Hazánkban viszonylag ritka, ám annál ismertebb fajta a mexikói meztelen kutya, avagy a xoloitzcuintle.

hirdetés

A mexikói meztelen kutyát hivatalosan 1961-ben ismerte el az FCI, ezzel ő lett az első kopasz kutyafajta a szervezet nyilvántartásában. Azóta is összesen csak hármat ismer el a szervezet, az AKC és az FCI pedig együttesen négy kopasz fajtát tart számon. Így mondhatni, egy igencsak exkluzív csoport tagja ez a hosszú múltú eb. Túlnyomó többségben xoloitzcuintle (vagy Amerikában xoloitzcuintli) néven hivatkoznak a fajtára, ezzel megőrizve az azték hagyományokat. A név két szó összevonásával keletkezett – Xolotl (egy azték isten neve) és itzcuintli (azték szó a kutyára). A fajta nevének kiejtése érthető okokból sokak számára nehézséget jelent, a legtöbb forrás szerint viszont a következőképpen kell kimondani: [so-lo-ic-kvint-li]. A bonyodalom elkerülése végett így sokan csak xoloként [sóló] hivatkoznak rá, ami hétköznapi keretek között bőven elegendő. Tudj meg többet a fajtáról a következő érdekességek segítségével.

Kép: welovedogz.hu

1.) A fajtához fűződő tradíciók majdnem a kihalásához vezettek

A mexikói meztelen kutyákat a mai napig kiváló őrző és védelmező kutyának tartják, ám a legendák szerint nem csak az emberektől, hanem a gonosz szellemektől is megvédi a házat. A xolót tehát nagy becsben tartották, ám a történelem során ez nem mindig volt kifizetődő az állatok számára. Ezeket a kutyákat gyakran feláldozták – alkalmanként azért, hogy gazdájukat a halálban is védelmezzék, máskor pedig vallási rituálékon szolgálták fel őket.

Marc Thompson, a Tijeras Pueblo Múzeum egy korábbi igazgatója szerint a xolo populációjára a spanyol konkvisztádorok mérték a legnagyobb csapást, ugyanis a gyarmatosítók fogyasztása olyan mértékű volt, hogy az 1500-as évek végére a fajta a kihalás szélére került. Az antropológus és régész professzor egyik írásában azt is megemlíti, hogy a fajta újjáélesztése többek közt olyan művészeknek köszönhető, mint Frida Kahlo és Diego Rivera.

Diego Rivera egy mexikói meztelen kutyával az oldalán / Kép: Wikimedia Commons

2.) Az 1954-es Xolo Expedíció

A xolo először az 1940-es években kezdett el felbukkanni mexikói kutyakiállításokon – már ekkor is többé-kevésbé ismert volt a fajta, főleg az országban, ám nem volt kifejezetten népszerű. Az FCM („Federación Canófila Mexicana”; Mexikói Kinológiai Szövetség) ebben az időszakban alakult meg és hamar felismerte, hogy drasztikus lépések nélkül elkerülhetetlenné válik a xolo kihalása. Az FCM rövidesen megalakulása után az FCI tagszervezetévé vált, így a Nemzetközi Kinológiai Szövetség támogatásával megindult az „1954-es Xolo Expedíció”, Norman Pelham Wright vezetésével. A program keretein belül sikeresen kialakítottak egy stabil tenyészállományt, ezzel megmentve a fajtát. Rövidesen ezután, 1956-ban az FCM hivatalosan is elismerte a fajtát, néhány évre rá pedig az FCI nyilvántartásába is bekerült.

3.) Egy labdarúgóklub is sokat tett a fajta népszerűsítéséért

A Club Tijuana Xoloitzcuintles de Caliente egy mexikói labdarúgóklub, amelyet 2007-ben alapítottak és amely büszkén viseli a fajta nevét, illetve címerén is egy mexikói meztelen kutya arcképe szerepel (állítólag egy, a Caliente Kennelből származó kutyáról mintázták). 2012-ben kimagasló teljesítményt nyújtottak és megszerezték az első bajnoki címüket, ezzel hatalmas népszerűséget nyerve a fajtának is.

Kép: Wikimedia Commons

4.) Mexikó hivatalos kutyája

A xolo fontos szerepet töltött be a terület történelmében, az utóbbi közel egy évszázadban pedig szerves részévé vált Mexikó kultúrájának. Így nem is meglepő, hogy Mexikó nemzeti, avagy hivatalos kutyája lett (Official Dog of Mexico) a mexikói meztelen kutya.

5.) Regisztrációs érdekességek

Lehet, hogy van, aki nem szentel túl sok figyelmet az adminisztratív részletekre, ám még számukra is érdekes lehet a következő hiba, hiszen betekintést nyújt a korai fajtaregisztráció nehézségeibe és buktatóiba. Az AKC 1878-ban ismert el először kutyafajtát, nevezetesen az angol pointert. Ekkoriban elsősorban vadászkutyafajtákat és jól ismert kutyafajtákat regisztráltak, ám valamilyen úton-módon 1887-ben elismertek egy mexikói meztelen kutyának nevezett fajtát is. Ezzel az volt az egyedüli probléma, hogy a fényképes bizonyítékok alapján az általuk elismert fajtának a kopaszságon túl nem sok köze volt a xoloitzcuintlihoz, legalábbis az Amerikai Xoloitzcuintli Club állítása szerint. Ez a fajta egészen 1959-ig szerepelt az AKC nyilvántartásában, ám ekkor kvázi „törölték” a kutyák alacsony számára hivatkozva, ugyanis nem született és nem is lett regisztrálva elegendő egyed. Érdekes módon ezek után az AKC egészen 2011-ig nem ismerte el a mexikói meztelen kutyát.

6.) Hiányos fogazat és alkalmankénti „agyarak”

Az FCI V. fajtacsoportjába, a spiccek és ősi típusú kutyák közé sorolt fajta standardja elfogadja a szőrös és a szőrtelen verziót is. Szőrtelen típusának egyik jellegzetessége, hogy hiányos a fogazata. Sőt, a fogak nem is mindig szabályosak és megesik, hogy az állat szemfogai enyhén előrefelé állnak, így agyarak látszatát keltik.

hirdetés