Míg te dolgozol, a kutyád a természetben túrázik – ilyen egy hazai kirándulós kutyanapközi

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveDogz!

Szerencsés az, akinek a hobbija egyben a munkája is – Szép Amanda számára a kutyázás azonban nem pusztán hobbi és nem is csak munka: inkább hivatás. A budapesti Dogsie Daycare alapítója mesélt nekünk a kirándulós kutyanapközi örömeiről, kihívásairól, a kiégésről, az újrakezdésről, és arról, miért szeret annyira kutyákkal dolgozni.

hirdetés

Képzeld csak el: míg te dolgozol, kutyád néhány másik ebbel együtt kirándul, majd mire hazaérsz, újra otthon csahol boldogan. Nem, ez nem egy párhuzamos valóság, valóban léteznek kirándulós kutyanapközik a fővárosban, így a lakásban tartott ebeknek sem kell a négy fal közt várniuk a gazdit, míg hazaér a munkahelyéről.

Szép Amanda életében gyerekkora óta meghatározó szerep jut a kutyáknak / Fotó: Dogsie Daycare

Honnan jött az ötlet, hogy egy kutyanapközit üzemeltess?

Szép Amanda: Már egészen kiskoromtól fogva nagyon nyitott voltam a kutyák irányába és ők is mindig jól reagáltak rám. Körülbelül 11 éves koromban egy sajátom is lett, akiről én gondoskodtam. Aztán Budapestre kerültem, ahol más területen dolgoztam, mégis mindig megtaláltak a kutyák. Volt egy időszak, amikor a barátaim rendszeresen rám bízták a kedvenceiket: munka után gyakran összeszedtem 3–4 kutyát és vittem őket kirándulni. Nagyon jó élmény volt: a kutyák felszabadultak, boldogok voltak. Ekkor kezdett bennem komolyabban megfogalmazódni, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Egyre gyakrabban mondogattam a baráti körömben, hogy én ezt szívesen csinálnám munkaként is. Aztán egy ismerősöm szólt, hogy szembejött vele egy álláshirdetés egy nagy kutyás cégtől, ahol hasonló munkakörbe kerestek embert. Ekkor egy multinál dolgoztam, de jelentkeztem, és fel is vettek. A rendszer úgy működött, hogy a cég adta a címeket, ők kezelték az ügyféladatbázist, én pedig mentem, felvettem a kutyákat, megszerveztem a napot, kommunikáltam a gazdikkal, és vittem az ebeket sétálni.

Fotó: Dogsie Daycare

Ez viszont nagyon megterhelő volt: reggel 6-tól este 7-ig dolgoztam, folyamatosan úton voltam, és rengeteg kutyával kellett egyszerre foglalkoznom. Egy év után úgy döntöttem, hogy kiválok, mert bár nagyon szerettem ezt a munkát, másképp szerettem volna csinálni – úgy, hogy mellette életem is maradjon.

Hogyan tértél vissza újra a kutyázáshoz?

Sz. A.: Természetesen egy idő után hiányozni kezdett a kutyázás. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha újrakezdeném, hogyan tudnám fenntartható módon csinálni. Így jött az ötlet: kevesebb kutyát vállalnék, hogy kevesebb idő menjen el az utazással és bérelt helyek helyett kirándulni mennénk. A terv tehát összeállt, pár hónappal később újraindítottam a vállalkozásomat. Ahogy látták, hogy újra kutyákra vigyázok, nagyon gyorsan visszajöttek a régi ügyfelek, illetve újak is csatlakoztak. Most már van egy alkalmazottam is és hamarosan új emberrel bővülünk, így hárman leszünk. Tudatosan tartjuk a kis létszámot: általában 4–5 kutya van egy csoportban.

Új képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!

Nézd meg és éld át újra a hangulatot!

A te kutyád is köztük van?

Hogyan fest egy átlagos hétköznapod?

SZ. A.: Az, hogy mikor kezdem a napot, attól is függ, hogy hány kutyát kell felvennem. Egy átlagos napon általában reggel és délután is 1-1,5 óra az utazás és 3-4 óra kirándulás. A napnak viszont nincs vége azzal, hogy az utolsó kutyát is hazaviszem, hiszen folyamatosan kapcsolatban vagyok a gazdikkal. Képeket küldök nekik a napunkról, ha valami történik a kutyákkal, mindig megbeszéljük és hétvégén is gyakran kapok fotókat. De ezt én egyáltalán nem bánom, sőt örülök, hogy jó közösség alakult ki.

A kutyák gyorsan összebarátkoznak, sokszor összebújva szundítanak a kocsiban / Fotó: Dogsie Daycare

Van olyan időjárási helyzet, amikor nem mentek a szabadba?

Sz. A.: Kevés ilyen eset van, alapvetően a hó és a hideg sem akadályoz minket. Száraz hóban például kifejezetten szeretnek sétálni a kutyusok, de olvadásnál, latyakban hamarabb elfáradnak. Kisebb testű kutyáknak a mély hóban megterhelő a lépkedés, ilyenkor követik a nyomomat a hóban. Egy enyhébb eső nem kizáró tényező, de nagy vihar esetén megszakítjuk a kirándulást, és mivel minden lakáshoz van kulcsom, haza tudom vinni a kutyákat az otthonukba.

Hogyan jönnek ki egymással a kutyák?

Sz. A.: Nagyon jóban vannak egymással. A napközi szocializációs szempontból amúgy is nagyon hasznos a kutyáknak: kis csoportban, kontrollált körülmények között sokat tanulnak egymástól és én is sokat használom a tréneri tudásomat. Tény, hogy a csapat szelektált: nem jöhet olyan kutya, amelyik agresszív, nem tud kulturáltan utazni, vagy problémát okozna a csoportban. Nagy öröm látni, ahogy barátságok alakulnak ki a kutyák közt – ilyenkor a gazdik gyakran össze is beszélnek, vagy engem kérdezek arról, melyik napon jön a kutyusuk kedvence, mert akkor ők is úgy szervezik a beosztásukat.

Kirándulás után mindig kidől a csapat / Fotó: Dogsie Daycare

Mit szeretsz legjobban ebben a munkában és mi az, amit nehezen viselsz?

Sz. A.: Alapvetően nagyon szeretem a munkám és boldoggá tesz az, hogy a természetben vagyok. A kutyák ráadásul fantasztikus lények: mindig nagyon örömteliek, sosem volt még olyan, hogy valamelyikük rossz kedvvel jött volna. Emellett szeretem, hogy ez a fajta foglalkozás könnyen tervezhető és kiszámítható. A napközi kirándulós jellege miatt viszont adódhatnak váratlan helyzetek; akkor is, ha alapvetően olyan helyekre megyünk, amiket már korábban felmértem és jól ismerek.

Általában tacskó, retriever és vizsla is van a csapatban, akiknek gyakran el kell terelnem a figyelmét egy-egy megrezdülő bokorról, egy crossmotorosról, vagy éppen egy adag lócitromról, amibe belehemperegnének. Volt, hogy egy őz ugrott ki elénk, de olyan is gyakran előfordul, hogy ételmaradékok borzolják a kedélyeket. A falkában mozgó kutyák érdeklődése persze ragadós, így egy sütögetés után otthagyott alufóliás krumplira is mind rárepülnének, ha nem lennék résen. Talán ezeket mondanám alkalmi nehézségeknek. A kutyafelügyelet folyamatos figyelmet igényel és bár az időmbe már nem fér bele a klasszikus kutyakiképzés, azért bőven van lehetőségem, hogy kamatoztassam a tudásomat.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

hirdetés