A kutyákat érintő kényszerbetegség számos viselkedésmintázatban megmutatkozhat, ám laikusként könnyű összekeverni más problémákkal. A legbiztosabb természetesen az, ha kedvencünk tüneteivel állatorvoshoz fordulunk, ám előtte érdemes lehet tudni, hogy mi alapján gyanakodhatunk zavarra.

hirdetés

Az ebeknél a kényszerbetegség normális kutyaviselkedések extrém és ismétlődő végrehajtására utal. Hogy csak néhányat említsünk, gondolhatunk itt az ugatásra, a farok kergetésére, a forgásra és a nyalogatásra, vagy akár az ivásra is. Hangsúlyoznánk, hogy nem az a probléma, hogy ilyen viselkedéseket produkál az eb, hiszen, ahogyan az előbb is említettük, ezek teljesen normális cselekedetek. A probléma kulcsa abban rejlik, hogy látszólag nem tudja a négylábú kontrollálni, hogy mikor kezd neki, és főleg, hogy mikor hagyja abba.

A kényszerbetegségről általában

Az emberek világában általában csak kényszerbetegségként vagy OCD-ként hivatkozunk az obszesszív-kompulzív zavarra, ami erősen megnehezíti az érintett személy mindennapjait. A szorongásos zavarok egyike és a negyedik leggyakoribb pszichiátriai betegség. Manapság egy kicsit lazán szokták használni a köznyelvben, sokan viccelődve mondják teljesen hétköznapi, rutinszerű cselekedeteikre, hogy „előjött az OCD-jük”. Ám aki kényszerbetegséggel él, annak egyáltalán nem szórakoztató vagy elbagatellizálható a betegséggel járó tünetegyüttes. A Mindset pszichológia oldalán így fogalmazzák meg a kényszerbetegség diagnózisának felállítására vonatkozó kritériumokat a DSM-5 (Mentális Zavarok Diagnosztikai Kézikönyve) alapján:

A kényszerbetegség diagnózisa abban az esetben adható, amennyiben a vonatkozó tünetek legalább két hétig fennállnak, az egyes kényszergondolatok, kényszercselekvések legalább napi egy órát elvesznek az egyén életéből, valamint jelentős károsodást okoznak az illető életének egészére nézve.

Tehát, nagyon leegyszerűsítve a problémát azt láthatjuk, hogy az, akinek OCD-vel kell élnie, a megfelelő kezelés nélkül jelentős életminőségbeli romlást tapasztalhat, és a hétköznapok is sokkal megterhelőbbek lehetnek számára. Bár a kutyáknál egy kicsit más a helyzet, talán nem túlzás azt mondani, hogy őket is megviseli a kényszerbetegséggel való együttélés.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

Kényszerbetegség a kutyáknál: valóban létező jelenség?

A kutyák világában a kényszerbetegséget CCD-nek, avagy Canine Compulsive Disorder-nek (kutyák kompulzív zavara) is szokták nevezni, ugyanis a mai napig sokan vitába szállnak azzal, hogy a kutyák képesek-e az emberekhez hasonlóan „ráfókuszálni egy adott viselkedésre”, tehát, hogy teljesítik-e a zavar „obszesszív kritériumát”. Ennek eldöntése nem a mi feladatunk, viszont azt hozzátennénk, hogy mindkét terminust szokták használni a kutyáknál jelentkező kényszeres viselkedés leírására.

Ezek a viselkedések a normális kutyaviselkedés eltúlzott formái. Az elvártnál hosszabb ideig jelennek meg, kontextuson kívül ismétlődnek, és olyan helyzetekben, amelyekben rendellenesnek tekinthetőkú

– írják a PetMD állatorvosi honlap oldalán.

A kényszerbetegség kialakulásának okairól is számos elgondolás született. Egyesek szerint genetikai és fiziológiai okai is lehetnek, mások pedig inkább életmódbeli elégtelenségekben, vagy éppen a stresszben látják a probléma gyökerét. „Ha az, hogy a játékot a szájában tartja, valóban csökkenti a stresszes eseményben érintett neurotranszmitterek szintjét, a kutya nagy valószínűséggel újra végre fogja hajtani ezt a viselkedést, amikor stresszes. Egyes kutyáknál ez a viselkedés rituálévá és ismétlődővé válik az ahhoz társuló intenzív jutalom miatt – vagyis a stressz vagy frusztráció élettani érzetének csökkenése miatt” – magyarázza Lisa Radosta, állatorvos.

A kényszeres viselkedések szélsőséges reakciók, amelyek a fizikai és mentális stimuláció hiányából, magas szintű szorongásból, „feladat” hiányából, frusztrációból, túlizgatottságból (…) erednek.

A farokkergetés is lehet kényszeres cselekvés

Vannak, akik úgy gondolják, hogy bizonyos esetekben csak úgy tűnik, mintha kényszerbetegségről lenne szó, ám valójában figyelemfelkeltés áll a viselkedés hátterében. A gazda a produkált viselkedést (ami eredetileg lehet, hogy valóban a fentebb felsorolt okok valamelyikéből, például a szorongásból vagy a túlizgatottságból ered) jellemzően figyelemmel jutalmazza, így fenntartva azt. Annak érdekében, hogy ezt a lehetőségét ki lehessen zárni, gyakran a videófelvétel készítését javasolják– azt ajánlják, hogyha a kutya elkezdi a viselkedést, akkor a gazda menjen ki a szobából és vegye fel, hogy mit csinál kedvence a hiányában. Így láthatóvá válhat, ha az eb akkor is produkálja az adott viselkedést, amikor gazdája nincs a közelében.

Mi a következő lépés?

Ha kényszerbetegségre gyanakszunk, akkor nulladik lépésként érdemes dokumentálni, hogy az hogyan mutatkozik meg a kutyánál – melyik viselkedést, illetve viselkedéseket viszi túlzásba szerintünk, és milyen helyzetekben jelenik meg azok ismétlése, feltételezett kényszeressége. Ezt követően az első lépés mindenképpen egy állatorvos felkeresése, aki segíthet kizárni a más, hasonló tünetekkel járó neurológiai, endokrin, gasztrointesztinális és ortopédiai rendellenességek lehetőségét. Ha kiderül a kutyáról, hogy fizikailag teljesen egészséges és nincsenek fájdalmai, akkor már lehet CCD-re gyanakodni, bár még ebben az esetben is számos körülményt körbe kell járni, hogy az állat a lehető legmegfelelőbb kezelést kapja meg.

Ha a probléma a stresszben és az életmódbeli elégtelenségben gyökerezik, akkor legtöbb esetben már néhány kisebb módosítás is jelentős változásokat hozhat a kutya viselkedésében, ezeket pedig bármikor be lehet iktatni, ha szükséges, szakember segítségével:

A kiszámítható napirend csökkentheti a szorongást; a sok fizikai és szellemileg kihívást jelentő gyakorlat pedig segíthet levezetni a felgyülemlett energiát.

Ha az állatorvos is úgy látja, hogy az állatnak CCD-je lehet, akkor feltehetően egy kevert, gyógyszeres és viselkedéses kezelést fog javasolni. „A kényszeres zavarokat olyan gyógyszerekkel kezelik, amelyek csökkentik az izgatottságot és a belső feszültséget; valamint viselkedésmódosítással, hogy a kutyának a kényszeres viselkedésen kívül alternatív megküzdési stratégiát nyújtsanak” – összegzi Lisa Radosta.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés