Egy érdekes gyűjtésre bukkantunk az American Kennel Club oldalán. A legokosabb fajtákat rendezték egy kategóriába, ám amikor megnyitottuk az oldalt, valóban meglepődtünk. Sehol egy border collie, malinois vagy uszkár!

hirdetés

Az AKC szerint a 2 legokosabb kutyafajtát vettük górcső alá, ami azért érdekes, mert teljesen elképzelhető, hogy egyikükről sem hallottál még soha.

Íme, a két kiemelkedően okos, de kevéssé ismert kutyafajta

Az amerikai leopárdkopó eredete

Az amerikai leopárdkopó (nem összekeverendő a louisiana catahoula leopárdkutyával) az amerikai kontinens egyik legrégebbi kopófajtája közé tartozik, pontos eredete azonban ismeretlen. A fajta történetét kutató szakértők szerint spanyol hódítók által, az Újvilágba hozott fajták játszottak szerepet a kialakulásában. Egyesek úgy vélik, hogy a hódítók által hozott ebeket, mexikói őshonos kutyákkal keresztezték, majd a telepesek az Egyesült Államokba vitték őket, ahol kialakult a ma ismert fajta. Megint mások szerint az amerikai leopárdkopó teljes fejlődése az Egyesült Államok déli részén ment végbe, spanyol, francia, angol, ír és skót vadászkutyák, illetve terelőkutyák keveredésével.

A 18. század elejére az amerikai leopárdkopók Észak-Karolinában, majd Tennessee, Kentucky, Texas és Oklahoma államokban is elterjedtek. A 20. század elején a fajta hanyatlani kezdett, és más fajtákkal keresztezték, így az 1950-es évekre alig maradt tisztavérű példány. Ezt látva három tenyésztő – J. Richard McDuffie, Leroy E. Smith és A.W. Carter – 1960-ban megalapította az American Leopard Cur Breeders Associationt (ALCBA) a fajta megőrzése és népszerűsítése céljából.

A sokoldalú amerikai leopárdkopó

Az amerikai leopárdkopót sokoldalú vadászkutyaként tenyésztették ki. Rendkívüli vágy él benne, hogy örömöt szerezzen gazdájának, ezért kivételesen könnyen tanítható fajta. Fantasztikus képességgel bírnak a vadak becserkészésében, képesek sérülés nélkül is sakkban tartani azokat. Közel maradnak a zsákmányhoz, azonban egyedi módon képesek kitérni, így elkerülve a sérülést. Ezen túl természetesen híresen jó nyomkövetők, így a felderítésben is nagy szerepet kapnak a vadászat során; képesek akár mérföldeken át követni a zsákmányt. Számos vadfaj vadászatára alkalmasak, többek között bevethetők mosómedvére, medvére, hiúzra, pumára és mókusra is. Otthoni környezetben rendkívül ragaszkodók, a gyerekeket mindig védelmezik. Mindezen erényei kiteljesedésében a kiemelkedő intelligenciájának hatalmas szerepe van.

Az amerikai leopárdkopó legfontosabb külső jellemzői

A fajta méretét tekintve közepes vagy nagy testű, és háromféle mintázatban fordul elő; lehet egyszínű, leopárdmintás és csíkos, vagyis brindle. Kilenc hivatalos színváltozata van, valamint különféle jelölések is jellemezhetik, azonban az amerikai leopárdkopók 60%-a egyszínű.

Sima, sűrű, kettős szőrzete van: a fedőszőr durvább tapintású, míg az aljszőrzet finom és gyapjas. Bundájának köszönhetően rendkívül jól bírja a szélsőséges időjárást is, legyen szó nagy melegről vagy extrém hidegről; rendkívül szívós fajta. Várható élettartama 12–15 év.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

Az ardenni pásztorkutya eredete

A Bouvier des Ardennes szó szerinti fordításban azt jelenti: „az Ardennek marhaterelője”. A nevét a szarvasmarhák őrzése és terelése révén kapta Belgium, Ardennek régiójában. A zord éghajlat, a kemény és speciális munka, a nehéz terepviszonyok, valamint a térség szegénysége az ardenni pásztorkutya korai fejlődése során mind hozzájárultak ahhoz, hogy kialakulhasson. Kizárólag a legszívósabb és legszorgalmasabb egyedeket tartották meg az a nyájak terelésére, majd a 19. században ez kiegészült a sertések és lovak terelésével is. Ekkor már szarvas és vaddisznó nyomkövetésére is használták, majd az I. és a II. világháború idején orvvadászok kutyáivá váltak. A század végére megjelenése hasonlított a juhászkutyákéra, de erősebbek, nagyobbak és harciasabbak voltak.

1913-ban megalakult a Liège-i Társaság, amely javaslatot tett a fajtastandardra, amit Belgium 1923-ban fogadott el, az FCI pedig 1963-ban tett hivatalossá. Az iparosodás és a farmok számának csökkenése miatt, azonban visszaesett a munkakutyák iránti igény. 1985 körül találtak néhány fajtatiszta példányt, melyekkel 1990-től lelkes tenyésztők kezdtek el dolgozni a fajta megőrzése érdekében.

A rusztikus terelőkutya

Az ardenni pásztorkutya egy közepes méretű, rusztikus terelőkutya, aki szorgalmasan dolgozik a szarvasmarhák terelésén és a birtok őrzésén. Gyors, biztos léptű, éber, intelligens, és mindig arra törekszik, hogy lenyűgözze gazdáját. Megjelenése igen tetszetős, archaikus, azonban létezésének célja nem a szépség, hanem a rátermettség. Szenvedéllyel végzi a haszonállatokkal kapcsolatos munkát, és megbízható segítője a gazdálkodóknak.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

Magas energiaszinttel, intenzitással és lelkesedéssel rendelkezik, ezért olyan otthonra van szüksége, ahol ezeket az adottságait hasznosan tudja kamatoztatni. Rendkívül türelmes tud lenni, így hajlandó hosszú ideig kitartani egy feladat mellett – akár az ő ötlete volt, akár a gazdájáé. Éppen ezért fontos, hogy korán és szelíden, de következetesen tanítsuk meg neki a fegyelmet.

Az ardenni pásztorkutya legfontosabb külső jellemzői

Szőre közepesen hosszú, durva tapintású, kócos hatású, amit nem igényel különösebb ápolást, hiszen célja az, hogy megfelelő védelmet nyújtson számára miközben hosszú napokat tölt a szabadban, zord időjárási körülmények között. A fajta számos színváltozatban létezik, leggyakrabban fakó, szürke vagy vörös árnyalatokban, fekete fedőszőrrel vagy jelölésekkel. Szőrzete lehet egyszínű, fakó vagy csíkos. Ápolása igen egyszerű: alkalmi fürdetés és heti fésülés elegendő. Várható élettartama 12–16 év.

hirdetés