A kutya volt az első háziasított állat, és bárhol élnek emberek, ott ebek is megtalálhatók. Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy szeressük is őket. Egy nagy ikervizsgálat nagyon érdekes dolgot állapított meg azzal kapcsolatban, mi befolyásolja a kutyák iránti szeretetünket.

hirdetés

A paleontológiai adatok szerint 14–17 ezer évvel ezelőtt háziasította az ember elsőként a kutyákat, míg a genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a háziasítás akár több ezer évvel korábban is elkezdődhetett; egyes vélemények szerint akár 40 ezer évvel ezelőtt. Az emberrel való kapcsolatuk miatt a kutyák a világ legszélesebb körben elterjedt állatai, gyakorlatilag minden olyan területen megtalálhatók, ahol emberek élnek. Ők a leggyakrabban tartott társállatok, és az emberek kutyák iránti szeretete megmutatkozik a róluk szóló ezernyi könyvben, történetben, a nekik szentelt weboldalak sokaságában. De vajon miért? Mi olyan különleges az ember és a kutya kapcsolatában? Miért szeretjük annyira a kutyát? Erre keresünk választ a következőkben.

Talán igaz lehet, hogy egyetlen más fajhoz sem kötődünk így / Fotó: welovedogz.hu

Miért szeretjük a kutyákat?

A pszichológusok feltételezik, hogy a kutyákhoz és a kutyatartáshoz fűződő hozzáállásunkat – legyen az pozitív vagy negatív – a kultúra, társadalmi tényezők és a történelem befolyásolják. Egyes vallások vagy társadalmak például megbecsülhetik, vagy épp ellenkezőleg, elutasíthatják a kutyákkal való kapcsolatot – ez pedig formálhatja az egyén tapasztalatait és hozzáállását. Ezt az elképzelést kutatások is alátámasztják, amelyek szerint a gyermekkorban szerzett kutyás élmények pozitívabb hozzáállást eredményeznek, és növelik annak valószínűségét, hogy az illető felnőttként kutyatulajdonos lesz. De lehet, hogy ennél többről van szó!

Amikor egy ember – különösen egy gyerek – először találkozik egy nem ellenséges kutyával, hajlamos odamenni, és kapcsolatot kezdeményezni vele. Ezt hasonlítsuk össze az első találkozással kígyókkal vagy pókokkal – ezek általában undort vagy félelmet váltanak ki, még akkor is, ha az illető korábban sosem látott ilyet. Lehetséges, hogy ezek a reakciók genetikai eredetűek?

hirdetés

Fantasztikus nyereményeket sorsolunk ki a DOGZ Klub tagjai között

Egy Philips 7000 Series Vezeték nélküli porszívót, és egy Philips PureProtect Pro 4200 Series intelligens légtisztítót sorsolunk ki a DOGZ Klub tagjai között. Nincs más dolgod, mint 2025. április 30-ig csatlakozni, vagy ha már tag vagy, akkor regisztrálni a nyereményjátékra. Ezt itt megteheted!

A kérdésben szerepe van a személyiségnek

Számos kutatás utal arra, hogy egyéni személyiségjegyek határozzák meg, hogy valaki kutyatulajdonos, macskatartó, vagy egyáltalán nem tart háziállatot. A Texasi Egyetem és a Floridai Egyetem kutatásai szerint az extrovertáltabb, szociálisabb és kevésbé neurotikus emberek nagyobb valószínűséggel tartanak kutyát. Ezzel szemben a macskatartók inkább zárkózottabbak, komolyabbak és kissé neurotikusabbak voltak. Ez egybecseng Stanley Coren, a British Columbia Egyetem pszichológiaprofesszorának és a Psychology Today szerzőjének egy saját kutatásának eredményeivel is, amelyben több mint 6000 ember vett részt. Az adatok azt mutatták, hogy az egyén személyisége előre jelezheti, mennyire kedveli a kutyákat, és milyen fajtákat részesít előnyben.

Ez azért jelentős, mert sok bizonyíték van arra, hogy a genetika nagymértékben befolyásolja a személyiségünket. Az extroverzió öröklött mértékét például körülbelül 53%-ra, a neuroticizmusét 41%-ra, a barátságosságét pedig 42%-ra becsülik. Ha már tudjuk, hogy a személyiség genetikai tényezők által is befolyásolt, és az is nyilvánvaló, hogy a személyiség hatással van a kutyák iránti érzésekre, akkor logikus lépés feltenni a kérdést: vajon létezik genetikai tényező abban, hogy valaki vonzódik-e a kutyákhoz?

Korai pozitív vagy negatív élményeink is befolyásolják a kutyákhoz fűződő viszonyunkat / Fotó: welovedogz.hu

Egy nagy ikervizsgálat a következő eredményekre jutott

Tove Fall vezetésével egy svéd kutatócsoport az Uppsalai Egyetemen felhasználta a Svéd Ikrek Regiszterét (az 50-es évek óta vezeti a Svédországban született ikrekről szóló adatokat), valamint a 2001-ben bevezetett kötelező kutyanyilvántartást, ami a kutyatulajdonosokról tartalmaz országos adatokat.

A legegyértelműbb módja annak, hogy megállapítsuk, egy tényező genetikai eredetű-e, az ikerkutatás. Léteznek egypetéjű (azonos genetikai állományú) és kétpetéjű (átlagos testvéri genetikai hasonlóságú) ikrek. Mivel mindkét típusú ikerpár ugyanabban a családi környezetben nő fel, ha az egypetéjű ikrek között nagyobb az egyezés bizonyos viselkedésekben, mint a kétpetéjűek között, az genetikai hatásra utal.

A kutatók 35 035 ikerpárt vizsgáltak meg. Meghatározták, hogy egypetéjűek vagy kétpetéjűek-e, és hogy lettek-e kutyatulajdonosok. Ha a genetika szerepet játszik, akkor az egypetéjűek körében magasabb egyezési arányt kell találnunk, azaz vagy mindkét testvér kutyatulajdonos, vagy egyikük sem. A kutatás eredménye szerint az egypetéjű ikrek körében magasabb volt az egyezés, ami genetikai hatásra utal.

Tarts velünk az év legnagyobb kutyás fesztiválján!

Látványos kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakértői előadások, falkaséták várnak május 1-jén a Városligetben.

Regisztrálj, és olvasd el a részletes programot!

Mennyire van a génjeinkbe kódolva a kutyák iránti szeretet?

A statisztikai elemzések után a kutatók arra jutottak, hogy a kutyatartási hajlandóság genetikai összetevője nők esetében 57%, férfiaknál pedig 51%. Vagyis a kutyák iránti vonzalmunk vagy elutasításunk körülbelül fele genetikai eredetű, míg a másik felét környezeti tényezők – például egyéni történetünk vagy kulturális hátterünk – befolyásolják.

Coren professzor szerint az irántuk érzett szeretetünk jelentős része örökletes eredetű lehet. Ez valószínűleg egy kölcsönös evolúciós folyamat eredménye, amelyben két faj hosszú távú társas kapcsolatai során formálta egymás evolúcióját. A Washington State University kutatói úgy gondolják, ez a folyamat több ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor az emberek és a kutyák először kezdtek együtt élni, vadászni, egymást védeni – ez az erős kötődés idővel beleépülhetett a genetikai állományunkba.