A jószág mellett dolgozó pásztorok az elmúlt évszázadok során kialakították a környezetükben élő kutyák, illetve a vándor pásztorok mellett dolgozó ebek segítségével egyfajta ösztönösen tudatos, de a tudományosnak elfogadott körülményeket nélkülöző, empirikus alapokon nyugvó saját szelekciójukat. Mivel ezek az állományok szinte láthatatlanok a mindennapokban – ahogy a települések határában élő, vagy a települések között mozgó pásztorok maguk is –, így a fenotípusokat sem rögzítette eddig senki. Mi most erre törekszünk a májzlik esetében az országot járva, és a még meglévő állományt kutatva.

hirdetés

Cikksorozatunk bevezető részében arról esett szó, hogyan is alakulhattak ki a szelektív tenyésztést megelőzve a manapság archaikusnak nevezett, fajtásítatlan kutyaállományok. A második részben a pásztorok tenyésztési elveivel, most pedig kifejezetten a májzlik kialakulásáról szerzett információinkkal folytatjuk ennek a különleges állománynak a bemutatását.

Még mindig élnek köztünk pásztorok, akik kutyákkal együtt dolgoznak

A pásztorhagyományok nem csupán a múlt ködébe vesző, romantikus elképzelésekből és nem is a Hortobágy látványos bemutatóiból állnak. Ha hihetünk a tematikus közösségi fórumoknak, még mindig százával dolgoznak az állatállományok mellett, sok esetben ridegtartásban, az év 365 napján a szabadban élve. Van, hogy a gazdálkodók maguk pásztorkodnak, van, hogy erre alkalmaznak valakit. Ami közös, hogy minden esetben van kutyájuk is, jellemzően egyetlen kutya, ami szinte szimbiózisban mozog és él velük.

Mivel a pásztorok számára nincsen értékesebb a jó kutyánál, minden esetben kérdés volt az, miként tudják átörökíteni a kívánatos tulajdonságokat a következő generációra készülve. Az ugyanis, ha sok kutya volt, nem vezetett eredményre, mert meglustultak tőle az ebek. Egymást figyelték a munka helyett, sőt, akár össze is villonghattak ahelyett, hogy az állatokra figyeltek volna. Az eddigi beszélgetéseink alapján az egy megszokott módja volt a tenyésztésnek a pásztorok esetén, hogy az amúgy otthon, a ház körül tartott másik kutyát fedeztették be a saját munkakutyájukkal, és fél- egy évig figyelték az almot, melyik kölyök lesz a hatékony. De az is elképzelhető volt, hogy vándorpásztorokkal cseréltek hasonló körülmények között született kölyköt birkára.

Amelyik eb nem bizonyult hasznosnak vagy hatékonynak, kíméletlenül kiszelektálódott, hiszen rossz kutyát nem tartottak meg, nehogy rontsa az állományt. Ahogy ez a törzskönyvezett fajták kezdeti időszakában azokkal is történt. A helyi jellegzetességekkel bíró kutyaállományok pedig a pásztorok keze alatt formálódtak stabillá mind a küllem, mind a jellem szempontjából.

A májzlikat országszerte alkalmazzák baromfik, juhok, birkák, sőt még lovak és tehenek terelésére is / Fotó: Gerhát Petra

A májzlik, sinkák és kalibakutyák nem a szó szoros értelmébe vett kutyafajták, éppen ezért nem is használom a cikkben ezt a szót. Maguk a pásztorok is tisztában vannak azzal, hogy ezek az ebek

keverékek a szó szoros értelmében.

Májzlik és sinkák - modern fajták vagy a pásztorok ősi kísérői?

Mert a cél egy olyan kutya, egy olyan egyed kialakítása volt minden esetben, ami a kívánt funkciónak megfelel. Ott, ahol szamarakkal vagy kecskékkel foglalkoztak, egy jobb kiállású, dinamikusabb és agresszívabb kutyára volt szükség. Ahol birkákat tereltek, ott egy olyan önálló, gyorsan tanuló, a birkák méretéhez passzoló ebet használtak, ahol pedig a farkas és a medve reális, mindennapi veszély, arra reflektálva alakultak a kutyák. Ennek mentén a pulik vagy pulinok (ami a pásztorok esetén egy funkciómegnevezés, egy terminus technicus, és nem a puli, mint hungarikum kutyafajta neve), valamint a sinkák és a kalibakutyák a maguk hasonlóságában igencsak változatossá váltak tájegységenként.

A májzlik azonban saját nevet kaptak, és valamiért az elsőrangú tulajdonságaikat a kopaszodással kötötték össze, ami miatt szádékosan vissza is tenyésztették alkalmasint az állományba. Annak ellenére is, hogy ma már számos, hozzáférhető információ van arról, hogy más fajták esetén ez a génhiba nem kívánatos. De nekik az volt, mert olyan (vélt) tulajdonságokkal járt együtt, ami miatt megérte nekik fenntartani ezt a vonalat. A kutatásaink célja többek között ez; kideríteni, hogy vajon miért is volt így.

Ezért is tudtak szigetszerűen stabil, kis létszámú állományokban megmaradni. Hogy miért pont ezek a szépnek csak kellő szeretettel nevezhető ebek kellettek nekik annak dacára is, hogy az ezen foglalkozást űzők kifejezetten igényelték a csínt a mindennapokban (elég csak a cifraszűrökre, fa és csontfaragásokra gondolnunk), és mégis a kopaszodó pásztorkutyák mellett döntöttek és döntenek a mai napig, az egy igencsak fogós kérdés ezzel az állománnyal kapcsolatban.

