10 csonka farkú kutyafajta: elmondjuk, miért hiányzik ez a testrészük
Közzétéve: 2026. 01. 28. 06:30 -
- Fotók: Getty Images Hungary, welovedogz.hu • 5 perc olvasásKözzétéve: 2026. 01. 28. 06:30 -
- Fotók: Getty Images Hungary, welovedogz.hu • 5 perc olvasás
A farok nélküli kutyafajtáknak megvan a maguk sajátos bája. Sok esetben ráadásul különböző genetikai háttér okozza az egyedi külsőt, ahogy az sem ritka egyes fajtáknál, hogy a különböző egyedek születhetnek farokkal és farok nélkül is.
Csapjunk is bele, mutatunk 10 farok nélküli kutyafajtát!

Bár egy időszakban a welsh corgi pembroke farkát is dokkolták, az állományokban előfordulnak természetesen rövid farokkal született példányok is, amennyiben valamelyik szülő rendelkezett a faroknélküliséget adó T génen lévő C189G mutációval. (Nem úgy, mint a welsh corgi cardigan esetében, amely fajtánál a farok mindig hosszú, vagyis nincs jelen a gémutáció.) A mutáció dominánsan öröklődik, vagyis egyetlen példány is elegendő ahhoz, hogy a tulajdonság megjelenjen a szervezetben. A pembroke corgiknál nem igazolt, hogy a rövid farok bármilyen egészségügyi problémát okozna, azonban két farok nélkül példányt fedeztetni kockázatos, mert az alom egy része nagy eséllyel már a vemhesség alatt elpusztul.
Miként Trefán-Török Alexandrától, a Born To Be Kennel aranykoszorús mestertenyésztőjétől megtudtuk, 1998 óta Magyarországon állatvédelmi jogszabályok tiltják a farokvágást kozmetikai céllal, így ha farok nélküli pembroke corgit látunk, akkor az vagy import beszerzésből származik, vagy farok nélkül született.

A mudik között is születhetnek természetesen rövid farkú vagy farok nélküli példányok, amely szintén a C189G mutációnak köszönhető. Így a fedeztetéssel kapcsolatos szabályok ezen fajta esetében is érvényesek.
A mudihoz rendkívül hasonló horvát juhászkutya szintén lehet csonka farkú, amely ugyanúgy a C189G mutációnak tudható be.

Az ausztrál pásztorkutya és a csonkafarkú ausztrál pásztorkutya szinte megszólalásig hasonlítanak egymáshoz, azonban a legszembetűnőbb különbség kettejük között, hogy az egyiknek csonka a farka. Mindkét fajtát marhák terelésére fejlesztették ki, de előbb alakult ki a csonka farkú változat, amelyet a C189G mutáció okoz. Az ausztrál pásztorkutyák esetében is nagyon ritkán születhetnek rövid farkú egyedek, egy időben pedig dokkolták is ezen ebek farkát.
Miként az AKC oldalán olvashatjuk, azok a csonka farkú pásztorkutyák, amelyek hosszú farokkal születnek, nem zárhatók ki a tenyésztési programból, ugyanis ahogy korábban már beszéltünk a C189G génmutáció hátrányairól, két csonka farkú egyed pároztatása nagy kockázattal jár a születendő kölykökre.

A francia bulldog esetében nagyon érdekes a dolog, ugyanis mint tudjuk, az egyedek mindig farok nélkül születnek. Azt azonban egyelőre nem találták meg, hogy mi okozza a jellegzetes megjelenést. Feltételezik ugyan, hogy egy C189G-hez hasonló mutáció okozza a csonka farkat a T génen, de biztosat egyelőre nem tudunk.
Bár a francia bulldogok farka mindig rövid, hogy mennyire is pontosan az eltérő lehet. Azonban a standard preferálja azt a hosszt, amely eltakarja az ánuszt – érthető okból. Bár a gazdik dolgát a WC-szünetek után nem biztos, hogy megkönnyíti ez a vonás.

Fajtátlan állapotú magyar pásztorkutyatípusunk a májzli, amely szintén születhet farokkal vagy akár farok nélkül is. Czéher György pásztorkutya-szakértőtől az Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteményének készítése során megtudtuk, hogy bár sajnálatos módon mélyrehatóan nem kutatták és tanulmányozták a májzlit, az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a csonka farok nem okoz náluk semmiféle egészségügyi problémát.

