Tudjuk-e, hogy honnan származnak a komondorok? Minek nevezhető ma egy komondor, lesz-e belőle pannon bobtail? Tényleg hangtalanul támadnak? Hegedűs Csaba, a Gubancos Komondor kennel képviselője, a magyar komondor mentés vezetője és a Magyar Komondor Egyesület elnöke válaszol a kérdéseinkre.

hirdetés

A komondor az egyik legikonikusabb magyar pásztorkutyafajta, ugyanakkor rengeteg félreértés és mítosz veszi körül ezt a kutyát. Tegyünk kísérletet ezek valóságtartalmának megbeszélésére. Itt van elsőként mindjárt a komondor származása. Önnek mi a véleménye, honnan származik a komondor?

H. Cs.: Azért különösen nehéz erről beszélni, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy miről beszélünk. Az évezredek, évszázadok alatt megváltozik egy szó jelentése: ha mi azt olvassuk egy régi iratban, hogy komondor, nem tudjuk, az adott korban ez mit jelentett. Fajtáról fölösleges beszélnünk, sőt, nagyon komoly szakmai hiba a 20. század elejéig, fajták ugyanis korábban nem léteztek. Akkor indult el a fajtásítás, akkor kezdték el kialakítani a sztenderdeket, előtte ez a kategória ismeretlen volt. Azt sem tudjuk, hogy amikor az ez előtti komondorról beszélünk, az milyen kinézetű, milyen habitusú kutyát takart. Ami a sok elmélet közül számomra a legvalószínűbbnek tűnik: úgy tűnik, a kunokkal érkezhettek magyar területekre. Ez azért feltételezhető, mert ezek a komondor típusú kutyák számára a mai Magyarország a legnyugatibb elterjedési pont, éppen ahogy a kunoké is volt annak idején. Akárhogy is, a mai komondor, ahogy mi ismerjük, az az elmúlt 60–80 év kulturtenyésztésének eredménye.

Fotó: Gubancos Komondor kennel

Hasonlóan más kutyafajtákhoz, a komondor is nagy átalakulásokon ment keresztül évszázadok alatt. Ön szerint minek nevezhető ma a komondor: pásztorkutyának, egy pannon bobtailnek, vagy valami másnak?

H. Cs.: Ma is megfigyelhető, hogy a legtöbb vonásában egy tipikusan őrző-pásztorkutya. A sokéves „kulturtenyésztésnek” köszönhetően az állomány nagyon felhígult. Az egy dolog, hogy az állomány nagyon kicsi, de azon belül is viselkedésre nagyon heterogének a komondorok. A legtöbb alkalmas még pásztorkutyának is, de nagyon sok erre alkalmatlan egyed él, többféle okból is: vannak zsákmányos, a jószágban kárt tevők közöttük, de olyan is akad, aminek a késztetése megvan, de a bátorsága már nincs az őrzésre. A cél egyébként a pásztorkutyás vonások megőrzése lenne, mert a pásztorkutyák a legjobb családi kutyák is egyben: nincsenek konfliktusaik a családdal, de az idegeneket távol tartják, a javakat megőrzik.

A mostani tapasztalatai szerint egyébként a komondor mélypontja, amiben vagyunk, ebből kellene elindulni valamelyik irányba. Ami biztosnak tűnik: a világnak nincs szüksége egy második bobtailre. Ez nem jelenthet kiutat a fajtának, főleg nem úgy, ahogy egyes tenyésztők és emberek elképzelik, nevezetesen, hogy minden gyenge idegzetű kutyát pannon bobtailnek azonosítanak.

Azokat a kutyákat, amelyek egy minimális bátorságot sem tudnak mutatni, azt ne nevezzük komondornak, ne szaporodjon, ne legyenek utódjai, ne vegyenek részt az állomány rontásában, lejáratásában, akkor sem, ha szép „kiállítási” szőrük van. A legrosszabb reklám az, ha rossz kutyákat adunk az embereknek, amikor a valóság szemmel láthatóan más, mint a csodás marketingszövegek. Részben ez eredményezi azt, hogy a törzskönyves állomány a minimális kihalási küszöb alatt van. Magyarország területén él 2 és fél millió kutya, ebből alig 10 000 a komondorok száma, ha a törzskönyv nélkülieket is ide számolom. Ráadásul tele vagyunk olyan hülyeségekkel, amik a legnagyobb ellenségei ennek a fajtának, ezek egy része a sztenderdben is szerepel, lásd a hangtalan támadás kérdését.

A komondorok száma nagyon alacsony hazánkban / Fotó: Gubancos Komondor kennel

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

Igen, erre szerettem volna én is kitérni: valóban elvárás egy komondorral kapcsolatban, hogy hangtalanul támadjon? Miért?

H. Cs.: Ez egy képtelenség, etológiai és kinológiai értelemben hülyeség. Egy falkában dolgozó pásztorkutyának nem az a dolga, hogy csendben legyen, a cél az, hogy ugasson: szóljon a többieknek, a gazdának, hogy dolog van, együtt kell megoldanunk a problémát, hiszen egyedül semmit nem ér sem farkasokkal, sem egy betörő csapattal szemben. Egy jó ösztönű pásztorkutya először az ugatással figyelmezteti a behatolót. Ha az jön tovább, kihúzza magát és figyelmeztet: ne tovább, megállítalak! És csak a legvégső eset az, amikor harap, de nem mindenáron akar konfliktust. Mi több száz komondort teszteltünk, háznál és idegen helyen is, és azt tapasztaltuk, körülbelül 50% az, aki megállja a helyét. Egy jó ösztönű komondor egy ilyen helyzet után azonnal lenyugszik, nem rohangálhat fel-alá, hogy „na, kibe kössek még bele?” A tesztek során ilyenkor emberek közé visszük őket, és figyeljük a reakcióikat; nem lehetnek túl agresszívak sem.

A beszélgetést folytatjuk.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

hirdetés