A macskáknál trükkös lehet elérni, hogy elegendő folyadékot vigyenek be, így cicám idős korára kapott egy itatókutat. Legnagyobb meglepetésemre viszont nem csak őt érdekelte az új eszköz, a kutyám is pillanatok alatt lecserélte a standard vizes tálját az ivókútra. Hogy ez a lelkesedése mennyire tartott ki hosszú távon, arról az alábbiakban mesélek.

hirdetés

A megfelelő mennyiségű folyadékbevitel az év minden időszakában fontos, ám nyáron kiemelkedő jelentősége van. A macskákkal ellentétben egy egészséges kutyának általában nem kell könyörögni, hogy eleget igyon, kiválóan képes vízfogyasztása önálló szabályozására – feltéve, ha folyamatosan van friss vízforrása. Kuszkuszról, a kutyusomról korábban már itt meséltem; a legjobb tudomásom szerint ő is az egészséges ebek közé tartozik, és a soha nem volt problémája azzal, hogy elég vizet igyon. Több helyen is lehetősége van enyhíteni a szomját, ezt pedig legtöbbször ki is használja. Ám amint megvettük Cirmi ivókútját, Kuszi mintha el is feledkezett volna a benti vizes tál létezéséről – még szerencse, hogy elég jó a két állat kapcsolata, így nem vesznek össze rajta.

Szerencsére elég toleránsak egymással / Fotó: welovedogz.hu

Ha Cirmi nem lenne, a kutyának ivókútja sem lenne

Társkiadványunkban, a We love Catz oldalán már megosztottam, hogy miért esett az itatókútra a választás, ám röviden itt is összefoglalnám, hogy kerek legyen a történet. Cirmi idén lett 14 éves. Világéletében kinti-benti cica volt, ám egy fél évvel ezelőtt megváltoztak az életkörülményei és mostanra szigorúan benti cica lett. Ez sajátos kihívásokat hozott magával, ám az egyik legnagyobb nehézségnek talán az bizonyult, hogy bent nem szívesen ivott a vizes tálból. Kint semmi problémája nem volt (még a kutyák vizével sem), ellenben bent már kölyökkora óta inkább a csapból szeretett inni – ez viszont nem fenntartható, ha biztosra akarunk menni abban, hogy akkor is eleget iszik, amikor éppen nem vagyunk otthon. Így kipróbáltuk az itatókutat, ami minden túlzás nélkül megváltoztatta az életét – azóta ugyanis magától és rendszeresen iszik.

Mindezek után mégis őszintén bevallom, hogyha csak Kuszkuszról lenne szó, nem valószínű, hogy itatókútra esett volna a választásom. Félreértés ne essék, nyilvánvalóan a lehető legjobbat szeretném neki, ám soha nem érdekelte különösebben a folyóvíz, és nem problémázott azon, hogy egy olyan tálból kell innia, amiben csak reggel és este tudjuk kicserélni a vizet. Ennek ellenére szabályosan „rárepült” az itatókútra; olyannyira, hogy a benti itatótálját már nem is használta. Egyáltalán nem bánom, hogy Cirmivel osztoznak az új eszközön, és szerencsére a cicám sem olyan finnyás, hogy Kuszi rajongása elvegye a kedvét az csobogó vizet biztosító szerkezettől.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

Kiegészítésként még hozzátenném, hogy mivel egy kisebb kutyáról van szó, nem jelent problémát a macskákra méretezett itatókút, ám egy nagyobb kutyánál már lehet, hogy nem lenne túl előnyös választás. A mi helyzetünkben viszont pont megfelelőnek bizonyult és kedvenceim mostanra már három hónapja lelkes használói az ivókútnak.

Az itatókút karbantartása

Természetesen az itatókút nem úgy működik, hogy „csak lerakom, megtöltöm vízzel és soha többé nem kell hozzányúlnom, csak feltölteni, ha kifogy”. Mindegyiket karban kell tartani, takarítani, csakúgy, mint egy átlagos itatótálat; bár tapasztalataim alapján „nagytakarítást” csak ritkábban kell tartani.

Cirmi (és Kuszkusz) itatókútja például három fő elemből áll: egy víztározóból, egy középső lapból, amihez a szivattyú csatlakozik és amiben a szűrő is helyet kap, illetve egy fedőlapból, ahová a víz folyik (innen pedig visszafolyik a víztározóba, a vízszűrőn keresztül). Más ivókutaknál egy kicsit más lehet a felépítés, én az általam ismert koncepcióról fogok beszélni, de a lényeg a többinél is ugyanaz: az ivókutak nem öntisztítóak és időnként rájuk fér az alapos takarítás.

Ahogyan egy átlagos vizes tálat is tisztán kell tartani, úgy az itatókútról sem szabad megfeledkezni

A fedőlapot, amivel érintkeznek az állatok, mindennap érdemes tisztítani. Az alatta lévő lapot személy szerint akkor szoktam takarítani, amikor jelzi az itató, hogy alacsony a vízszint. Ilyenkor a víztározó részt is kimosom, illetve a szivattyút és a többi alkatrészt is leöblítem. Ezt neveztem a korábbiakban „nagytakarításnak”, ami nálunk körülbelül 4–5 naponta esik meg úgy, hogy Cirmi és Kuszkusz is előszeretettel használja az eszközt. Ezt kiegészítve, a legtöbb forrás azt ajánlja, hogy hetente legalább egyszer ismételjük meg a nagytakarítás folyamatát. Egyébként ez nem igényel sok időt, szét- és összeszereléssel együtt alig 5 perc.

Végezetül még hozzátenném, hogy nem szabad elfeledkezni a szűrőről sem. A választott itatókút gyártója ezzel kapcsolatban biztosan ad útmutatást, a háztartásunkban lévő itató szűrőjét például havonta kell cserélni, és amennyire fel tudtam mérni, máshol is ez a standard.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

A fentiekben szigorúan a saját tapasztalatomat írtam le, könnyen lehet, hogy más kutyáknak nem tetszene annyira az itatókút, mint Kuszinak. Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogyha kutyánk nem iszik eleget, azt nem fogja orvosolni egy ivókút – ebben az esetben fontos állatorvos segítségét kérni, hogy kiderüljön, mi az oka annak, hogy kedvencünk nem visz be elegendő folyadékot. Hiszen, mint ahogyan azt már a legelején is tisztáztuk, egy egészséges kutyánál általában nem jelent problémát a folyadékpótlás; sokuk még a pocsolyákat sem veti meg és a WC-ből is örömmel lefetyel (ezeknek természetesen megvannak a maguk hátulütőik)!

hirdetés