A legjobb barátaink talán nem olyan ítélkezők, mint gondolnánk.

hirdetés

Bár erősen hiszünk abban, hogy a kutyák képesek megérezni, ki jó és ki rossz ember, az új kutatások azt mutatják, lehet, hogy valójában nem ítélkeznek az emberek jelleme felett – legalábbis nem úgy, ahogy gondoljuk.

Fotó: welovedogz.hu

Honnan tudhatnák a kutyák, hogy ki a jó és ki a rossz ember?

A Kiotói Egyetemen a közelmúltban végzett tesztek alapján az derült ki, hogy a kutyák még akkor sem mutattak preferenciát az adott embere iránt, miután kedvesség vagy kegyetlenség megnyilvánulásait látták, ami meglepő korlátokat árul el a társas értékelési képességeikben. Amikor a kísérletben résztvevő ebek azt figyelték, hogyan bánnak emberek más kutyákkal, később nem részesítették előnyben a kedvesebb embert. Még a közvetlen interakciók sem befolyásolták a viselkedésüket.

Sokan bíznak a kutyák ösztöneiben, ha emberekről van szó. Ha a kutyák maguktól odamennek hozzád, a kutyabarátok valószínűleg biztonságosnak és megbízhatónak fognak tartani – de ha a kutyák bizalmatlanok veled szemben, egyesek akár a jellemedet is megkérdőjelezhetik. Az azonban, hogy a kutyák hogyan – vagy egyáltalán – értékelik-e az embereket társas szempontból, továbbra is rejtély.

Tanulmányok kimutatták, hogy a kognitívan fejlett és társas fajok – például a csimpánzok – képesek reputációt, azaz megítélést formálni az emberekről akár közvetlen interakciók, akár harmadik fél interakcióinak megfigyelése alapján. A kutyák és emberek évezredek óta bensőséges kapcsolata szintén felkeltette a kutatók kíváncsiságát, azonban a témában készült tesztek eredményei eddig következetlenek voltak.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

Korábbi kutatásokat az osztrák Wolf Science Centerben végeztek, ahol azt találták, hogy a falkában élő kutyák és farkasok nem alakítanak ki reputációt az egyes emberekről, sem közvetlen, sem közvetett tapasztalatok alapján. Ez a nem ítélkező hozzáállás talán annak köszönhető, hogy ezek az állatok kevésbé tapasztaltak az emberekkel való interakcióban, ezért további vizsgálatokhoz tapasztaltabb kutyák részvételére volt szükség.

Az új tanulmány eredményei

Az új tanulmányban a kutatók 40 házi kutya viselkedését figyelték meg, hogy kiderítsék, az életkor és a fejlődési szakasz befolyásolja-e, hogyan formálnak képet az emberekről. Először olyan helyzetet teremtettek, ahol a kutyák „lehallgathatták” egy másik kutya interakcióját két emberrel: az egyik nagylelkű volt, és etette a bemutató kutyát, a másik pedig nem adott neki enni.

Miután megfigyelték a másik kutya tapasztalatait, a kutyák közvetlenül is kapcsolatba léptek a két emberrel, miközben a kutatók elemezték a viselkedésüket: feljegyezték például, kihez mentek oda először, felugrottak-e rájuk, illetve milyen közel maradtak hozzájuk. Az eredmények azt mutatták, hogy minden korosztályba tartozó kutya hasonló viselkedést mutatott: nem preferálták jobban a nagylelkű embert, aki megetette a kutyát, mint az „önzőt”, aki megtagadta az ételt. A két emberhez való viszonyuk nem tért el a véletlenszerűtől, sem a közvetett megfigyelés, sem a közvetlen tapasztalat után.

