Mozdulni sem mert a rémülettől a kutya, mikor megmentették a szaporítófarmról

Olafot felnőtt kutyaként mentették ki a The Animal Pad állatmentő szervezet munkatársai. Egész addigi életét félelemben élte le, senkiben sem volt képes bízni. Nekik pedig feltett szándékuk volt, hogy ezen változtassanak.

hirdetés

A gyönyörű pireneusi hegyikutya egy szaporítófarm állandó lakója volt. Ideiglenes örökbefogadója, gondozója, Anneliese mindent megtett azért, hogy a Olaf újra kutyának érezhesse magát.

Egy szaporítófarm körülményei képesek lehetnek egy kutya életét örökre traumatizálni.

A kutya, aki egy szaporítófarm kerítése mögött élte le az egész életét

A felvételen is jól látszik, hogy a kaliforniai állatvédő szervezet önkénteseinek milyen nehézségek árán sikerült az 58 kg-os Olafot a járműbe tenni, hogy elszállíthassák a szervezet székhelyére. A kutya nem mert megmozdulni sem, csak tűrte, hogy ismeretlen emberek azt tesznek vele, amit csak akarnak. A pireneusi hegyikutyák alapvetően büszke és rettenthetetlen ebek, akik megfelelő szocializáció és gondoskodás mellett sosem mutattak volna ilyen jellegű megadást, ám a megtört Olaf teljesen kifordult önmagából.

Szerencsére Annelieséhez került ideiglenesen, akinek már van tapasztalata traumatizált ebek gondozásában, így kellő mértékű türelemmel és elszántsággal felvértezve vágott bele a projektbe, amiben három saját kutyája is segítségére volt.

Olaf valószínűleg sosem tartózkodhatott hosszabb időn keresztül lakásban, ugyanis az első néhány hétben teljesen elutasította annak a lehetőségét, hogy bent aludjon, játsszon, vagy összebújjon a másik három kutyával. Annak ellenére sem, hogy egyértelműen látszott rajta, hogy nagyon vágyna mások közelségére. A félelem nagyobb úr volt.

Az ajtó mindig nyitva állt számára

Az első néhány napban az udvar legtávolabbi pontjából nézte gondozóját, sosem engedte, hogy 3-4 méternél közelebb menjen hozzá bárki is. Pár nap elteltével azonban Anneliese fejlődést figyelt meg a kutya viselkedésében. Olaf már le mert feküdni a verandán, és elfogadta a finomságokat, élelmet is, amit otthagytak neki. A lakásba azonban még mindig nem mert bemenni annak ellenére sem, hogy az ajtókat nyitva hagyták neki egész nap. A maximum, ameddig elmerészkedett, hogy bedugta az orrát a bejáraton és a mellső két mancsát a küszöbön belül tette le.

Anneliese azonban megfigyelte, hogy annak ellenére, hogy tőle fél, a három kutyája felkeltette a fehér borzas figyelmét. A kutyák pedig azonnal befogadták őt. Olaf elkezdett kinyílni, megmutatni a valódi színeit. Hogy milyen huncut, milyen játékos és milyen kíváncsi is valójában.

Az első alkalom, amikor besétált a házba, az július 4-én volt, amikor a nemzeti ünnep miatt elkezdték fellőni a tűzijátékokat. Olafot stresszelte az ismeretlen hang, és immár a házban keresett menedéket és biztonságot; azon a helyen, amitől eddig tartott. Anneliese tudta, hogy fordulóponthoz érkeztek. És azt is tudta, hogy Olaf rendben lesz. Ettől a pillanattóól kezdve már az élelmet is elfogadta gondozója kezéből, és azt is hagyta, hogy megsimogassák.

Olaf történetét ezen az angol nyelvű videóban is megtekintheted: 

Legyőzni a múltat

Olaf története ugyan happy enddel ért véget, de nem minden szaporítófarmon tartott kutyáról mondható el ugyanez. Sok eb a borzalmas tartási körülmények miatt örökké traumatizált marad. És már azt is tudjuk, hogy az anyakutyák traumáit örökölhetik a kölykei. Nagyon kérünk, hogy ha fajtatiszta eb vásárlására szánod el magad, csak és kizárólag megbízható tenyésztőtől vásárolj, aki etikus körülmények között tartja a kölyköket és a tenyészkutyákat is!

hirdetés