Együtt lehet-e élni egy olyan kutyával, amelynek őseit embervadásznak hozták Uruguay területére? Be tud-e illeszkedni egy 300 évig vadkutyaként élő kutyafajta az emberek közé?

hirdetés

Az alig 2 kilogrammos csivavától a 100 kiló körüli angol masztiffig a kutyavilágban szinte minden méret és küllem megtalálható, amely méreteket a kutyákat tenyésztő, és sokszor létrehozó ember alakított ki tudatosan. Ettől jelentősen eltér az uruguayi cimarron, amelyik a kutyák túlélőbajnoka, és amelyeket igen „speciális” történelmük formált és alakított az évszázadok során.

Nem házi kedvencnek való kutyák / Fotó: Wikimedia Commons

Amelyik kutya azzal a testfelépítéssel rendelkezett közülük, hogy képes volt akár a rájuk vadászó emberek elől is meglógni, az életben maradt. Aki erre nem volt képes – akár a színe, akár a mérete, akár az állóképesség hiánya miatt –, az gyorsan kirostálódott. Ősei kemény, molosszer típusú kutyák voltak, amit jól bizonyítanak a napjainkban elvégzett genetikai vizsgálatok, amelyek a legtöbb rokon gént a ma élő alanókkal találták meg.

Ez a fajta a vadkutyaként töltött legalább 3 évszázad hatására vált olyanná, amilyennek ma ismerjük: egy rendkívül erős, kiemelkedően intelligens, jelentős területőrző képességekkel rendelkező, a hasonló termetű ebeknél általában nagyobb erejű kutyává, amelyekkel kapcsolatban szinte minden leírásban megemlítik, hogy határozottan hajlik az agresszióra.

Felépítés, küllem

A cimarron uruguayo külleme és testfelépítése érdekes keveréke a célszerűségnek, az életrevalóságnak, és nagy testű masztiff és alano őseinek. Külleme szemet gyönyörködtető, nyugodtan indulhatna a masztiff típusú kutyák közötti szépségverseny top listás helyeinek egyikéért. Ez a kutya nagy termetű, és szemmel láthatóan nagyon erős, ugyanakkor a méret nem megy a mozgékonyság és a ruganyosság kárára. A külleme talán egy kisebb méretű presa canarióhoz hasonlít leginkább, és még a szőrének színe sem tér el jelentősen.

Cimarron urugayo / Fotó: Wikimedia Commons

A cimarronok magassága jellemzően az 55 és 61 centiméter közé esik, súlyuk pedig tipikusan 33 és 45 kilogramm között mozog. Szőrük rövid, sűrű és tömött, selymes tapintású, a szőr színe többségében tigriscsíkos (brindle), ami a kutyák természetes védőszíne a vadonban, ez olvad be leginkább a környezetbe. Előfordulnak azonban halványsárga színűek is, amely színárnyalatot az uruguayiak bayónak neveznek. Szemeik színe a barna bármelyik árnyalata lehet, habár a cimarrontulajdonosok és -tenyésztők a sötét színekre esküsznek, ezeket a kutyákat értékelik a legjobbnak. Fejformájuk finomabb a ma ismert európai masztiff típusokénál, pofaformájuk keskenyebb, és inkább „labradoros” típusú.

Értsd a kutyád! – Modern gazdik kézikönyve

Megjelent a We love Dogz első könyve, Udvarhelyi-Tóth Kata és Csörgő Balázs tollából. Most 10% kedvezménnyel vásárolhatod meg a linkre kattintva!

Megveszem!

Temperamentum

A cimarron kemény karaktere teljes mértékben érthető a múltjuk ismeretében. Ez a kutya példátlan szelekciós nyomáson és folyamaton ment keresztül: először meg kellett tanulnia emberi segítség nélkül élni, majd feltalálnia magát az ember hajtóvadászata ellen. A túléléshez a korábban már említett testi rátermettség mellett óriási vadászösztönre és a fajtatársakkal (= konkurencia) szembeni agresszióra is szükség volt, ami mind a mai napig meghatározó karakterjegy ennél a kutyafajtánál.

Részben ebből fakadóan a cimarron uruguayo háziállatokkal nem összeszoktatható, és még abban az esetben sem lehet feltétlenül megbízni benne, ha kis koruktól együtt nevelik őket velük. Az is közismert, hogy a cimarronok toleranciaszintje igen alacsony más kutyákkal szemben. A kutya-kutya elleni agresszió inkább szabály a cimarron esetében, nem pedig ritka kivétel.

A fentiek miatt sem társállatok, sem pedig kiskorú gyermekek mellé nem ajánlott.

Azt természetesen soha nem érdemes elfelejtenünk velük kapcsolatban, hogy a cimarronok a helyüket az emberek mellett kiváló, kemény munkakutyaként találták meg, és nem házi kedvencként, társasági kutyaként. Szinte minden típusú munkára megtaníthatóak az őrző-védő munkától a hatékony vaddisznóvadászaton át a marhaterelésig; a tétlenséget nem bírják.

Mivel korai történetük során a túlélésük másik záloga az volt, hogy hatékonyan képesek elbújni, mindenen átjutni az őket üldöző ember elől, ez a tulajdonságuk változatlanul fennáll: ők a huskyk mellett a kutyavilág másik notórius szökőbajnokai. Nincs olyan kerítés, amin előbb vagy utóbb ne jutnának át.

Ilyen volt az év legnagyobb kutyás fesztiválja: képeken a DOGZ Fesztivál

Látványos kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakértői előadások, falkaséták várták az érdeklődőket május 1-jén a Városligetben megrendezett DOGZ Fesztiválon.

Itt olvashatod el képes beszámolónkat az első képgalériával.

A cimarront jellemző leírások mindegyike egyetért abban, hogy ha ez a fajta egy hozzáértő, vele megfelelően foglalkozó tulajdonoshoz kerül, egy, az átlagnál lojálisabb, fantasztikus képességű kutya válhat belőle, aki a megfelelő mennyiségű napi mozgatást követően akár nyugodtnak és szelídnek is nevezhető. Egy biztos, ez a kutyafajta kezdő és/vagy városi kutyás mellé egyáltalán nem való.

hirdetés

Más állatokkal és kutyákkal múltja és feladatköre okán nem jön ki / Fotó: Wikimedia Commons

A cimarron urugayo egészsége

A cimarron uruguayo sokáig a kutyaegészség mintaképe volt, ismeretlenek voltak a civilizációs és az európai masztiff-fajtákat sújtó betegségek a körükben, ami teljes mértékben érthető egy ilyen múltú kutya esetében. Hosszú életű fajtának minősül, nem ritkák közöttük a 10–13 éves példányok sem.

A cimarronrajongók között teljes megdöbbenést keltett az a tendencia, hogy amióta ez a fajta a régióban divatossá vált, és bekerült a kiállítási világba, a korábban számukra ismeretlen könyök- és csípőízületi diszplázia is megjelent körükben.

Ha szeretnél jobban elmélyedni a cimarron urugayo mútjában, itt olvashatod el az erről szóló írásunkat.