Golden retriever: a világ egyik legnépszerűbb családi kutyája, amivel valóban családtagként kell bánni
Közzétéve: 2020. 08. 17. 02:00 - Frissítve: 2025. 12. 20. 11:00
- Fotók: Strawberry Goldens kennel • 11 perc olvasás
Egy „goldie”-t szinte nem is lehet nem a családja körében, gyerekekkel körülvéve, vagy a gazdája lábához simulva elképzelni. Aranyló bundája és értelemtől csillogó szemei mindenkit rabul ejtenek, nem véletlenül tartják már hosszú ideje az egyik legnépszerűbb fajták között számon ahogy hazánkban, úgy világszerte.
hirdetés
Hogy valójában milyen környezetbe és gazda mellé ajánlott a golden retriever, azt Grégász Zsolt, a Strawberry Goldens kennel tulajdonosa részletezi, aki segítségünkre volt a fajtaleírás elkészítésében.
Annyit előrebocsáthatunk, hogy a hazai fajtagondozás még jelentősebb lett az elmúlt 10-15 évben, ami főként a tenyésztési feltételek mind szigorúbb ellenőrzésében, valamint a minél szélesebb körű tájékoztatásban nyilvánul meg. Ugyanakkor ez nem tudta teljes mértékben visszaszorítani a hatalmas károkat okozó szaporítótevékenységet; emiatt még fontosabb, hogy a leendő gazdik hiteles forrásból informálódjanak, és megbízható tenyésztőtől válasszák ki leendő kedvencüket. A későbbiekben az úgynevezett „dizájner fajtákra” is kitérünk, ami szintén árnyalja a képet a golden retrieverek kapcsán.
A golden retriever eredete
A fajta történetét vizsgálva kalandos fordulatokkal szembesülünk. Az elhivatott fajtatörténészeknek köszönhetően a golden retrieverek kialakulása szerencsére remekül dokumentált. Sok kutyafajtával ellentétben a „goldiek” múltja nem nyúlik vissza olyan régre: tenyésztési programjuk 1864-ben kezdődött, Lord Tweedmouth által. A skóciai Guisachan House nevű birtokán élő üzletember egy jó kiállású, sárga színű simaszőrű retriever (Flat Coated Retriever) megvásárlásával indult el az úton, amelyet pároztatott egy mára kihalt fajta, a tweed vízi spániel (Tweed Water Spaniel) egy példányával. Az utódok pároztatásába a két említett kutyafajta mellett az ír szettert is bevonta, továbbá egy fekete simaszőrű retriever is megjelent a palettán. Amellett, hogy a keresztezésből született kiskutyák nagyon attraktívak voltak, engedelmesség és feladattudat is jellemezte őket. A kölykök Tweedmouth családtagjaihoz, valamint barátaihoz kerültek; itt a lord unokaöccsét, Lord Ilchestert kell külön megemlítenünk, aki szintén tovább tenyésztette a kutyákat. A tenyésztői tevékenységnek hála tovább fejlődtek a ma ismert golden retriever elődei.
A fajta csak 1908-ban került a figyelem középpontjába, köszönhetően Lord Harcourt rajongásának, aki az Oxfordshire megyében felvő Nuneham Park nevű birtokán összegyűjtötte az eredeti párosításokból származó kutyákat, és az említett évben részt is vett velük a Kennel Club Show kiállításon, az Any Variety Retriever, azaz bármely fajtájú retriever kategóriában, ahol mint sárga simaszőrű retrieverek (Yellow Flatcoated Retrievers) szerepeltek. A golden retriever elnevezést is ebben az időben kezdték használni, és szintén Lord Hartcourtnak tulajdonítják a névadást.
A kiállítás meghozta a népszerűséget az aranyló bundájú négylábúknak, és egyre többen szerettek volna ilyen kutyát tartani.
