Gyerekkoromban kuvaszunk volt, így különösen elfogult vagyok a fajtával kapcsolatban. Sokáig hittem, hogy mind a mentalitás, mind a külső tekintetében egyedi és utánozhatatlan fajtáról van szó. Egészen addig így gondolkodtam, míg a magazinhoz nem kerültem és el nem merültem mélyebben a kutyafajták világában. Ekkor lettem figyelmes arra, hogy a környező országokban több helyen is felfedezhetünk olyan nemzeti kutyafajtákat, amelyek megszólalásig hasonlítanak a kuvaszhoz.

hirdetés

Ez persze nem jelenti azt, hogy kevésbé rajonganék a kuvaszért. Sőt, ahogy megismertem ezeknek a kutyafajtának a történetét, egyre biztosabb lettem abban, hogy bár valószínűleg „közeli rokonok”, kuvaszból csak egy van. Sem a szlovák csuvacs, sem a pireneusi hegyikutya, sem az abruzzói juhászkutya, sem a tátrai juhászkutya, sem pedig az akbash nem mondhatja el magáról, hogy az ősei a honfoglaló magyarok mellett érkeztek a Kárpát-medencébe, vagy hogy Mátyás király jobban bízott bennük, mint a palotaőrségében.

Kuvasz a DOGZ Fesztivál magyar fajták falkasétáján / Fotó: welovedogz.hu

Mit tudunk a nagy testű, fehér pásztorkutyák kialakulásáról?

Természetesen ahogy a kutyafajták esetében gyakran lenni szokott, nem sokat. Többféle elmélet is létezik, amelyek ilyen-olyan módon összekötik a cikkben felsorolt ebeket, azonban fontos kiemelni, hogy a következőkben leírtak csupán lehetséges forgatókönyvek, teljesen biztosat nem tudunk, és nagy a valószínűsége annak, hogy soha nem is fogunk tudni még a genetikai elemzések ellenére sem.

A kuvasz, az abruzzói juhászkutya, a tátrai juhászkutya, a szlovák csuvacs, az akbash és a pireneusi hegyikutya mind nagy termetű, fehér színű pásztorkutyák, amelyeket évszázadokon át a nyájak és más jószágok védelmére tenyésztettek gyakran hegyvidéki környezetben. Történeti források és szakértők szerint ezek a fajták bizonyos mértékben egy közös európai „csoportból” származhatnak, és a hasonló küllemük és funkciójuk miatt gyakran kapcsolatba hozzák őket egymással. Genetikai vizsgálatok alapján azonban nem bizonyítható, hogy ezek a fajták egyetlen közös ősfajtából származnának. Az elemzések inkább azt mutatják, hogy több, egymással részben átfedő vonalból fejlődhettek ki, és az emberi migráció, valamint az állattenyésztés során jelentős génáramlás történt közöttük. A kutatók a vizsgálatok során azt is azonosították, hogy a kuvasz viszonylag elkülönülő profilt mutat a többi fajtától a felsorolásban.

Pusztahegyi Bátor Csahos és Pusztahegyi Bátor Ezüst / Fotó: welovedogz.hu

A kuvaszról, és másik 27 kutyafajtáról tenyésztők segítségével elkészített fajtaleírásunkat elolvashatod a nemrégiben megjelent, Ismerd a kutyád! – A légnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye című 380 oldalas, keménykötésű lexikonunkban. Az exkluzív fotókkal gazdagon illusztrált kötetet úgy állítottuk össze, hogy eddig még soha nem látott részletességgel mutassa be a 11 magyar, és a 17 legnépszerűbb külföldi kutyafajtát. Ha szeretnéd megrendelni a kiadványt, kattints a lent látható keretes hirdetésben a linkre.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

Szlovák csuvacs (Szlovákia)

A szlovák csuvacs az északi, sarkvidéki farkasoktól származik, amelyek ősjégkorszaki időkből származó maradványaira Európa hegyvidékein bukkantak. Egészen pontosan a Kaukázus északi lejtőin, a Rodope-hegységben, a Kárpátokban, különösen a Tátrában, Abruzzo hegyeinél, a Pireneusokban és az Alpok északi részén. Ezt felsorolva talán nem is olyan meglepő, hogy a listán szereplő fajták szinte megszólalásig hasonlítanak.

