Pikárdiai spániel-fajtaleírás: a ritka vadász

A világ egyik legkevésbé ismert spánielje családi kedvencként éppúgy megállja a helyét, mint a vadászat során.

Pikárdia – Franciaország egykori régiója, ma már történelmi terület – változatos domborzata miatt a helyi vadászoknak egy erős, sokoldalú, okos kutyára volt szükségük. Így született meg a pikárdiai spániel, amely a területen kívül nem igazán vált ismertté, pedig munkakedve és tehetsége legendás. Határozott és vidám, kiváló szaglása miatt játszi könnyedséggel kutatja fel a vadat. Az utóbbi időben a fajta világszerte felkeltette a vadászok érdeklődését, hiszen tökéletes társ az apróvadas vadászatban. Kedvessége miatt pedig otthon is eszményi társ lehet.

Eredet

Franciaországban a 19. századig az ország spánieljeit nem kezelték külön fajtaként, így a pikárdiai spániel fajtastandardja is csupán 1908-ban készült el. Annak ellenére, hogy ezek a remek ebek évszázadok óta hűségesen szolgálták gazdáikat.

Amikor 1914-ben kitört az I. világháború, Pikárdia régiója a konfliktus legintenzívebb csatáinak egyik központja lett. Hihetetlen módon azonban annak ellenére, hogy a terület gyakorlatilag teljes pusztulásnak indult, a fajta túlélte a harcokat. A II. világháború sem volt kegyes ezekhez a kutyákhoz – mire véget ért, a pikárdiai spániel csaknem teljesen eltűnt. Szerencsére egy kis csoport tenyésztő az egykori fajtaklub elnöke, François Prin vezetésével összefogott, hogy megmentse.

Az 1980-as évekre vált nyilvánvalóvá, hogy erőfeszítéseik meghozták gyümölcsüket. A kutyák egyedszáma és a fajta minősége jelentősen javult. A pikárdiai spániel sikerrel helytállt a versenyeken és kiállításokon, és a vadászok körében is egyre népszerűbbé vált. Ma a fajta még mindig szinte ismeretlen Franciaország határain kívül, de megérdemelten jó hírnévnek örvend az ottani vadászok körében. A nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) 1954-ben jegyezte be önálló fajtaként.

Megbabonázó tekintet

Fajtastandard

A pikárdiai spániel egy közepes méretű kutya erős csontozattal és végtagokkal. Marmagassága a kanoknál 57–62 centiméter, a szukáknál 55–60 centiméter.

Koponyája közepesen széles, kerekded, orra hosszú, és viszonylag széles. Szemei borostyánszínűek, tekintete nyílt és barátságos. Füle körülbelül szemmagasságban helyezkedik el, a rajta található szőrzet hullámos és selymes. Farka nem túl magasan tűzött, enyhe görbülettel, hullámos, selymes szőrzettel borítva.

Szőrzete sűrű, testén nem túl selymes. Hagyományosan szürke foltos (mottling) nagyobb sötétbarna jelölésekkel tarkítva a testen. Nagyon gyakran a fejen és a végtagokon cserszínű pöttyök figyelhetők meg.

Jellem

A fajta olyan régióban fejlődött ki, ahol bizonyos személyiségjegyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a rá bízott feladatokat elvégezhesse. Ennek eredményeként ezek a kutyák általában keményebbek és ellenállóbbak, mint más francia fajták. Néhányuk akár makacs is lehet, ami kihívást jelenthet a képzés során. Mindazonáltal még mindig nagyon franciák; szeretetteljesek, nyugodtak, és következetes neveléssel gyönyörűen formálhatók.

Ápolás

Munkájukból fakadóan szőrzetük alapvetően nem igényel kiemelt odafigyelést, azonban a heti egy-két alkalommal történő átfésülése szükséges a csomók kialakulásának megakadályozása érdekében. Bundájuk nem vízálló, de szeretnek úszni – a vizes kalandokat követően szükség lehet fürdetésre. Ugyanakkor nem szabad gyakran mosdatni őket, így ugyanis a bőrük kiszáradhat és kisebesedhet. A rendszeres kefélésnek elegendőnek kell lennie a szennyeződések és kosz eltávolítására, valamint a csomók meglazítására.

Ideális környezet

Bár alapvetően vadászkutya, a pikárdiai spániel kiegyensúlyozott temperamentumának köszönhetően remekül alkalmazkodik a családi élethez is. Jól kijön a gyerekekkel, szívesen játszik velük a kertben. Energiái levezetése érdekében azonban nélkülözhetetlen a napi szintű mentális és fizikai stimuláció, így ha nem vadász mellett él, aktív gazdára van szüksége, aki biztosítja ezt a számára.

Gyakori egészségügyi problémák

A fajta nem hajlamosabb a különböző betegségekre, mint más vadászkutyák. Csípődiszpláziára minden felelős tenyésztő szűri az egyedeket, bár ez a probléma sem különösebben gyakori ezeknél a kutyáknál. Mivel a pikárdiai spániel populációja világszerte mindössze körülbelül 1000 egyed, a „népszerű apaszindróma” elkerülése fontos feladat.