A rajongók között kiemelt figyelmet érdemel egy Mrs. Charlesworth nevű hölgy, aki nemcsak teljes odaadással viseltetett a golden retrieverek iránt – 1910-ben vette meg első goldie-ját –, de egész életében, egészen pontosan 1954-ben bekövetkezett haláláig mindent megtett a fajta érdekében. Elsősorban a fajta eredeti, kettős feladatköréért kampányolt. Tudniillik, mint a retrieverek, úgy eredendően a golden retriever is vadászkutya. Mrs. Charlesworth volt az ötletgazdája, és a megvalósításának élharcosa, az 1911-ben megalakult Golden Retriever Klubnak; megfogalmazta a fajtastandardot, továbbá azért lobbizott, hogy a golden retrievereket ne flatcoated retrieverként, hanem önálló fajtaként regisztrálja a The Kennel Club, ami 1913-ban meg is valósult.
Okozott némi bonyodalmat a fajta életében, hogy mindezzel párhuzamosan egy Col Le Poer Trench nevű rajongója amellett agitált a Kennel Clubnál, hogy a golden retriever őse valójában egy orosz fajta, és kérte, hogy saját kutyáit sárga orosz retrieverként rögzítsék. Az ezt követő évek kiállításain megkezdődött a „harc” a golden retrieverek és az orosz retrieverek között; hol az egyik, hol a másik fajta javára, míg végül a már sokat emlegetett Mrs. Charlesworth kutyája, Noranby Campfire volt az, akinek sikerült bajnoki címet szereznie. Az I. világháború végül valamennyi kutyás tevékenységet megakasztott, de addigra a golden retrievereknek sikerült bebiztosítaniuk magukat a kutyafajták között.
A golden retriever fajtastandardja
Az FCI (Fédération Cynologique Internationale; Nemzetközi Kinológiai Szövetség) a golden retrievert 111-es számmal jegyzi a VIII. Retrieverek – hajtókutyák – vízi vadászok fajtacsoportban, az 1., Retrieverek elnevezésű szekcióban, mint munkavizsgára kötelezett fajta. Az alábbiakban néhány jellemzőt emelünk ki, a teljesség igénye nélkül.
Ezeknek az aranyszőrű vadászkutyáknak az általános megjelenését a szimmetria, a kiegyensúlyozottság és az aktivitás jellemzi. Mozgásuk dinamikus, erőteljes. Marmagasságukat tekintve a kanok esetében az 56–61 cm, míg szukáknál az 51–56 cm a standard. Sűrű, dupla (aljszőrzettel rendelkező), vízálló bundájuk lehet sima vagy hullámos, színét tekintve pedig az arany, illetve a krém árnyalatok az elfogadottak. Az orruk lehetőleg fekete, míg a szemük sötétbarna, sötét szegélyű.
Amellett, hogy Grégász Zsolt tenyésztő beszélt a bevezetőben már említett szaporítói tevékenység jelentette káros hatásokról, kiemelte, hogy
„a tenyésztést tekintve a hazai állomány színvonala ma már nemzetközi szinten is a legjobbak közé tartozik Európában, ami az áldozatos tenyésztési munkának köszönhető. Egy-egy párosítás alkalmával ma már sokkal gyakrabban fordul elő, hogy a kívánt eredmény elérése érdekében akár angol, spanyol, francia, svéd vagy más, nem épp közeli országban élő fedezőkant választ a tenyésztő. Ez egyértelműen előmozdította a magasabb színvonal elérését.”
A szaporítás káros mivoltát erősíti meg az a tény is, hogy a menhelyeken és a fajtamentőknél is szinte kizárólag ilyen származású – azaz nem a hazánkban hivatalos tenyésztési szabályzatnak megfelelő kutyáktól és körülmények között született – kutyákkal lehet találkozni.
Mint megtudtuk, az elmúlt években a goldenek színét tekintve is megfigyelhetők tendenciák. „10-15 évvel ezelőtt egyre nagyobb igény mutatkozott a krémszínű (tehát nem fehér színű, és nem is nevezzük fehérnek) goldenek iránt mind tenyésztői, mind tulajdonosi oldalról. Erre biztosan hatással volt az akkor legsikeresebb magyar tulajdonú – de svéd tenyésztésű – kutya, WW., EW. Dewmist Silk Screen (Storm), aki szinte mindent megnyert, amit lehetett, kivéve a Cruft's-ot. Aztán lassan ismét egyre többen kezdték keresni a klasszikusabb, aranyszínű típusokat, és mára talán kiegyenlítődött a szín szerinti arány. Fontos tudni, hogy maga a szín nem befolyásol semmit a fajtánál – sem temperamentumot, sem egészséget tekintve –, ez leginkább szubjektív tényező, kinek melyik színváltozat tetszik inkább.”
