A túlvilág kutyái: őrzők, vezetők és hűséges társak a mítoszokban

Állítsd be, hogy a We love Dogz az elsők között legyen a Google-találatokban!

Az ember és a kutya kapcsolata évezredekre nyúlik vissza, így nem meglepő, hogy négylábú társaink nemcsak a hétköznapokban, hanem a legendákban és vallási történetekben is fontos szerepet kaptak.

hirdetés

A világ számos kultúrájában úgy tartották, hogy a kutyák képesek átlépni a földi és a természetfeletti világ közötti határt. Hol kapuőrökként vigyázták a holtak birodalmát, hol útmutatóként segítették az elhunyt lelkeket, máskor pedig hűséges társként kísérték gazdájukat az utolsó úton is.

Kerberosz, az alvilág kapujának őrzője

A legismertebb túlvilági kutya kétségtelenül a görög mitológia démoni alakja, Kerberosz. A híres fenevad egy háromfejű kutya, az óriás Tüphón és a félig nő, félig kígyó alakú Ekhidna gyermeke. Neve görögül azt jelenti, hogy a mélység démona. A hatalmas teremtményt az istenek közül Hadésznek, az alvilág urának sikerült megszelídítenie, aki birodalmának őrzőjévé tette. Kerberosz arra ügyelt, hogy senki ne hagyhassa el az alvilágot engedély nélkül: a kapu őrzőjeként a rendet szimbolizálta és azt a határt, amelyet holt nem léphetett át szabadon.

Alakja évszázadokon, sőt, évezredeken át inspirálta az irodalmat, a festészetet és a filmvilágot, így mára a túlvilág legismertebb kutyájává vált. Nemcsak a híres Harry Potter könyvek írója, J. K. Rowling nyúlt vissza a háromfejű kutya képéhez Bolyhoska megmintázásakor, de a bolygóktól visszasorolt Plútó törpebolygó egyik 2011-ben felfedezett holdja is a Kerberosz nevet kapta.

Egy 2-3. századi gallo-román fríztöredék Kerberoszról

Az azték hitvilágban a kutya vezette át a lelkeket

Míg a görögöknél a kutya őrzőként jelent meg, addig az aztékok sokkal barátságosabb szerepet tulajdonítottak neki. Hitük szerint a halál után a lélek hosszú és nehéz utazásra indult Mictlanba, a holtak birodalmába. Ezen az úton egy kutya segítette át gazdáját a veszélyes folyókon és akadályokon. A legenda szerint azonban csak azok számíthattak erre a segítségre, akik életükben jól bántak a kutyákkal.

A történet szorosan kapcsolódik Xolotl istenséghez, akit gyakran kutyafejű alakban ábrázoltak. Xolotl a napisten ikertestvére volt, és többek között a tűz, a villámlás, a balszerencse, valamint a haldoklók, az átalakulás és a túlvilági utazás patrónusának tartották. A hozzá kötődő xoloitzcuintli – vagyis a mexikói meztelen kutya – ezért különleges tiszteletnek örvendett, sőt régészeti feltárások során olyan sírokat is találtak, ahol kutyákat temettek gazdáik mellé, hogy elkísérhessék őket a túlvilágra.

Garm, az északi legendák félelmetes őre

A skandináv mitológiában is találkozunk egy különleges kutyával, illetve farkasszerű lénnyel. Garm (ó-skandináv nyelven Garmr) a Hel, a holtak birodalmának kapuját őrizte. A legendák szerint láncra verve várta a Ragnarök, vagyis a világvége eljövetelét, amikor is kiszabadul, és fontos szerepet játszik majd a végső csatában. Garm alakja jóval komorabb Kerberoszénál is, mégis ugyanazt a gondolatot testesíti meg: a túlvilág kapuját egy kutyaszerű lény vigyázza. Ez a motívum azt mutatja, hogy az északi népek számára is természetes volt a kutya és a határőrzés összekapcsolása.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

Anubisz és a sakálok világa

Az ókori Egyiptom rendkívül erős túlvilágkultuszáról jellemzően Anubisz neve jut eszünkbe. A sakál-, illetve vadkutyafejjel ábrázolt embertestű lény fontos szereplő volt az ókori nép életében. Anubisz a balzsamozás és a temetkezés istene volt, ő kísérte el az elhunytak lelkét a híres mérleg-próbára, ahol magát a mérést végezte Ozirisz, a túlvilág legfőbb bírájának jelenlétében. Az elhunyt lelkét a mérleg egyik serpenyőjébe helyezte, míg a másikban Maatnak, az igazság istennőjének tollát tette. Ha a szív nehezebbnek bizonyul, mint a toll, akkor Ammut, a krokodilfejű alvilági lény felfalja a szívet.

Anubisznak, a sakál-, illetve vadkutyafejjel ábrázolt istenségnek fontos szerepe volt a túlvilági eseményekben

Kelta legendák és természetfeletti vadászkutyák

A kelta mondavilágban is fontos szerepet kaptak a különleges kutyák. A legismertebbek az úgynevezett fehér vadászkutyák, vörös fülekkel, amelyek gyakran természetfeletti lényeket vagy isteneket kísértek. Ezek az állatok nem feltétlenül a halált jelentették, inkább azt jelezték, hogy a földi világ és a szellemek birodalma között megnyílt az átjárás. A vadászkutyák egyszerre voltak vezetők, őrzők és hírvivők, akik a legendák szerint olyan helyekre is eljuthattak, ahová az emberek nem.

Miért éppen a kutya?

Érdekes kérdés, hogy a világ ennyire különböző kultúrái miért éppen a kutyának adtak ilyen fontos szerepet. A válasz valószínűleg magában az ember és a kutya kapcsolatában rejlik. A kutya volt az első háziasított állatok egyike, amely nemcsak vadásztárs, hanem őrző, védelmező és családtag is lett. Rendkívüli tájékozódóképessége, kifinomult érzékszervei és feltétel nélküli ragaszkodása könnyen vezethetett ahhoz a gondolathoz, hogy olyan utakat is ismerhet, amelyeket az ember nem. Talán ezért jelenik meg újra és újra vezetőként, kapuőrként vagy kísérőként a túlvilágról szóló történetekben.

Római kori bronzszobor a 2. századból, a mai Marokkó területéről

Bár kontinensek és évszázadok választják el ezeket a mítoszokat egymástól, egy közös vonásuk mégis van: a kutya akkor is az ember mellett marad, amikor a legendák szerint már minden földi ösvény véget ér. Talán éppen ezért maradtak fenn ezek a történetek évezredeken át – mert a kutyáról alkotott képünkben a hűség, a védelem és a társaság mindig is összetartozott.

Glamour - We love Dogz Mancsparty

Mancsbárral, fotósarokkal és hasznos előadásokkal várunk július 18-án az ETELE Plazaban. Vegyél részt kedvenceddel a szépség- és ügyességi versenyen és vidd haza az ajándékokat!

Ott Leszek!

hirdetés