Nem direkt csináljuk, ám gyakran anélkül, hogy észrevennénk, meglehetősen ellentmondásos jeleket küldünk kedvenceinknek. Cikkünkben segítünk ezeket felismerni, illetve néhány tippet is hoztunk, amelyek segítségével elkerülhető a kutya összezavarása.

hirdetés

A kutyák és az ember kapcsolata már régre nyúlik vissza, ám még a több évezredes együttélés után is vannak kommunikációs súrlódások, amelyek megnehezíthetik a mindennapokat. Ezekkel pedig sokszor nincsenek is tisztában a gazdik, csupán azt veszik észre, hogy kutyájuk „nem fogad szót”. A probléma viszont nem feltétlenül a kutya engedelmességéből, avagy annak hiányából következik, hanem abból, hogy az ember viselkedése, szavai és hanghordozása egymásnak ellentmondó üzeneteket közvetítenek. Ezzel pedig könnyedén összezavarhatjuk még a gyakorlottabb négylábúakat is. A következőkben 7 gyakori szokást ismertetünk, amelyek pont ebbe a kategóriába tartoznak – ezek alapján felmérhető, hogy valaki mennyire kommunikál következetesen kedvencével, illetve, hogy hogyan javíthat rajta, ezzel erősítve a kutya és gazdája közötti kapcsolatot.

Íme a 7 szokás, amivel valószínűleg összezavarod a kutyádat

1.) Szemből, a kutya fölé hajolva köszöntöd

Ez a viselkedés a bizalom kialakítása után már annyira nem okoz problémát, ám egy félős, bizalmatlan, vagy akár ismeretlen kutya számára fenyegető lehet.

Amikor az emberek üdvözlik egymást, udvarias dolog egymással szembefordulni, a másik felé hajolni, és közben szemkontaktust tartani. A kutyák társadalmában azonban az ilyen viselkedés – ahelyett, hogy jó modort jelentene – udvariatlan és fenyegető

– magyarázza Karen B. London, PhD, CAAB, CPDT-KA a Kinshipnek.

Ahelyett, hogy szemből üdvözölnénk a kutyát, érdemes egy kicsit oldalra fordulni, ahelyett pedig, hogy fölé hajolnánk, ha biztonságos, érdemes leguggolni, hogy kevésbé legyünk fenyegetőek a számára. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nem minden kutya szeretne ismerkedni – tartsuk tiszteletben gazdája kérését, vagy ha ő külön nem emeli ki, akkor vegyük észre, ha az eb nem szeretne interakcióba lépni velünk.

2.) A hangod nem tükrözi a szavaid üzenetét

Erre, illetve az ezt követő pontokra már saját kutyánknál is fontos odafigyelnünk. A kutyák nagyon jók abban, hogy megtanulják a vezényszavakat, ám segíthetünk nekik azzal, hogy a szavak jelentéstartamához igazítjuk a hangszínünket – sőt, éppen ellenkezőleg, össze is zavarhatjuk vele őket. Erre kiváló példa a behívás: ha a „gyere ide” fenyegető tónussal hangzik el és van egy olyan rejtett üzenete, hogy „mert ha nem, akkor kikapsz”, akkor nem valószínű, hogy az eb lelkesen oda fog galoppozni a gazdájához.

Nyilvánvalóan fontos a határozottság és a hangerő, de az is lényeges, hogy a hanghordozásunkkal is hívjuk a kedvencünket, ne csupán a szavainkkal. Ebben az esetben a legjobb tehát a derűs, figyelemfelkeltő és lelkes hanghordozás, füttyszóval vagy tapssal kiegészítve. Ehhez nem kell a felismerhetetlenségig torzítani saját hangunkat, elég, ha az a megszokotthoz képest vidámabb, hiszen a kutyák már a kisebb változásokra is érzékenyek.

Az olyan apróságoknak, mint a hanghordozás, nem csupán a behívásnál jelentőségük – a kommunikáció hatékonysága múlhat rajtuk. Míg a „gyere ide” vezényszónál előnyt jelent a vidám, energikus hanghordozás, addig például a „marad” parancsnál pont, hogy hátráltathatja a folyamatot, hiszen összezavarhatja a kutyát. Utóbbinál jobb, ha nyugodt hangnemben ejtjük ki a szavakat, így valószínűbb, hogy az eb megérti, amit kérünk tőle.

Angol springer spániel / Fotó: welovedogz.hu

Egyszerűen és röviden megfogalmazva tehát a hangunkkal rá kell erősítenünk a vezényszavak jelentésére, ami nem minden esetben (például, ha a behívásnál maradunk, saját tapasztalataimból is tudom, hogy egyáltalán nem egyszerű megtartani a derűs, mégis határozott hangot, ha elsőre úgy tűnik, hogy az adott helyzetben nem is reagál rá a kutyám) és nem mindenki számára egyszerű. A vezényszónak megfelelő hangszín megtalálása van, akinek ösztönösen megy, ám vannak, akiknek jót tesz egy alapképzés, vagy akár egy tapasztaltabb kutyás segítsége, akitől megtanulhatják a kutyás kommunikáció fortélyait.

3.) Hátat fordítasz neki, amikor maradnia kell

Ez egy nagyon tipikus szokás, ám a kutyák számára egyáltalán nem egyértelmű. Való igaz, hogy a „marad” megtanításának végső célja az, hogy kedvencünk a körülményektől függetlenül egy helyben maradjon – akkor is, ha hátat fordítunk neki. Ám amíg a tanulási fázisban van és nem tudja pontosan, hogy mit is vár el tőle gazdája, addig ez egy hátráltató tényező lehet.