Emellett a már szóba került „dizájner fajtákról”, – például a golden retriever és az uszkár keresztezéséből létrehozott, igen nagy népszerűségnek örvendő goldendoodle-t említhetjük – is fontos tájékoztatni az érdeklődőket, hiszen ezeknek a tulajdonképpen keverék kutyáknak az elterjedése nem segíti elő a fajtajelleg megőrzését, ahogy a többi érintett fajta, úgy a golden retriever esetében sem. Ezen felül a dizájner kutyák mögött szintén szaporítói – hiszen nem elismert fajtákról van szó, így fajtastandard sem született az esetükben –, és nem tenyésztői háttér áll, ami az állatok egészségét, habitusát is befolyásolja. Általánosságban az mondható, hogy nem tudni milyen, esetlegesen negatív következményei lesznek két fajta párosításának. (Itt megemlíthetjük a labrador és az uszkár keresztezéséből született labradoodle esetét, amely esetben idővel maga a megalkotó, Wally Conron kiképző nyilatkozta, hogy megbánta annak létrehozását, hiszen idővel ellenőrizhetetlenné vált, milyen kutyák születnek a pároztatásokból. A genetika ugyanis nem olyan egyszerű, hogy két fajta keresztezése minden egyes alkalommal ugyanolyan génállományú kutyákat eredményez.)
Első képek a DOGZ Fesztiválról
A golden retriever jelleme
A fajtastandard is kiemeli, hogy a golden retriever már első pillantásra kiegyensúlyozott, kedves kutya. Amellett, hogy barátságosak, természetes munkaösztönnel rendelkeznek és kifejezetten magabiztos kutyák. A fajta – ahogy az sok más munkakutyánál, például a pásztorkutyáknál is így történt – eredeti munkaköre, azaz az apróvadas vadászat az évtizedek során visszaszorult. Ahogy az emberek életmódja változott, úgy változott a kutyáké is; a golden retrieverek helye, szerepe is más napjainkban: elsősorban családi vagy segítőkutyák. Hogy ennyi szerepben képesek helytállni, ráadásul kiemelkedő módon, azt az eredeti tulajdonságaik és az adottságaik teszik lehetővé. Mivel vadászcélra lettek kitenyésztve, ehhez mérten megvolt az elvárás velük kapcsolatban – amit a standardban is lefektettek. Ma ugyanezeket tudják használni, vagy mi, emberek kiaknázni, csak más helyzetekben.
Nem véletlenül találkozhatunk velük kapcsolatban a will to please, azaz a megfelelni vágyás, akarás kifejezéssel. Intelligenciájával, barátságosságával együtt ez nagyon sokoldalú fajtává teszi. Ennek egyik egyre inkább szembetűnő eredménye a segítőkutyák közötti magas arányuk. Nagyon sok leendő gazdi már annak tudatában keresi a fajtát, hogy akár családon belül, akár más keretek között, a megfelelő képzés után a kutyával valamilyen segítőmunkát végezzen. Például vakvezető, rohamjelző, mozgássérült-segítő, személyi segítő vagy terápiás téren
– mutat rá a tenyésztő a golden retrieverek értékeire. Ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy bár könnyen tanítható kutyák, de tévedés azt hinni, hogy az ösztönös intelligencia elegendő: megfelelő képzés nélkül nem lesz magától okos vagy jól nevelt egy kutya. Emiatt nagyon fontos már kölyökkortól a következetes nevelés, ami a harmonikus, problémamentes együttélés feltétele is. Ehhez a szakember a kutyaiskolák keretein belüli képzéseket ajánlja, hiszen egy nem kellően felkészült gazda akár el is ronthatja újdonsült kedvencét – ahogy ez minden fajta esetében igaz. Így tehát mind az állat, mind a kutyatartó számára hasznos, ha képzett oktatóval dolgoznak együtt. „Cserébe szinte garantált, hogy az iskolában és a hétköznapi életben is büszke lehet majd kedvencére” – emeli ki Zsolt a várható eredményt.
