A coboly a menyétfélék családjába tartozik, tehát se nem kutyaféle, se nem macskaféle, azonban egyesíti mindkettő legizgalmasabb tulajdonságait. Magyarországon nem őshonos, ma főleg az Urál hegységtől keletre, Szibéria tajgáiban, Mongólia északi részén fordul elő. Egykor szinte egész Európában megtalálható volt, de értékes prémjéért a legtöbb helyen kiirtották. Oroszországban legális a háziállatként való tartása, az 1920-as évek óta a háziasításával is próbálkoznak.

hirdetés

A következőkből megtudhatod, milyen állat is a coboly (Martes zibellina), és milyen macskás, valamint kutyás tulajdonságai és jellemzői vannak.

Milyen állat a coboly?

A faj egy kis testű mindenevő emlős, amely elsősorban Oroszország erdős területein él. A „coboly” elnevezés valószínűleg szláv eredetű, és a kora középkori prémkereskedelem révén került be a legtöbb nyugat-európai nyelvbe. A kifejezés később általános megnevezéssé vált bizonyos fekete bundájú állatfajtákra, valamint a fekete színre a heraldikában. Manapság is sok kutyafajta standardjában szerepel az árnyalatok megnevezései között, itt feketével árnyalt barna-vörös alapszínt értünk alatta, vagyis tulajdonképpen nem egy színt jelöl, hanem inkább színmintázatot. A coboly bundájának árnyalata egyébként földrajzilag változó: a világostól a sötétbarnáig terjedhet, az állat hasán általában világosabb, hátán és lábain sötétebb árnyalatú.

A faj egyedei magányosan élő territoriális állatok, akik területük határait a hasukon található mirigyek váladékával jelölik meg. Odvakban „rendezik be” az otthonukat, melyek vagy folyópartok közelében, vagy az erdők legsűrűbb részein találhatók. Az általában fák gyökerei közé ásott cobolylakások belül fűvel és szőrrel béleltek, és főleg télen elképzelhető, hogy csupán ideiglenesek, mert ebben az időszakban nagyobb területet járnak be a zsákmány keresése közben. Főként a földön mozognak, de agilis jószágok lévén rendkívül jól másznak és ugranak. Leginkább alkonyatkor aktívak, főként a hallásukra és szaglásukra támaszkodva vadásznak – utóbbi érzékük kifejezetten éles. Mindenevőként menüjükön szerepelnek az apró emlősöktől kezdve a bogyókon át a fenyőmagvak.

Néha azonban farkasok és medvék nyomait is követik, hogy azok zsákmányának maradványaival táplálkoznak. Puhatestűeket, például csigákat is esznek, de arra ügyelnek, hogy fogyasztás előtt a földhöz dörzsöljék ezeket, hogy eltávolítsák a nyálkát. Időnként halat is fognak, amelyhez mellső mancsaikat vetik be.

Prémje a kora középkor óta a prémkereskedelem egyik legértékesebb árucikke, ma is luxuscikk. Bár Oroszországban ma is gyakori a vadászata, ez nem jelent komoly veszélyt a faj fennmaradására, mivel a piacon lévő prémek többsége már kereskedelmi prémfarmokról származik. (Ezt csupán tényként közöljük, egyáltalán nem gondoljuk, hogy egy faj esetében a prémnek tenyésztett egyedek elfogadhatóak lennének.) Ugyanakkor a coboly élőhelye csökken az erdőirtások, fakitermelés, valamint új olaj- és gázmezők kialakítása miatt. Egyelőre azonban a Vörös Lista szerint státusza „nem fenyegetett”, populációjának száma egyes mérések szerint növekvő tendenciát mutat.