A kutyáknak természetes hajlamuk van arra, hogy kövessenek minket, amikor elsétálunk. Így míg a jelzésünk azt mondja nekik: „maradj”, a testbeszédünk egy másik üzenetet közvetít: „menjünk” (…) Számukra könnyebb, ha ezt a tanítást (a „maradj” tanítását – szerk.) hátrálással kezdjük el ahelyett, hogy hátat fordítanánk és elsétálnánk. Miután megtanulják, hogy a hátrálás után visszatérsz, sokkal könnyebb lesz megtanítani nekik, hogy ott maradjanak és várjanak rád akkor is, ha megfordulsz és elsétálsz

– fejti ki Karen B. London.

4.) Lelököd magadról, amikor felugrik rád

Sok gazdi szenved azzal, hogy kutyája állandóan felugrál. Sokan igazi szélmalomharcot folytatnak kedvencükkel azáltal, hogy lelökdösik magukról. Ettől az eb jellemzően sokkal lelkesebben folytatja az ugrálást, amit a gazdi még több lelökéssel „jutalmaz”. Természetes reakció, hogy lelökjük magunkról a kutyát, ám általában nem segít a helyzeten – ennek oka pedig az, hogy a cselekedetet máshogy értelmezi a kutya és máshogy a gazdája. Az ember azt próbálja kommunikálni vele, hogy legyen vége az ugrálásnak, míg az eb annyit ért belőle, hogy játék van. Ez a kommunikációs súrlódás mindkét félnél frusztrációt és zavarodottságot okozhat. A megoldás viszont egyszerűbb, mint gondolnánk!

Általában kétféle módszert szoktak ajánlani, az egyik, hogy amikor felugrik a kutya, a gazdi elfordul, ezt pedig addig folytatja, míg az állat egy nyugodtabb viselkedést nem produkál. Amint ez megtörténik, a gazdi jutalmazza az ebet. Egy alternatív megoldás, hogy a gazdi nem csupán elfordul, hanem el is sétál a kutyától (vagy kimegy a szobából), vár egy keveset, majd visszatér a kutyához. Ha a kutya újfent felugrál, ezt megismétli a gazdi, ám ha az eb leül, lefekszik vagy nyugodtabban várakozik, megjutalmazza őt. Bármelyiket is választjuk, minden bizonnyal nem az első és nem is a második alkalommal fogja megtanulni az eb, hogy mit is szeretnénk tőle, ám ha következetesek maradunk, hamar ráérez a dologra.

5.) Játszani próbálsz a kutyáddal, ám ezt nem kommunikálod felé

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a kutyák mindig kaphatóak egy kis játékra, szinte kérdés nélkül. És bár megtörténhet, hogy valóban léteznek ilyen ebek, legtöbbjük azt preferálja, ha van döntési lehetőségük és gazdájuk megkérdezi arról, hogy szeretnének-e játszani – természetesen az ő nyelvükön. Tehát míg az, ha egyik pillanatról a másikra kutyád irányába rohansz vagy hirtelen eldobsz neki egy játékot lehet, hogy összezavarja, addig az már teljesen más kategóriába tartozik, ha felkelted a játékkal a figyelmét, vagy elfutsz előle. Ezekkel ugyanis valóban közös játékot kezdeményezhetsz, és a kutya is érteni fogja, hogy mit szeretnél tőle.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

6.) Foglalkozol a kutyáddal, amikor igazából azt szeretnéd, hogy békén hagyjon

Bármennyire is örömteli a közösen töltött idő, vannak olyan dolgok, amelyeket kedvencünk beleszólása nélkül szeretnénk elintézni. Ezt viszont nem valószínű, hogy magától felismeri az eb, így meglehet, hogy még „tolakodóbb” lesz, ha közeledési próbálkozásaira szavakkal vagy érintéssel válaszolunk. Valószínűleg sokunk elkövette már azt a hibát, hogy az eb figyelemfelkeltő viselkedésére valami olyasmivel válaszolt, „hogy most nem jó, majd kicsit később”, felvette vele a szemkontaktust, majd megnyugtatásul megsimogatta a négylábút. És bár ez egy egészen ösztönös reakció, sajnos nem valószínű, hogy kedvencünk ilyenkor hiánytalanul megérti azt, amit kommunikálni próbálunk felé – sőt, valószínűleg össze is zavarodik tőle. Ez viszont egészen könnyedén orvosolható:

Ez a viselkedés a „nézz félre” és egy olyan társas jelzés, amely (nagyjából lefordítva) azt jelenti: most nem vagyok elérhető társas interakcióra. (…) A „nézz félre” végrehajtásához fordítsd el az arcodat a kutyától, felemelt állal. Ha a kutya arra az oldalra megy, amerre éppen nézel, néz újra félre a másik irányba, és ismételd meg szükség szerint.

– összegzi Karen B. London.

A tréner továbbá kiemeli, hogy a kutyák világában ez a jelzés nem számít gorombának, érzelmi töltet és ítélkezésmentes.

7.) Bent tartod a lélegzetedet

Bár ez elsőre nem tűnik olyan szokásnak, ami összezavarhatja a kutyánkat, a valóságban még egy ilyen apróság is számít. Amikor az ember feszült, sokszor észrevétlenül is bent tartja a lélegzetét – a kutyák pedig könnyedén felismerik ezt az apró jelet, és átveszik a feszültséget. Ám sokszor nem tudják, hogy mi az aggodalom kiváltó oka. Ha észrevesszük magunkon, hogy bent tartjuk a levegőt, amikor mondjuk kutyát sétáltatunk (esetleg azért, mert korában volt valamilyen negatív tapasztalatunk egy odarohanó, póráz nélküli ebbel, vagy azért, mert kedvencünk reaktívabb az átlagnál), érdemes valahogyan megakadályozni ezt a szokást. A legegyszerűbb megoldás, ha ilyenkor beszélgetünk kedvencünkkel.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés