Több ízben írtunk már a gyermekmentő legendáról, Baltóról. Egy friss kutatás pedig közel száz évvel hőstette után kiderítette, milyen fajtájú volt valójában.

hirdetés

Emberek százainak életét tették könnyebbé vagy mentették meg a szánhúzó kutyák a messzi észak fagyos, zord vidékén. Közülük is kiemelkedett Balto, aki végül sikerrel ért célba az orvossággal.

A szánhúzók mentették meg a gyerekeket

Balto még 1919-ben látta meg a napvilágot egy tenyészetben. Sokáig ezért azt hihették, a szibériai huskyk egyik régi példánya volt. Története szinte legendás. Az 1920-as évek közepén hatalmas torokgyík járvány dúlt, azonban nem volt megfelelő mennyiségű oltóanyag a nyugat-alaszkai Nome környékén, a lejárt vakcinák pedig hatástalannak bizonyultak. Sem autóval, sem hajóval vagy repülővel nem lehetett a hatalmas hóviharok miatt megközelíteni a környéket.

Az egyetlen megoldásnak az látszott, hogy kutyaszánnal vigyék el a vakcinákat a külvilágtól elzárt településekre.

Balto a szobrával

Balto volt az utolsó a sorban

A szérumfutás első egysége január 27-én este kilenc órakor indult el Nenanaból, a kilenc kilogramos csomaggal. Összesen húsz fogat járult hozzá ahhoz, hogy a szérum elérjen a fertőzött városba, egymást váltva adták át az életmentő vakcinákat tartalmazó pakkot a futárok. A kutyák közül az egyik, aki képes volt célba érni, Balto volt. A legendás eb genomját nemrég górcső alá vették, a vizsgálatok eredményeiről a New Scientist számolt be. 

Balto a vizsgálatok szerint igazán változatos felmenőkkel rendelkezett, mint kiderült,  génjeit nem csak szibériai husky őseinek, hanem grönlandi szánkókutyáknak, vietnami falusi kutyáknak és tibeti masztiffoknak is köszönhette.

hirdetés