A cobolyt a prémkereskedelem miatt kezdték el háziasítani

A coboly háziasításának története az 1920-as évek végén kezdődött Oroszországban, főként gazdasági okokból. Ahogy fentebb már említettük, a faj bundája a kora középkor óta napjainkig a prémkereskedelem egyik legértékesebb árucikke, így a vadon élő állományokra komoly nyomás nehezedett. A szovjet prémipar célja az volt, hogy csökkentse a vadászat okozta veszteségeket, és biztos, ellenőrzött forrásból szerezze be a kiváló minőségű szőrmét. Az első tenyésztési kísérletek 1927-ben indultak, de kezdetben kudarcot vallottak, mert a coboly párzási időszaka és vemhességi ciklusa jelentősen eltért más prémes állatokétól. 1931-ben születtek meg az első életképes kölykök fogságban, majd 2 évvel később megkezdődött a kereskedelmi tenyésztés.

A programok célzott szelekciót alkalmaztak a szelídebb, emberhez jobban alkalmazkodó egyedek megtartására, ami idővel viselkedésbeli változásokat is eredményezett. A háziasítás itt azonban nem a kutyákhoz hasonló, teljes mértékű domesztikációt jelentette, hanem inkább az emberi jelenléthez való fokozatos hozzászoktatást. A tenyésztett cobolyokat elsősorban prémjükért tartották, de egyes példányok olyan barátságosak lettek, hogy magánszemélyeknél is megjelentek házi kedvencként.

Az 1930-as évek óta a cobolytenyésztés folyamatosan fejlődött, és a prémfarmok működése hozzájárult ahhoz, hogy a vad populációk vadászati terhelése jelentősen csökkenjen. Mára Oroszországban és néhány más országban a coboly prémfarmokon való szaporítása bevett gyakorlat, miközben a faj vadon élő állományai stabilabbá váltak. Ez a folyamat jól példázza, hogy egy gazdasági célból indult tenyésztési program hosszú távon a természetvédelmi szempontokat is támogathatja. A prémjükért felhasznált állatok gondolatára is összeszorul a szívünk, ugyanakkor a téma összetettsége miatt nincs lehetőségünk részletekbe menően ezen a ponton elidőzni. Beszélnünk kellene ugyanis a prémállatok mellett a műszőrme környezetszennyező hatásáról, valamint a húshaszonállatok tartási körülményeiről is.

A coboly, mint házi kedvenc

A prémtenyésztés miatt szelektált szelíd állatok hamar beférkőztek az állatbarátok szívébe. Oroszországban van lehetőség arra, hogy a cobolyt háziállatként tartsák. Magyarországon jelenleg a coboly egzotikus állatnak minősül, ezért a behozatal és a tartás engedélyköteles lenne, speciális állattartói feltételeket kellene teljesíteni hozzá.

A coboly kíváncsi, intelligens, játékos természetű, és a gondozói beszámolói szerint van benne macskás függetlenség és kutyás ragaszkodás egyaránt: képes kötődni a gazdához, de megőrzi önállóságát. Macskákhoz hasonlóan ügyes mászó és vadász, valamint hasonlóan eredményesen tanítható, akár a kutyák, és jellemző rá, hogy időnként keresi az ember közelségét. Azt azonban kiemelik, hogy egy coboly gondozásához sok idő, türelem és energia szükséges, hiszen ezek az állatok nagyon aktívak, játékosak és valódi egyéniségesek; sokkal többek, mint cuki pofik.

Uma gazdája például – akiről az Instagram-bejegyzéseket is megosztottuk a cikkben – kiemelte, hogy bár prémfarmról mentett kedvencét semmivel sem cserélné el, posztjai esetében fontosnak tartja, hogy a realitást tükrözzék, és csak az mentsen ilyen állatot, aki fel van készülve arra, hogy az élete szó szerint is fenekestől fel fog fordulni.

Egy magazinnak így nyilatkozott a gazdi, amikor arra kérték, jellemezze kedvencét: „Umora bosszúálló, makacs és rendkívül magabiztos. Úgy gondolja, hogy ő a világ közepe. Nagyon intelligens állat, nem számítottam rá, hogy képes lesz úgy reagálni a parancsokra, mint egy kutya – már hatot ismer. Számon tartja az összes búvóhelyét, és folyamatosan dolgokat lopkod, különösen zoknikat. Arra sem számítottam, hogy a cobolyok nemcsak az idegenektől védik a területüket, hanem a gazdájuktól is."

hirdetés