Azzal számolni kell, hogy nem egy született őrző-védő kutya; bár jelezni tud, de házőrzésre nem alkalmas.
A golden retriever számára ideális környezet
A goldie-k rendkívül emberközpontú, családcentrikus kutyák, így ehhez mérten igénylik, hogy a gazdájukkal, gazdáikkal együtt éljenek, és részesei lehessenek a családjuk életének, mindennapjainak, meglegyen köztük a fizikai kontaktus, és megkapja a napi simogatásadagját. Éppen emiatt a tenyésztők jellemzően nem adnak kölyköt olyan családnak, ahol kizárólag kint, az udvaron tartanák. Erre ez a fajta nem alkalmas, a ridegtartást kifejezetten rosszul tűri, lelkileg megviseli. Ebből kifolyólag akár lakásban is lehet tartani őket, de azzal számolni kell, hogy az idő múlásával, ahogy az állat öregszik, ízületei pedig veszítenek egészségükből, egyre nehezebbé válik majd az idős kedvenc mozgatása egy emeletes házban; főleg, ha nincs lift az épületben. Tekintve, hogy egy 30–40 kilós kutyáról van szó, a kézben cipelés nem mindenki számára megoldható, emiatt ezt a tényezőt is számításba kell venni a választásnál. Ugyanígy az intenzív vedlést, és az azzal járó takarítási feladatokat is meg kell említeni, amire a goldenek esetében készülni kell. Akit zavar a bútorokon vagy a ruhán lévő kutyaszőr, azok számára nem megfelelő a fajta.
A rendszeres sétáltatás, a fizikai és a mentális foglalkoztatás a golden retrieverek számára is elengedhetetlen. Naponta minimum kétszer legalább 1 óra sétáltatással kell számolni az esetükben, erre a fajtának szüksége van; ha ez az igény kielégül, a kutya a nap további részét nyugodt heverészéssel tölti, hacsak mi magunk nem kínálunk valamilyen izgalmas programot a számára.
Ha a gazdának alkalmanként nincs ideje a hosszabb kintlétekre, úgy játékkal, tanulással rövidebb idő alatt is ki lehet elégíteni a kutya feladatigényét. Erre Zsolt a labdázást vagy az apportírozást, illetve új feladatokat, vagy a már tanult dolgok gyakorlását javasolja, de, mint fogalmaz, „a jó hír az, hogy egy golden retriever szinte bármiben boldogan részt vesz, amit a gazdival csinálhat.” Ezek a rövidebb, intenzívebb alkalmak azonban nem válthatják ki a sétákat, hiszen azok más formában elégítik ki a kutya igényeit.
Miképp az előző pontban már rámutattunk, a golden retrieverek esetében rendkívül fontos a megfelelő képzés, akár szervezett kereteken belül, így a leendő gazdának az ezzel járó időráfordítással, valamint anyagi tényezőkkel is számolnia kell. Ha pedig a tulajdonos valóban szeretné látni, mire születtek ezek a remek kutyák, úgy érdemes visszatérnie a fajta eredeti feladatköréhez, és a tenyészcéloknak megfelelő munkát, például vízi, erdei vagy mezei apportírozást végeztetni velük. Erre is találni már megfelelő tréningeket, és szerencsére nagyon sok golden retriever tulajdonos is aktívan tréningezik, dolgozik és vadászik is a kutyájával.
Összességében úgy fogalmazhatunk, hogy a golden retrieverek sportos személy vagy család mellé valók, ami nem zárja ki az aktív nyugdíjasokat, ahogy a mozgalmas mindennapokat élő kisgyermekes családokat sem.
„Általánosságban elmondható, hogy minden olyan ember boldog lesz vele, aki nem díszként vagy kerti kellékként tekint egy kutyára, hanem családtagként, és hajlandó is ezért az élete jelentős részét megosztani vele. A golden retriever mindenben partner lesz” – foglalja össze a tenyésztő.