A májzlik külleme nem mindenki számára meggyőző, főleg félig lekopaszodva / Fotó: Gerhát Petra

Legutóbbi utunk során a Dunántúlon, a Tolna vármegyei Bogyiszló melletti tanyákon jártunk, ahol Ernő avatott be minket abba, miként élt fiatalabb korában, még az 1980–2000 közötti években 1200 birka mellett. Ő már tartja magát birkás pásztornak, csak kuláknak, mert olyan haszonállatokat tart, amik a birtoka környékén élnek – de ha kihajtja legelni a lovait, csak egy szavába kerül, és kilométerekről visszaérkeznek kutyája segítségével. Mint mondta, nemcsak most, de a több mint ezer birkához is éppen úgy elég volt egy kutya,

ha az jó kutya volt.

A májzlik eredete ködbe vész, de a kutyák fennmaradtak, mert annyira jók

A többi, általunk felkeresett pásztorral ellentétben Ernő nem felmenőitől örökölte foglalkozását, egyszerűen csak szeretett az egyik környékbeli pásztorral beszélgetni, és kiskamaszként kapott tőle ajándékba egy birkát. Amikor a szülei számára nyilvánvalóvá vált, hogy valóban ez az, ami érdekli, támogatták abban, hogy felnőtt korára egy hatalmas állományt építhessen fel. Első kutyája egy német puli volt, kopaszodó füllel, amit az öregek már ekkoriban, a 80-as évek elején is májzlinak neveztek.

A német pulinak nevezett pásztorkutya-állomány egy-egy példánya kopaszodik: ezeket nevezzük májzlinak. (A képen egy olyan példány látható, ami nem kopaszodik.) / Fotó: Gerhát Petra

Annyira ragaszkodik ezekhez a kopaszodásra képes pulikhoz, hogy évtizedek óta tenyészti vissza a többi, általa német pulinak nevezett, saját bevallása szerint is keverék egyed közé azt, amelyik ezt a tulajdonságot örökíti. (A kopaszodás vizsgálatai jelenleg is folynak a háttérben, természetesen arról is beszámolunk majd, ha említésre méltó mennyiségű eredmény érkezik.) A fenti tenyésztési alapvetések ha nem is általánosak, de tapasztalataink alapján megszokottak a Kárpát-medence pásztorai között.

A Dunántúlon ezt a típust májzlinak nevezték el, az Alföld területén kopasz kutyának vagy német pulinak, sőt, néhol néma pulinak is, mert képes teljesen némán tenni a dolgát. Több pásztor szerint a szeme villanásából, a szemöldöke rándulásaiból tudták a kutyáik, mit is kell tenniük.

Azért szerettem a kopasz kutyákat, mert saját szorgalmukban is képesek dolgozni

− mondta egy Pest vármegyei juhász, aki évtizedeken át használ májzlikat a birkáihoz, egy idő után az alpakáihoz is.

Egy másik, szintén a főváros környékén élő, nógrádi pásztor csak a 90-es években kezdett kopasz kutyákat alkalmazni. Nem is ismerte ezt a típust, míg végül tenyészteni nem kezdte. Nem mellékes információ talán – és azt a szemléletmódot jól jellemzi, mennyire értékesnek találják a májzlikat a gazdálkodók –, ahogy ez a nem előre egyeztetett találkozás zajlott.

Ez ugyanis nem egy megbeszélt interjú volt, egy nagymarosi kocsmában futottam össze az illetővel teljesen véletlenül. (És azóta már több ízben megismétlődött hasonló, előre nem tervezett találkozás, amikor felismerték a kutyámban a májzlit, és kifejezetten emiatt kezdeményeztek velem beszélgetést.) A pásztor annyira megörült annak, és annyira értetlen is volt egyben, hogy mit keres egy családi kiránduláson egy kopasz kutya, hogy végül egy hosszadalmas visszaemlékezést is sikerült felvennem vele, amiben elmesélte saját kutyái történetét.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

„Úgy nézett ki, mint egy pávián, elsőre ki is akartam dobni a kocsiból hazafelé, mert azt hittem, engem átvertek (a bakonyi pásztorok) amikor ezt a kutyát adták oda azzal, hogy ez jó kutya lesz. De sosem volt ennyire jó kutyám, mint az az első szuka. Majdhogy meg nem szólalt; annyira okos volt, hogy akár embernek is hihettem volna.” 

Ezt a véleményét megerősíti, hogy később, amikor az ellés közben beszorultak a kölykök, és nemhogy ivartalanítani, de méheltávolító műtétet kellett a kutyán végrehajtani, akkor is megtartotta, fel sem merült a szelektálása.

De akadtak májzliállományok, kifejezetten a kopasz német pulikat alkalmazó pásztorok és juhászok nemcsak errefelé, hanem Somogyban, Tolnában, Baranyában és az Alföldön is. Sőt, a történelmi Magyarországot tekintve a Mezőségben, illetve Kárpátalján és a Délvidéken, Bácska területén is jelen vannak, jelen voltak még az elmúlt évtizedekben is – német puliként vagy sváb puliként.

Cikkünk folytatásában arra is választ adunk, miért is utazunk több száz kilométert egy ma már keveréknek tartott kutyaállomány érdekében.

Majálisozz velünk a DOGZ Fesztiválon

Tölts velünk egy csodás kutyás napot!

Kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakmai előadások várnak május 1-jén 10 órától a Városligetben és egy menő DOGZ repoharat is szerezhetsz.

Részletek és regisztráció ITT !

hirdetés