Fotó: welovedogz.hu

„Világos, hogy a megítélésé megalkotása bonyolultabb lehet, mint korábban gondoltuk – még az olyan állatok számára is, mint a kutyák, amelyek szorosan együttműködnek az emberrel” – mondja Hoi-Lam Jim, a kutatás vezetője. A tanulmány rávilágít a módszertani nehézségekre is, amelyekkel pontosan meg lehetne ragadni a kutyák emberértékelési képességét. Ezért kiemelték, hogy lehetséges, hogy az eredmények inkább a kísérleti elrendezés módszertani korlátait tükrözik, és nem azt, hogy a kutyák képtelenek lennének az emberek megítélésére.

A kutatócsoport szerint annak érdekében, hogy jobban megértsük, mi befolyásolja a kutyák társas-kognitív képességeit, a jövőbeli vizsgálatoknak rendszeresen össze kellene hasonlítaniuk különböző korú, hátterű és életkörülmények között élő kutyákat – beleértve a kóbor kutyákat, a segítőkutyákat és a rendőrkutyákat is. Sokunk számára magától értetődőnek tűnik, hogy a kutyák társas szempontból értékelik az embereket, de egyelőre ezt nem jelenthetjük ki bizonyosan.

Milyen szerepe van a gazdának a kutya viselkedésében?

A témával kapcsolatban azonnal egy 2016-os kutatás jutott az eszünkbe, amely azt vizsgálta, hogy a kutyák, amikor egy ismeretlen emberrel találkoznak, pusztán a gazdájuk mozgásának iránya alapján mutatnak társadalmi hivatkozást. Bár ez így nagyon elvontnak tűnhet, mindjárt ki is fejtjük, mire gondolunk.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

Tulajdonképpen az előbbi kacifántosan megfogalmazott mondat annyit jelent csupán, hogy a kutyák viselkedését nagyban meghatározza, hogyan reagál a gazdájuk más emberekre. A Psychology Today egyik beszámolója szerint egy nő kutyája például félelmet mutatott színesbőrű férfiak láttán, miután a gazdáját korábban egy fekete fiatalember kirabolta. Bár a nő maga nem vált előítéletessé, a kutya érzékelte a finom testbeszédét és a bizonytalanságát, és ehhez igazította a saját reakcióit.

Charlotte Duranton kutató és csapata 72 kutyával végzett kísérletet, hogy pontosabban megértse ezt a jelenséget. A gazdákat arra kérték, hogy egy idegen közeledésekor vagy lépjenek felé, maradjanak mozdulatlanul vagy lépjenek hátra. A kutyák viselkedése jól láthatóan megváltozott annak függvényében, hogyan viselkedett a gazda. Ha a gazda hátrált, a kutyák bizonytalanabbak lettek, több időt töltöttek megfigyeléssel, és közelebb húzódtak gazdájukhoz. A jelenség tehát megmutatja, hogy a kutya a gazdája reakciói alapján alakítja ki a saját válaszát. Még a nagyon apró, számunkra jelentéktelennek tűnő jelek is gyorsan beépülnek a kutya viselkedésébe. Egyszerűen tükörképei lesznek annak, ahogyan a gazda – akár tudat alatt – reagál a környezetére.

Fotó: welovedogz.hu

Lehetséges, hogy esetleg kutyáinkkal olyannyira szimbiózisban élünk, hogy többet adnak a mi reakcióinkra, mint a saját szemükkel tapasztalt történésekre? Ez különösen azért lehet érdekes elgondolás, mert a jelenlegi álláspont szerint az ebeknek nincsen erkölcsi mércéje, tehát nem ítélkeznek afelett, hogy mit találnak helyesnek vagy helytelennek. Ugyan kimutatható, hogy a kutyák reagálnak a tisztességtelen bánásmódra egyes szituációkban, sok kutató szerint ez nem az értékrendjük miatt van, hanem inkább evolúciós előnyöket szolgáló társas mechanizmusokról van szó: a kutya a saját hasznát és biztonságát védi, nem elvont erkölcsi elvek alapján dönt. (A tisztességtelen bánásmódon jelen esetben nem bántalmazást értünk. Ennek következményei és hatásai eltérnek a jelenleg tárgyaltaktól.)

hirdetés