A golden retriever ápolása
A golden retriever szőre rendszeres ápolást, fésülést igényel. A bunda hajlamos lehet a filcesedésre (főként a fültőnél és a hajlatoknál), ami így megelőzhető, ahogy a szőrhullás mértéke is csökkenthető ezáltal. Az olyan alap kozmetikai feladatokat, mint a szőr rövidre vágását a mancsokon és a füleken, a gazda is el tudja végezni; ezt kozmetikustól is elsajátíthatja, de dönthet úgy is, hogy mindig szakemberre bízza kedvence fazonírozását körülbelül 2-3 havonta. A tenyésztői tapasztalatok azt mutatják, hogy nem minden kutyakozmetikus ismeri a fajta helyes nyírási technikáját, így ezen a téren ajánlott tájékozódni akár a tenyésztőnél, akár más gazdáknál. Ez hatványozottan igaz a kiállítási felkészítés esetén. Lényeges tudnivaló, hogy dupla rétegű bundájuknak többféle funkciójuk van, többek között a hőszabályozás és a külső elemektől (víztől, sártól, közvetlen napsugárzástól) való védelem. Emiatt egyáltalán nem ajánlott nyáron rövidre nyírni a szőrüket, sőt, ezzel csak többet ártunk, ráadásul a kutyának nem lesz kevésbé melege.
A gazdának készülnie kell arra, hogy bundás kedvence imádja a vizet és a sarat, így esős időben szinte garantált, hogy egy pocsolyát sem fog kikerülni. Ennek okán a fürdetésével is ekképp kell számolni. Kis könnyebbség, hogy a sár száradás után lepereg a bundájukról, így a kutya a séta utáni alvásból már tisztán ébredhet, azonban a fekhely tisztítása a gazdára marad. Ami már nem múlik el nyomtalanul, azok a különféle aromák; a goldie-k másik nagy szenvedélye ugyanis a különféle szagos dolgokban, például a haltetemekben való hempergőzés. Ez szintén fürdetést von maga után.
A golden retriever jellemző betegségei
A fajta tenyésztése szigorú keretek között zajlik Magyarországon. Ahhoz, hogy egy kutya tenyésztésre alkalmas legyen, rendelkeznie kell tenyészszemlével (ez a vizsga a fajtára jellemző küllemi tulajdonságokra, tenyésztést kizáró hibákra fókuszál) és képességvizsgával (a fajtától elvárt temperamentumra és legfontosabb képességekre koncentráló vizsga). Ezeken felül egészségügyi szűrések is kötelezőek, például a csípő- (HD), a könyök- (ED) és a vállszűrés (OCD). A golden retrieverek esetében rendszeresen kell szemvizsgálatot is végezni olyan típusú betegségek miatt (is), melyek genetikailag nem szűrhetőek (például katarakta, ectropium, entropium); ez tenyésztés esetén nem lehet régebbi 1 évnél. A genetikai szűrések köre egyre bővül – a leggyakoribb jelenleg a prcdPRA, PRA1, PRA2 a szem esetében. Gyakori még az ICT szűrés (ichthyosis, leegyszerűsítve korpásodás) –, de ez nem tenyésztési követelmény, és alapvetően nem is olyan formában jelenik meg, mint néhány más fajtánál, a kutya életminőségét nem befolyásolja.
A felsorolt egészségügyi problémák közül a leggyakoribbak a csípő- és a könyökdiszplázia, melyek kialakulásának esélyét a tenyésztők igyekeznek a lehető leginkább csökkenteni, azonban a jelenlegi tudással megszüntetni még nem lehet. Ennek oka, hogy a genetikai tényezők mellett olyan külső tényezők, mint a nem megfelelő táplálás, illetve mozgatás is állhatnak a kialakulásuk hátterében.
A golden retrieverek átlagos várható élettartama 12-14 év.
Elolvashatod másik 27 kutyafajtáról, neves hazai tenyésztők közreműködésével elkészített fajtaleírásunkat a december 6-án megjelent, Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták lexikonja című 380 oldalas, keménykötésű lexikonunkban. Az exkluzív fotókkal gazdagon illusztrált kötetet úgy állítottuk össze, hogy eddig még soha nem látott részletességgel mutassa be a 11 magyar, és a 17 legnépszerűbb külföldi kutyafajtát. Ha szeretnéd megrendelni a kiadványt, kattints a lent látható keretes hirdetésben a linkre.
A legmodernebb kutyás lexikon
Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.
hirdetés
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Szénási Szimonetta
Kapcsolódó cikkek