Ha bővebben is olvasnál 23 másik fajta mellett a májzliról, vagy a felsorolásban is szereplő welsh corgi pembroke-ról, mudiról, német boxerről, francia bulldogról és boston terrierről, a keretes hirdetésre kattintva megvásárolhatod a 380 oldalas, keményfedeles lexikont, amelyben exkluzív fotókkal illusztráljuk a szakértők és tenyésztők közreműködésével elkészült fajtaleírásokat. Itt bele is lapozhatsz a kiadványba.

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.
Bár a T gén mutációja számos fajtában jelen van, nem magyarázza azonban az összes csonka farkú fajtát. A boston terrierek ugyan mind természetesen farok nélkül vagy rövid farokkal születnek, azonban a vizsgált kutyák egyikében sem találták meg a már ismert C189G T génen lévő mutációját, sem a génben lévő egyéb, újonnan azonosított esetleges mutációkat. Egyszóval egyelőre nem tudják, hogy mi okozza náluk a tulajdonságot, az azonban biztos, hogy a dokkolt farkú példányok nem versenyezhetnek.

A breton spániel szintén a C189G mutációnak köszönheti a rövid vagy csonka farkát. Az AKC standardja szerint azok a kutyák, amelyek 4 inch, vagyis 10 cm-nél hosszabb farokkal rendelkeznek, azonnal kizárhatók a versenyből.

A dán-svéd őrkutya úgyszintén a C189G mutáció miatt születhet rövid vagy csonka farokkal is.
Az óangol juhászkutyát angol nyelvterületen hívják bobtailként, vagyis csonkafarkúként is. Az AKC standardja szerint ha nem természetesen rövid farokkal születik a kölyök, akkor a farkat dokkolni kell, azonban az FCI elfogadja a fajta hosszú farkú képviselőit is. Esetében is sejthető, hogy a T gén valamely mutációja okozza a csonka testrészt, azonban azt egyelőre nem tudják, hogy pontosan melyik.

A német boxer listánk kakukktojása. A fajta ősei molosszusok voltak, amelyeknél nem volt alapvetően természetesen veleszületett tulajdonság a rövid farok, ám nem tipikus esetekben előfordulhatott esetleg, hogy ilyen kutyák is születtek. Mivel a boxernél ennek ellenére vágyott tulajdonság volt a csonka farok, ezt a testrészt dokkolták, és sok helyen ma is így tesznek. Az AKC standardja kiköti például, hogy csak így elfogadottak a fajta példányai a versenyeken. Ám sok országban, köztünk hazánkban is módosították ezt a kitételt az állatvédelmi törvényeknek köszönhetően, így a hosszú farok egyedül az elfogadott.

Természetes rövid farkú boxer vonalakat elkezdtek létrehozni az 1990-es években, érdemes megemlíteni dr. Bruce Cattanach tenyésztő és genetikus nevét, aki tudatos keresztezési programot indított welsh corgival pembroke-ok bevonásával, majd visszatenyésztéssel tisztították a vonalat. Így jöttek létre a csonkafarkú boxerek, amelyek természetes módon rövid farokkal születtek. Több generációnyi kontrollált tenyésztés után ezeket a kutyákat 1998-ban elfogadta a The Kennel Club, bobtail vonal képviselői pedig ma is megtalálhatók egyes országokban. Ugyan a Wikipedián az olvasható, hogy 2008-ban az FCI a természetesen rövid farkat kizáró hibaként vette fel a fajta standardjába, erre utaló jelzést a jelenleg is érvényben lévő 2008 szeptemberében jóváhagyott standardban nem találtunk.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Kapcsolódó cikkek

A nedves fű a kutyák egyik legnagyobb ellensége: elmondjuk, miért
Egészség • 2 perc
6 gyakorlati tipp, amivel tisztán és egészségesen tarthatod a kutyád fogait
Ápolás • 3 perc
Így éljük túl a tavaszi vedlést
Ápolás • 3 perc
Komolyan veszélyezteted az élővilágot, ha ezt teszed kutyád szőrével a vedlés idején
Ápolás • 3 perc