelt – a szerk.), »modern« tenyésztési módokkal kreált kompozit fajtává lett az ősi állományhoz képest, amibe más hasznosítású kutyák is bekerültek. A bukovinai kutya, az nem a bukovinai pásztorok kezén létező állomány jellegét mutatja, hanem annak egy látványban feljavított változatát, ami felhasználási lehetőségeit tekintve nem közelíti meg az eredeti dolgozó állományt, szerintem.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

Kiindulva számos európai pásztorkutyafajta beltenyészeti problémáiból, nem előnyt jelent-e inkább ez a sokszínű háttér?

C. Gy.: Az az igazság, hogy az FCI által felügyelt körülbelül 400 fajta közül minimum 270 ugyanilyen kompozit fajta, csak a fajtásítás már régen történt meg, és a »selejt« az már eltűnt az állományokból. A bukovinainál, de itt megemlíthetjük a többi román pásztorkutyafajtát is, ez a fajtásítás nem sokkal ezelőtt történt meg, és emiatt még nem lehet hibátlannak tekinteni, de az erényeit el kell ismerni. Nyilván az, hogy színre választottak ki egy állományt – hasonlóan például a belgákhoz –, az nem a pásztorok gondolkodását tükrözi a pásztorkutyáknál, hanem a nemzeti fajásítás próbál minél több bőrt lehúzni ugyanarról az állományról.

Kölyök bukovinai pásztorkutya

A balkáni és közép-ázsiai régióban szinte ugyanaz, egymással rokon kutyaállomány van az ottaniak kezén, mert ezek a transzhumáló pásztornépek az évszázadok során óriási területeket jártak be, ahol a kutyáik szaporodtak egymással. Természetesen minden nép az idő során az ott létező kutyákat valamilyen módon a saját karakteréhez formálta. A románok, mint említettem, nagyon megadják a módját e fajta szemléltetésének, ami rendkívül látványos és impozáns, ami náluk nem feltétlenül egy családi program, mint más európai fajtáknál. Sokkal inkább egyfajta nemzeti mozgalomnak minősül a részükről, hogy bukovinai pásztorokat vonultatnak fel. Ez mindig óriási látványosság, hatalmas a vonzereje mindenhol, és azt kell mondanom, hogy a fiatalsága ellenére, vagy éppen azért, nagyon jó kutyák is vannak a bukovinaiak között. A fajtásítási folyamat kezdeti szakaszában vagyunk még.

hirdetés