Ezért próbálnak dominálni a kutyák akkor is, ha ivartalanítva vannak

A kutyatartók körében az egyik leggyakrabban használt – és talán legtöbbször félreértett – kifejezés a dominancia. Ha egy kutya ugat a kerítésnél, kitör a pórázon, vagy nem engedi le gazdáját a kanapéról, az ítélet hamar megszületik: domináns. A megoldást pedig sokan az ivartalanítástól várják, remélve, hogy a hormonok szintjének csökkenésével a problémás viselkedés is eltűnik.

hirdetés

Vass Viktória kutyaoktatóval készült interjúban leszámolunk a tévhitekkel: kiderül, miért válhat bizonytalanabbá egy kutya az ivartalanítás után, és hogyan építhetünk ki valódi tekintélyt agresszió és hatalmi harcok nélkül, pusztán következetes keretek és mentális gyakorlatok segítségével.

A dominancia nem jellemhiba, hanem egy tanult viszonyrendszer

Sok gazdi minden nemkívánatos viselkedést a dominanciára fog. Szakértőként hogyan definiálnád pontosan a dominanciát a kutyáknál, és miért hibás az az elképzelés, hogy ez csak tesztoszteronfüggő?

Vass Viktória: A dominancia a mai etológia megközelítésben nem személyiségjegy, és nem is általános jellemhiba. Hanem egy adott helyzetben, két egyed között kialakuló viszony, általában valamilyen erőforrás (étel, hely, figyelem stb.) körül. Azt mutatja meg, hogy ki milyen könnyen jut hozzá ezekhez – sokszor teljesen konfliktusmentesen. Ez nem azonos az agresszióval: az agresszió egy eszköz lehet, a dominancia pedig egy viszony.

A dominancia nem hormonális állapot, hanem tanult és kontextusfüggő működés, amelyet tapasztalatok sora alakít. A tesztoszteron legfeljebb a reakciók intenzitását befolyásolja, de nem határozza meg, hogy egy kutya hogyan old meg helyzeteket.

A tesztoszteron legfeljebb a reakciók intenzitását befolyásolja

Gyakran hallani, hogy az ivartalanítás megoldja az agressziót és a domináns fellépést. Miért van az, hogy sok kutya viselkedése egyáltalán nem változik meg a műtét után, sőt, néha még bizonytalanabbá válnak?

V. V.: Az ivartalanítás elsősorban a szaporodással összefüggő viselkedéseket (például szökés, kóborlás, párzási motiváció) befolyásolja, nem pedig az általános viselkedési mintázatokat. Az agresszió nem hormonális eredetű, hanem legtöbbször félelemből, bizonytalanságból, frusztrációból, túlterheltségből vagy hiányos szocializációból fakad. Ha ezek az okok megmaradnak, a viselkedés is megmarad. A dominancia viszonyok szintén nem hormonfüggőek, ezért ezek sem változnak érdemben. Bizonyos esetekben a hormonális változás csökkentheti az önbizalmat, így a kutya bizonytalanabbá válhat, ami akár több feszültséggel járó viselkedést is hozhat.

Ha egy kutya ugat és kitör pórázon (más kutyára, bringásra, futóra stb.), az többnyire frusztrációból vagy félelemből eredő agresszió, nem dominancia. Ivartalanítással nem tanítjuk meg neki, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket. Sőt, egyes kutyák a hormonális változás miatt érzékenyebbé, bizonytalanabbá válhatnak, így a viselkedés rosszabbodását tapasztalhatja a gazda az ivartalanítás után.

Új képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!

Nézd meg és éld át újra a hangulatot!

A te kutyád is köztük van?

Ha egy kutya éveken át gyakorolt bizonyos domináns viselkedésmintákat, az ivartalanítás után ezek miért maradnak meg rögzült szokásként?

V. V.: Azért, mert ezek a viselkedések tanult minták, amelyek az idegrendszerben rögzülnek. Ha egy eb egy adott stratégiával rendszeresen elérte a célját (például hozzájutott egy erőforráshoz), akkor ez a viselkedés megerősödik és automatizmussá válik. Az ivartalanítás nem törli ezeket a tanult mintákat, mert nem a tanulási folyamatot érinti, hanem csak bizonyos biológiai motivációkat.

Lehetséges-e, hogy amit mi dominanciának látunk, az valójában a kutya bizonytalansága vagy a kontroll iránti vágya a környezete felett? Hogyan különböztethető meg a kettő?

V. V.: Igen, nagyon gyakran ez történik. Sok dominánsnak címkézett viselkedés valójában bizonytalanságból fakadó kontrollkeresés. A túlzott, hangos jelenlét sokszor inkább bizonytalanságot jelez, nem stabil dominanciát. A különbség leginkább az energiahasználatban és a stabilitásban látszik. Egy valóban magabiztos kutya kevés energiával, nyugodtan is képes érvényesülni, nem reagál túl, míg egy bizonytalan kutya gyorsan felpörög, túlreagál, nehezen áll le, és gyakran ismétli ugyanazt a viselkedést.

Mennyire határozza meg a fajta vagy az egyéni vérmérséklet a dominanciára való hajlamot?

V. V.: A fajta ad egy viselkedési alapot – például érzékenység, reakciókészség, erőforrás-kezelés –, de nem határozza meg egyértelműen, hogy egy kutya domináns viszonyokban hogyan működik. Az egyéni temperamentum, az idegrendszer stabilitása és a tanulási tapasztalatok sokkal nagyobb szerepet játszanak. Ugyanazon fajtán belül is nagyon eltérő működésű egyedek lehetnek, ezért nem érdemes ezt kizárólag fajtára visszavezetni.

Cikkünk második részében a megoldásokra fókuszálunk: megnézzük, hogyan váltható le a bizonytalanság érthető szabályokra, és milyen mentális feladatokkal segíthetjük kedvencünket az önszabályozás elsajátításában. A következetesség és a jól felépített mentális gyakorlatok tehát kulcsfontosságúak, ha stabil bázist akarunk nyújtani kedvencünknek. Azonban van egy terület, ami még a legtudatosabb gazdikon is kifoghat, ami nem más, mint az apró, szinte láthatatlan részletek. Tudtad például, hogy még a farokcsóválás iránya sem mindegy?

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

hirdetés