A szlovák alpesi gazdálkodás rendkívül ősi hagyományokkal rendelkezik. A szlovák csuvacs a hegyi juhokkal, a hucul lovakkal együtt képezi alapját ennek a gazdaságnak, amely a különböző állatokat sajátos módon hasznosította. Ezek a hegyvidéki emberek nagyrészt szabadok voltak, nem sújtotta őket középkori kényszermunka. A munkájuk a határok védelme volt, járandóságukat csupán juhtúró formájában fizették. Központjuk Kassán volt, és lényegében egy pásztor- és katonai szervezetet alkottak, amelyet Wallachischer Bundnak hívtak, tagjaik pedig a hegyi legelőkön teljesítették szolgálatukat, mindig őrkutyáikkal együtt. A szlovák csuvacs kiválóan bevált őr-, jelző, társ-, valamint a pásztorok segítőkutyájaként is. Bevethető voltát szarvasmarhák őrzésében, valamint a baromfi és egyéb háziállatok legelőre hajtásában is hasznosították.

A hegyi gazdálkodókat látogató turisták, akik sajtot és egyéb termékeket vásároltak, örömüket lelték a dús szőrű kölykökben. A fajtát átvitték az alföldekre is, ahol nemritkán luxusfajtaként tekintettek a csuvacsra a különleges megjelenése miatt.

Szlovák csuvacs

Tátrai juhászkutya (Lengyelország)

A tátrai juhászkutyának, vagy más néven a lengyel hegyi juhászkutyának is minden bizonnyal azok a nagy méretű, fehér színű őrkutyák voltak az ősei, akiket nomád pásztorok hoztak magukkal Ázsiából. Ez az elmélet szintén a felsorolt kutyák közötti kapcsolatot támasztja alá. A ma ismert fajta származási helye Podhale, egy kis régió Dél-Lengyelországban, a Tátra-hegység lábánál. A tátrai juhászkutyákat munkakutyáknak fejlesztették ki, és kettős célt szolgáltak: terelőkutyaként és őrzőkutyaként is bizonyítaniuk kellett. Szívós, erős kutyák, amelyek képesek szerény élelemmennyiség mellett is hatékonyan dolgozni. Elviselik a zord hideget, de a forró, száraz meleget is.

Tátrai juhászkutya

Abruzzói juhászkutya (Olaszország)

Abruzzo régióban mind a mai napig dolgoznak ilyen kutyák; szorosan kötődnek a kultúrához annak ellenére is, hogy a juhtartás jelentősen visszaszorult ezen a területen. Azok azonban, akik juhokat tartanak, szinte biztos, hogy abruzzói juhászkutyákkal védik az állományt a farkasoktól és más ragadozóktól. Pontos származása nem ismert, azonban már az ókori római rajzokon is megfigyelhetünk ilyen ebeket. Más vélemények szerint azonban inkább Közép-Ázsiából származik a nagy, fehér, keleti nyájőrzőktől.

Hazájának nyelvén Cane da Pastore Maremmano Abruzzese (Maremma and the Abruzzes Sheepdog) – ez pedig arra utal, hogy az olaszországi Maremma és Abruzzes régiókban használt ősi pásztorkutyák leszármazottja a modern fajta. Egy időben eme két régióból származó ebeket két különböző fajtának tekintették, de körülbelül 1860 óta az intenzív keresztezéseknek köszönhetően mára egy fajtaként ismerik el őket.

Abruzzói juhászkutya

Pireneusi hegyikutya (Franciaország)

A legelterjedtebb elmélet szerint a pireneusi hegyikutya is azoknak a fehér, nagy testű juhászkutyáknak a leszármazottja, akik a népvándorlások idején érkeztek Ázsiából Európába. Megjelenése az elmúlt évszázadok alatt szinte semmit sem változott. Amellett, hogy minden tekintetben praktikus, elegáns is tudott maradni. Franciaország nemzeti fajtája, eredeti feladata a nyájak védelme volt. A 15. századtól kezdett elterjedni a nemesi udvarokban, a 17. századra már előkelő társasági kutyának számított. A II. világháborúban gyakran használták teherhordásra; ennek és a pásztorkodás visszaszorulásának köszönhetően a fajta népszerűsége erőteljesen megcsappant. Mára azonban az elkötelezett rajongóknak köszönhetően sikerült újra népszerűvé tenni családi kutyaként is.

Pireneusi hegyikutyák / Fotó: welovedogz.hu

Akbash (Törökország)

Az akbash-t szarvasmarha- és juh őrzésére használták és használják a mai napig is; Nyugat-Törökország síkságain és hegyeiben őshonos. Bár a fajta eredete homályos, ismert, hogy ősi, tiszta fajta. Miként az UKC leírásában is olvashatjuk, úgy tekintenek rá, mint a török megfelelőjére a fehér őrzőfajtáknak, amelyeket az észak-mediterrán medencében figyelhetünk meg. Különlegessége, hogy csak benne található meg a masztiffok és a vérebek jellegzetességeinek egyedülálló kombinációja.

Akbash / Fotó: Wikimedia Commons

(A nyitóképen kuvaszok láthatók.)

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés